Töretlen akarat (LAPSZEMLE)

Ha egyetlen szó van, amelyet a junior ritmikus gimnasztika Eb-n bronzérmet szerző 14 éves Kocsis Evelin nem ismer, az a „feladom”.

Még mindig csak 14 éves, de már elképesztő mennyiségű munka van az MTK Budapest ritmikus gimnasztikázója, Kocsis Evelin mögött, aki a kijevi junior Európa-bajnokságon Magyarország első egyéni Eb-érmét szerezte a sportágban, miután buzogánnyal a harmadik helyen végzett.

A kitartásáról híres versenyző tavaly robbant be korosztályának nemzetközi elitjébe, amikor is a moszkvai junior-világbajnokságon szalaggal az előkelő hatodik helyen zárt. Az a siker elengedhetetlen tartozéka volt Evelin további lelkesedésének, hiszen a visszajelzés számára is igen fontos. Kevesen tudják, hogy már az a vb-szereplés is hatalmas küzdelmek árán jött össze.

Történt ugyanis, hogy az ígéret a világbajnokság előtt öt héttel az izraeli versenyen lábközépcsonttörést szenvedett. A baleset napján egyből kórházba szállították, majd megállapították, hogy valószínűleg nem állhat szőnyegre a vb-n. Hazaérkezve a Sportkórházban már bizakodóbbnak tűntek az orvosok, de senki nem merte kijelenteni, hogy a fiatal versenyző ott lesz Moszkvában. Látva az állapotát, nem is nagyon lehetett hinni benne.

– A baleset után szinte mindenki elengedte a világversenyt – mondta még akkor Deutsch-Lazsányi Erika, a hazai szövetség technikai bizottságának, egyben az MTK Budapest szakosztályának elnöke. – Igyekeztük felkészíteni a kihagyásra. Mondogattuk, hogy még fiatal, és lesz lehetősége máshol megmutatnia magát. Lényegében senki nem bízott a felépülésben. Két héttel a verseny előtt még nem állt lábra. Nyolc nappal az indulás előtt még nem ugrott. Ám számára nem létezett olyan forgatókönyv, hogy ne utazzon. Minden áldott nap egy lábon, mankóval BKV-zott el edzésre. Minden alkalommal ott ült, vagy egy lábon állt, és szalagozott, buzogányozott. Amit fekve lehetett csinálni, azt ugyanúgy hat órán keresztül gyakorolta.

Aztán elment a junior-világbajnokságra, és összeszorított fogakkal hatodik lett, majd hazatérve elmondta, neki meg sem fordult a fejében, hogy ne indulna.

Szerencsére idén a nagyobb sérülések elkerülték, de a koronavírus-járvány őt is újabb kihívások elé állította. A versenyek megrendezését övező bizonytalanság minden sportoló életében megjelent.

– Egyszer-egyszer magának is feltette a kérdést, ahogyan mi is: lesz itt valami ebben az évben, amire készülhetünk? – erről már edzőnője, Koch-Tiringer Tímea számol be a bronzérem után. – De ezzel a kétellyel is együtt élve folyamatosan dolgozott, egyszer sem hiányzott edzésről azért, mert úgy érezné, elfáradt volna, és kivenné a szabadságát – bármire is hivatkozva. Ha meg volt húzódva a lába, ha kimerült volt, mindig bent gyakorolt a teremben és küzdött.

És aztán, amint tudjuk, a kijevi buzogányfinálé utolsó szőnyegre lépő tornászlányaként – a nagy nyomás ellenére is – tökéletes gyakorlatot bemutatva dobogós lett.

– Nagyon különleges kislány – folytatja a felkészítője. – Amikor három évvel ezelőtt megláttam az MTK tornatermében, akkor egyből kiszúrtam, és azt mondtam magamban, hogy vele nagyon szeretnék majd egyszer picit többet dolgozni. Aztán Deutsch-Lazsányi Erikától megkaptam ezt a lehetőséget. Evelinnel azonos a csillagjegyünk, így nagyon sok reakcióját már előre látom. Ha ránézek az arcára, tudom, mire gondol. Jókat is szoktunk mosolyogni azon, hogy ebből a szempontból nem könnyű a helyzete nálam. De a kölcsönös tiszteletre és bizalomra építve kiválóan együtt tudunk működni. A munkáján és az emberekhez való hozzáállásán is látszik, hogy nem az a típusú versenyző, aki ettől a sikertől most elszállna. Még keményebben fog dolgozni, nem dől hátra, mert mindig többet akar.

Forrás: utanpotlassport.hu
Fotó: Simona Ferraro
 

Ezt olvastad már?