Véget nem érő kijevi sztorik

A ritmikus gimnasztika Eb után azt is megtudtuk, Pigniczki Fanninak miért kell olykor kézilabdakapusként helytállnia a szőnyegen, vagy éppen milyen szokatlan kérelem hangzott el a lihegőben, amíg Kocsis Evelin a bronzérmet jelentő pontokra várt.

Nemcsak kiváló eredményekben, hanem élményekben és érzelmekben is bővelkedett a kijevi ritmikus gimnasztika Európa-bajnokság, melyen klubunk versenyzői közül Pigniczki Fanni az eddigi legjobb Eb-helyezését elérve az egyéni összetett verseny tizenegyedik helyén végzett, míg Kocsis Evelin a juniorok mezőnyében buzogánnyal hazánk első egyéni Eb-érmét szerezve harmadik lett.

A kontinensbajnokságnak számos emlékezetes momentuma akadt, és ezek közé tartozik az is, amikor az összességében kimagaslóan szereplő Fanni a remekül bemutatott labdagyakorlata utolsó pillanatában nem kapta el a szert, amely az éppen véget érő zene utáni síri csöndben csak gurult egymagában a szőnyegen. Bosszantó jelenet volt, ám kiválóságunk hamar túltette magát az eseten, és aztán még két nagyszerű gyakorlattal rukkolt elő. A baki természetesen így is szóba került a jó hangulatú, hazafelé vezető buszút során. Hogy miként, azt Deutsch-Lazsányi Erika, a hazai szövetség technikai bizottságának, egyben klubunk szakosztályának elnöke elevenítette fel.

– A labdánál én még soha az életben nem láttam, hogy ebben az irányban hátra dobja a szert. A másik irányban már volt rá példa, és utána minden edzésen mondtuk neki, hogy úgy vetődjön, mint Pálinger Katalin tette a kézilabdakapuban. És meg is csinálta rendszerint, már-már olyan elánnal, hogy rá kellett szólni: kicsit óvatosabban, mert egyszer ott marad a könyököd! Viszont ezúttal minden imádkozásom ellenére olyan kis kedvesen dőlt el… De nagyon aranyos volt, mert a buszon csak úgy kommentálta a történteket:

„Hát azt hittem, elérem.”

Jól sikerült Eb-n vagyunk túl, és véletlenül sem szeretnénk elégedetlenek lenni. Mindent végigbeszéltünk már, és abban maradtunk, inkább legyünk tizenegyedikek az Eb-n és legyünk ott Tokióban, mint esetleg egy előkelőbb helyezés után ne sikerüljön a kvalifikáció.

A kontinensviadal magyar szempontból legizgalmasabb másodpercei azok voltak, amikor Kocsis Evelin és edzője, Koch-Tiringer Tímea a buzogánygyakorlat után a kiss and cry – vagy ahogy itthon hívják a lányok, a lihegő – nevű helyiségben várta a pontszámot, amelyen a bronzérem múlt. Alapesetben a felkészítő és a tanítvány egymás mellett ül a kanapén, most azonban a szigorú járványügyi szabályok betartása miatt meg kellett tartani a távolságot, így Timi oldalt, egy kis puffon foglalt helyet. És miután az Eb-n büntettek is az előírástól való eltérésért, az idegölő pillanatokban olyan mondat hangzott el az edzőnőtől, amilyenre korábban senki sem gondolt, hogy valaha is fog egy ilyen szituációban.

„Szeretlek, és büszke vagyok rád! És most bármi is történjen, ide ne rohanj hozzám!” – mondta Evinek, aki néhány másodperc múlva meglátta, hogy bronzérmes lett, és hirtelen nem is tudta, merre induljon kitörő örömében, csak ugrált egyhelyben önfeledten.

Evelinért itthon is rengetegen szorítottak, de talán legjobban az édesanyja, Kocsis Ildikó izgult érte, aki kislánya első edzőjével, Virger Ágnessel együtt nézte otthonról a versenyt.

– Tudtuk, hogy percre pontosan mikor jön Evelin, de ez abból a szempontból mindegy volt, hogy úgyis néztem az összes versenyzőt. A gyakik előtt, és főleg az utolsó pontszámra várva nem is tudom, hogy hány Miatyánkot mondtam el, és amikor kiderült, bronzérmes, én is sokkos állapotba kerültem. Amikor visszaért a szállodába, akkor tudott felhívni, én pedig a boldogságtól alig emlékszem, miket mondtam neki. Leginkább azt, hogy mennyire büszke vagyok rá. Másnap reggel pedig azzal hívott: „Anya, képzeld, az érmemmel aludtam!”

Fotók: Anna Kull

Ezt olvastad már?