Kézilabda
Koronczai Petra

Valami hiányzik – vagy valaki? (GALÉRIA+VIDEÓ)

Publikálva: 2019.01.07 Frissítve: 2019.01.07 Kosárlabda női

Az első 2019-es bajnokinkon sokáig szívósan tapadtunk a vendég NKE-Csatára, de utána elfáradt a csapat és kevés pontot dobott, az ellenfél pedig ezt kihasználva elhúzott.

Tudjuk, hogy ez nem így működik, de ez a meccs akkor lehetett volna számunkra igazán jó, ha valahogy sikerült volna idevarázsolni a mi pályánkra Süle Krisztina idegenbeli Csata elleni teljesítményét. Amikor egy hónapja 34 játékperc alatt 21 pontig és nyolc lepattanóig jutott a Ludovika Arénában. Most ugyanis pont egy ilyen játékos hiányzott a sorainkból: egy ponterős mezőnyember, aki a gyűrűtől távolabbi területekről is veszélyes, mert odabent, a palánkok alatt rendben voltunk, még úgy is, hogy Kelsey Lang személyében egy bármelyik centerünknél több mint tíz centivel nagyobbra nőtt idegenlégiós izmozott a festékben.

Bár kicsit több lepattanót szerzett ellenfelünk – különösen Nagy-Bujdosó Nóra második negyedbeli támadólepattanói voltak a mi szempontunkból lelombozóak –, ponttermelés tekintetében fölényesen megnyertük a magas emberek párharcát. Persze mint vezetőedzőnk, Nagy Dóra utalt rá, „ezt várta a szakvezetés”, elvégre Szabó Flórától, Hegedűs Jankától és Weber Fruzsinától is sok szépet és jót láthattunk a decemberben véget ért úgymond őszi idényben – csapatkapitányunk például az elmúlt két mérkőzésünkön egyaránt 19 pontot szerzett, ami jobb átlagteljesítmény, mint amennyivel jelenleg vezetik a női NB I A-csoportjának pontlistáját. Jó ezt leírni.

Azt viszont kevésbé, hogy az egész mérkőzésen összesen három nem közeli mezőnykosarunk volt.

Időrendi sorrendben felelevenítve a történéseket, az első negyedben még abszolút tartottuk a lépést, aminek a fő oka a jó védekezés volt, és bár a másodikban a jobb lepattanózásának köszönhetően távolodott kicsit a Csata, a nagyszünetbeli 26–33-as állás láttán lehetett még reménykedni a bravúrban. A harmadik játékrészben azonban nagyon megakadt a támadójátékunk, ekkor döntötte el a mérkőzést a vendégcsapat, mert már a tiszta helyzeteink is kimaradtak, illetve a leindításokat sem sikerült kosárral befejezni, valahogy mindig becsúszott egy rossz passz.

Összességében elmondható, hogy ezen a mérkőzésen viszonylag sokáig élt a remény, a 26. perctől, 33–43-as állás után ment el a hajó, amikor Angyal Barbara két triplájával 33–51-re húzott el Tursics Krisztián együttese. A térfélcsere után dobott 19 pontunk nagyon kevés, nagyon hiányzik a keretből egy olyan játékos, aki ilyenkor a vállára tudná venni a csapatot, és átlendítené az ilyesfajta holtpontokon – aki amellett, hogy minden körülmények között szállít 15-20 pontot, az irányításba is képes besegíteni, tehát jó helyen van nála a labda. Enélkül csak extrateljesítményekkel van esélyünk a hasonló meccsek megnyerésére, azok meg ritkák.

Persze máshol is, de mi jelenleg minden más riválisunknál jobban rájuk vagyunk szorulva.

Nagy Dóra: – A harmadik negyed közepéig nagyon jól játszottunk, onnantól viszont már elfáradtunk, és ez meglátszott, mert utána is megvoltak a helyzeteink. A lepattanók döntöttek.

Végeredmény:

MTK Budapest–NKE-Csata 45–70 (15–16, 11–17, 9–20, 10–17)

Statisztika

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!