Vívás: „Inspirált a hazai közönség” – Szatmári András (LAPSZEMLE)

Klubunk nagyszerű vívója, Szatmári András a hétvégi világkupaversenyről nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– A budapesti világkupaviadal egyéni versenyében a legjobb harminckettő között búcsúzott – Szilágyi Árontól kapott ki 15–9-re. A vereség után azt mondta, sohasem szokott megijedni a legnagyobb klasszisoktól sem, ám a háromszoros olimpiai bajnok ellen jó ideje feszültebben, görcsösebben áll fel a pástra. Ezt kifejtené bővebben?

– Egyszerűen azt érzem magamon, hogy nagyon rástresszelek erre a helyzetre, arra, ami kialakult kettőnk között a rivalizálás okán, és azt is, hogy Áron mindezt sokkal jobban kezeli nálam, míg engem inkább feszültebbé tesz – válaszolta Szatmári András, aki vasárnap társaival, Szilágyi Áronnal (Vasas SC), Iliász Nikolásszal (Debreceni Sportcentrum) és Decsi Tamással (KVSE) aranyérmet szerzett a budapesti világkupa csapatversenyében. – Azt hiszem, jönnie kellene a fordulatnak, amikor sikerül újra legyőznöm Áront, amivel átlendülnék ezen a ponton. Dolgozom sportpszichológussal azon, hogy minél gyorsabban megoldást találjak erre, mert úgy érzem, már a mindennapjaimra is rányomja a bélyegét. Vagyis nemcsak akkor érzem ennek a hatását, amikor versenyen szembekerülök Áronnal, hanem már a hétköznapokon, edzéseken is. Ezért is kell orvosolni ezt a helyzetet, remélem, minél hamarabb sikerül.

– A szombati egyéni viadal után vasárnap viszont már együtt küzdöttek a csapatversenyen, akkor egy szekérben ülnek, egy irányba mennek, közös a cél – nehéz ilyenkor kizárni az előző napi rossz érzéseket?

– Nehéz, de a csapatverseny mindig más, hiába egyéni sportág a vívás, ilyenkor egyszerűen át kell kattintani az agyban a kapcsolót, hiszen itt egymásért küzdünk még akkor is, ha előző nap egymás ellen vívtunk. Oda kell állni a pástra, ahol amúgy egyedül vagyok, csakhogy amellett, hogy ilyenkor magamért küzdök, a csapatért is harcolok. Hazai közönség előtt ez kiváltképp így van. Vasárnap is mindent megtettem a győzelemért – a nap folyamán vegyes érzéseim voltak, de hát ez egyébként is ilyen hétvége volt.

– A fináléban nagyot fordított, hiszen 8–2-es asszót vívott. Ezt a Szatmári Andrást szeretnénk minél többször látni a páston.

– Akkor ezzel többen így vagyunk. Dolgozom ezen is. Azért a finálés teljesítmény kapcsán azt mindenképpen elmondanám, hogy hazai közönség előtt vívtunk a pódiumon, ahol az ember aztán igazán megmutathatja, mit tud.

– Kicsit exhibicionista?

– Igen, ki lehet ezt mondani. Szeretem megmutatni, mit tudok, amikor mindenki engem figyel. Engem a budapesti rendezésű világbajnokságon sem nyomott meg, hogy hazai közönség előtt kell vívni, az ilyen helyzetek csak még jobban inspirálnak – nagyon örülök, hogy ezen a hétvégén is sokan kijöttek a BOK-csarnokba. Büszke vagyok a csapatra, örülök, hogy aranyérmet szereztünk, ilyenre hat éve nem volt példa. Jó volt a Himnuszt hallgatni a dobogó tetején, rég éltem át ilyet, ez az élmény visz előre a jövőben, jó érzésekkel vágok neki a következő heteknek.

Forrás: nemzetisport.hu, fotó: Magyar Vívó Szövetség

Ezt olvastad már?