Szentesi Réka új utakon jár (GALÉRIA)

Öröklött betegsége ellenére naponta vízre száll, és a jövőben a parasportolók között szeretne sikereket elérni az MTK Budapest kajakosa.

– Mi az a betegség, az a rendellenesség, ami miatt te parasportolóként versenyzel a jövőben, és mennyire akadályoz téged a mindennapokban?

– Ez az ún. Charcot-Marie-Tooth betegség (CMT. A szerk.), egyfajta örökletes polineuropátia, ami az idegrendszert károsítja. Édesanyámtól örököltem, de a nagypapám is szenvedett tőle. A mindennapokban annyit élek meg ebből, hogy gyengébb a lábam az átlagemberéhez képest, főleg a bokám és a térdem. Járni ugyan tudok, de akár már egy kis kavicsban is el tudok botlani. Jobban oda kell figyelnem az ilyesmire, gyerekkoromban például sokszor kiugrott a térdem, mivel az azt tartó izmok nem elég erősek. Később operációval tudtunk ezen javítani, és mostanában nagyon igyekszem megerősíteni ezeket az izmokat.

– A tudomány mai állása szerint ez nem gyógyítható?

– Sajnos egyelőre nem, de bízom benne, hogy ez egy-két generáción belül megváltozik. Nincs semmilyen gyógymód, meg kell tanulni együtt élni ezzel.
– Hogyan találtál rá az MTK Budapest szabadidős kajak-kenu szakosztályára? 

– Peti (Baldauf Péter, Réka párja. A szerk.) gyerekkora óta kajakozik, így magát a sportágat rajta keresztül ismertem meg. Az MTK-ról tudtuk, hogy itt van a telep hozzánk közel, így esett a klubra a választásunk. Ismerősökön keresztül hallottunk róla, kipróbáltuk, és megtetszett.

– Hogyan zajlott az első találkozás? 

– Peti szervezte meg az első találkozást: aláírtunk pár papírt, nyilatkoznunk kellett, hogy tudunk úszni, körbevezettek minket a telepen, megmutatták az öltözőket, a hajókat. Végül kaptunk egy rövid ismertetőt a telep és a vízi edzés szabályairól – igaz, Peti esetében erre már nem igazán volt szükség.

– A kajakot alapvetően lábbal lehet kormányozni. A te esetedben hogy néz ez ki? 

– Szerencsére tudok kormányozni, de ez nem általános a paraversenyzők között.

– Mennyit gyakorolsz egy héten?

– A heti négy evezés lenne a cél, plusz a kiegészítő edzések, de ez sajnos gyakran nem jön össze a munka és egyéb elfoglaltságok miatt.

– Mivel foglalkozol?

– Energetikai mérnök vagyok.
– Mikor kezdted az evezést?

– Tavalyelőtt kezdtem, tehát ez lesz a harmadik évem, de az első szezonom nagyon rövid volt, júliustól szeptemberig tartott csak.

– Tehát segített Zsuzsa (Nagy Zsuzsanna, Réka edzője. A szerk.), segített Péter. Kérlek, mesélj kicsit a kezdetekről! Gyakran borultál?

– Nem nagyon borultam be, Zsuzsa már a legelején igyekezett kellően stabil hajót adni nekem, amiben kényelmesen érzem magam. Az első évben csak öt és fél kilométereket mentem, túralapáttal, nagy hajóban, de már ez is megterhelő volt akkoriban. Utána próbálkoztam keskenyebb hajókkal, ráadásul kaptam ún. wing lapátot, ami rövidebb, könnyebb, kisebb a tolla, és ezáltal jobban illik az adottságaimhoz. Ez nagy lökést jelentett, illetve az is, hogy láttam itt az öbölben, hogy még a szabadidősök is szépen eveznek, nagyon jó időket mennek.

– Mikor döntöttétek el, hogy nekivágtok a parakajakos versenyzésnek?

– Tavaly merült fel először, amikor Petit kísértem el Szolnokra, a masters országos bajnokságra. Nagyon jó volt a hangulat, klassz a csapat, izgalmas volt az egész, ahogy összehasonlítják az időeredményeiket. Azt is láttam, hogy az ob-t megelőző hónapokban rengeteg pluszmunkát fektettek az evezésbe, amit a verseny nélkül valószínűleg nem tettek volna meg. Nekem ekkor jutott eszembe először, hogy lehetnék paraversenyző.

– Hogyan zajlik ez a folyamat, amíg valakiből parasportoló lesz?

– Eleinte kivártam, nem voltam biztos benne, tudom-e vállalni. Kicsit később megnéztem a paralimpiai szövetség honlapját, felvettem a kapcsolatot a szövetségi kapitánnyal, aki egyből szólt, hogy nem kellene sokat várni a vizsgálatra. Gyorsan lezajlott az egész, nem volt nagy papírmunka, ezután már csak a versenyengedélyemet kellett kiváltani.

– Milyen kategóriába kerültél?

– KL3-ba, ez a legenyhébb kategória.

– Mit lehet tudni a riválisok időeredményeiről?

– Az MKKSZ weboldalán meg lehet találni mindet. Egyelőre nem gondolkozom túl nagy dolgokban, hiszen csak nemrég kezdtem. Az előző volt az első tél, hogy rendesen végigcsináltam az alapozást, de még évekbe telhet, mire úgy megyek majd, ahogy szeretnék.

– Lebeg bármilyen cél a szemed előtt?

– Először is tapasztalatot szeretnék gyűjteni, meglátjuk, hogy sikerül majd az első hivatalos versenyem.

Nagy Zsuzsa mellett Baldauf Péter, Réka barátja is sokat foglalkozik Rékával. Péter meglehetős szerénységgel nyilatkozik saját szerepéről.
– Magamat inkább a lelkes amatőrök közé sorolnám. Ugyanakkor tény, hogy Zsuzsának rengeteg tanítványa van, és ha nagyon elfoglalt, akkor persze segítek Rékának, amiben csak tudok. Néha mérem az idejét, technikai tanácsokat adok, segítek a vízre szállásban, illetve a hajó felhozásában. Az edzéseket Zsuzsával egyeztetve végezzük. 

Megkérdeztük az edzőt, Nagy Zsuzsát is, szerinte, hogy halad Réka?

– Réka motivált, tudatos versenyzőtípus és nagyon jó érzéke van az evezéshez. Teljeskörű, sokoldalú képzést kell kapnia, – mint mindenki másnak nálunk – ezért hosszú távú célokban gondolkozzunk. Ez az első év lesz amikor önállóan versenyez, úgyhogy nagyon izgalmas időszak előtt állunk. Fejlődésének kulcsa az egyedülálló harmónia, amivel együttműködnek Petivel, ezt nem csak edzésen, de túrán és versenyen is láttam. Erre az együttműködésre – ami egyszerre támogató és kompetitív egy kicsit – valamint a csoporttal való közös edzésekre, időre menésekre építve, reméljük Peti jövőre Rékát már a nemzetközi mezőnyben segíti vízre valamelyik világversenyen!

Szentesi Réka, Baldauf Péter

Ezt olvastad már?