Atlétika
Krizsán Xénia
A 19 éves Bontovics Balázs - a Brüll Alfréd Akadémia tagja - első felnőtt világversenyén vehetett részt, és rögtön az 5000 méteres váltó döntőjében léphetett jégre a montreali világbajnokságon. A magyar válogatott negyedik helyen zárt a fináléban, Balázs pedig elmesélte, milyen tapasztalatokkal gazdagodott Kanadában.
– Milyen volt életed első felnőtt-világbajnoksága?
– Óriási lehetőség volt számomra, élveztem minden percét, és igyekeztem minél többet tanulni belőle. Minden egyes nap kitűnő volt a hangulat és szinte mindig telt ház volt a csarnokban.
– Mikor tudtad meg, hogy utazhatsz?
– Február végén – amikor még úgy volt, márciusban rendezik a világbajnokságot – kiírták a válogatóversenyt, amelyen kettő pozíció volt kiadó. Megnyertem az 1000 métert, amivel remek helyzetbe kerültem, de az 500 méteren elrontottam az elődöntőt, így végül harmadik lettem. Mivel John Henry Krueger visszamondta a szereplést, így a harmadik hellyel kiharcoltam a csapatba kerülést.
– És az mikor derült ki, hogy te szerepelhetsz a döntőben?
– Nem sokkal a döntő előtt, ám végig úgy készültem, hogy lehetőséget kapok – akár egyéniben is. A legutolsó napon volt a finálé, tehát nehéz volt arra felkészülni, hogy ott kapok szerepet, de ennek is elképesztően örültem.
– Akkor rögtön bedobtak a mélyvízbe.
– Igen, de ez nem volt probléma, nem izgultam, nyugodt voltam. Persze talán picit hiányzott, hogy nem volt éles verseny a lábamban, de maximálisan készen álltam, hiszen ez a sportág ilyen.
– Mi történt a döntőben?
– Én voltam a negyedik ember a stafétában, kitűnő korisokkal mentem együtt, mint például Charles Hamelin, aki a leggyorsabb köröket teljesítette. Igyekeztem tartani a lépést, jól éreztem magam, jó formában voltam. Tudtam is gyors köröket menni, ám sajnos az egyik kanyarban megbillentem és kicsúsztam, onnan pedig nem tudtunk visszajönni a dobogóra.
– Mi volt a taktika?
– Igyekeztünk követni a többieket a négyes pályáról indulva. Tudtuk, agresszív, kitűnő váltók ellen megyünk, szerettünk volna ott maradni mögöttük a végéig, és az utolsó körökben előzni, illetve Liu Shaoangot jó pozícióban belökni a hajrára. Érdekes lett volna megnézni, ő mit tud a végén, de sajnos ez most nem jött össze. Reméljük, legközelebb sikerül.
– Mit mondtak az edzők, csapattársak a futam után?
– Senki nem hibáztatott, hiszen az edzéseken addig jól koriztam. Ebben a sportágban benne van az esés, a verseny végén már a jövőre gondoltunk. Rengeteget tanultam ezen a héten, minden ilyen lehetőség közelebb visz ahhoz, hogy egyszer éremért mehessek a felnőtt világversenyeken. Óriási élmény volt látni a legjobbakat testközelből, hiszen nemcsak azt figyelhettem meg, hogy a jégen miként készülnek, de azt is, hogyan töltik el a szabadidejüket a versenynapok között. Többet tudok arról, mi hiányzik belőlem, ami a világklasszis korcsolyázókban megvan.
– Lökést adhat ez a jövőre nézve?
– Igen. Tavaly nagyon mélyről indultam: kétszer is elkaptam a koronavírust, majd eltört az orrom, meg is műtöttek. Ha valaki akkor azt mondja, idén felnőtt világbajnokságon fogok szerepelni, nem hiszem el neki. Mindent beletettem a korcsolyázásba az elmúlt időszakban, jöttek az eredmények és a lehetőségek is. Rengeteget fejlődtem, magasabb szintre jutottam. Idén nyáron kemény 4-5 hónap vár rám, mindent meg fogok tenni azért, hogy világkupákon indulhassak, minél több tapasztalatot szerezzek, és érmeket nyerhessünk. Négy év múlva szeretnék olyan szintre kerülni, hogy akár olimpiai döntőben korcsolyázhassak.