Rg: „Saját magammal szemben is magasak az elvárások: én nem feltétlenül eredményben, sokkal inkább teljesítményben gondolkodom” ‒ Pigniczki Fanni (LAPSZEMLE)

Hét évvel ezelőtt már szőnyegre lépett a budapesti Eb-n, azóta pedig már odaért a legjobbak közé, így a héten kezdődő hazai rendezésű kontinensviadalon már némi teherrel a vállán versenyez klubunk sportolója.

Szerdán rajtol el a Papp László Sportarénában a 40. Ritmikus Gimnasztika Európa-bajnokság, melyen ott lesz kiválóságunk, a már olimpiai kvótával rendelkező Pigniczki Fanni is. Sportolónkkal a Nemzeti Sport készített interjút a kontinenstorna előtt. 

– Kellően nagy már az izgalom önben?

– Próbálom kontroll alatt tartani, nekem az szokott segíteni, ha nyugodtan állok egy-egy versenyhez. Ugyanakkor ebben az izgalomban azért van jó is, pozitív érzéseim vannak amiatt, hogy itthon rendezik az Európa-bajnokságot, ez pluszt ad mindannyiunk számára.

– Mit jelent az, hogy igyekszik kontroll alatt tartani az izgalmat?

– Alapesetben is igyekszem minél többet meditálni és relaxálni, természetesen ezen alkalmak száma a nagyobb versenyek előtt növekszik. Egyébként azt jelenti leginkább, hogy hiba, pontatlanság vagy éppen stresszhelyzet esetén próbálok higgadt maradni és megoldani a problémát.

– Bár hét évvel ezelőtt már szőnyegre léphetett hazai  rendezésű kontinensviadalon, minden bizonnyal a mostani más lesz, hiszen azóta már letett szép eredményeket az asztalra.

– Én is úgy érzem, hogy ez teljesen más helyzet lesz. Az első felnőtt Európa-bajnokságom volt a 2017-es, még senki sem ismert – számomra volt hatalmas lehetőség, hogy bemutathattam a gyakorlataimat. Azóta viszont már sikerült egyet s mást elérnem, emiatt más lesz nekem ez az Eb. Az, hogy vannak már eredményeim, egyfelől pozitív teher, ugyanakkor érzem a nyomást is, hiszen azt, ahová elértem ebben a sportágban, meg szeretném mutatni hazai közönség előtt is.

– Van, akiben görcsöt okoz, ha hazai pályán versenyez, akadnak azonban olyanok is, akik szárnyalnak tőle – mit tesz annak érdekében, hogy önnél utóbbi felé billenjen az egész?

– Általában is igyekszem pozitívan hozzáállni mindenhez, emellett azt gondolom, a versenysporttal együtt jár a nyomás és a teher. Szerencsére volt már lehetőségem az ilyen helyzetekhez hozzászokni, inkább az lesz számomra új, hogy a családom, a barátaim előtt fogok versenyezni. De azt hiszem, sikerül majd ezzel is megküzdenem.

– Mennyire jönnek szembe önnel az elvárások, a konkrétan megfogalmazott célok?

– Saját magammal szemben is magasak az elvárások: én nem feltétlenül eredményben, sokkal inkább teljesítményben gondolkodom. Persze, szoktunk arról beszélgetni az edzéseken, mik a céljaim, úgyhogy óhatatlanul előkerülnek ezek az elvárások. Sok a jó tornász, több tehetséges fiatal is feltűnt, ám úgy vélem, reális álom, vagyis inkább cél lehet számomra az összetett döntő.

– Karikával szerzett világbajnoki bronz­érmet tavaly, adódik a kérdés, hogy továbbra is ez-e a kedvenc szere, egyáltalán: előfordulhat, hogy valaki hirtelen javul vagy éppen romlik az adott számban?

– Az fordulhat elő, hogy az előző évhez vagy versenyekhez képest egy másik szerrel mutat be jobb gyakorlatot. Mivel nálunk az összetett verseny fontos, és mindig ott van a programban, ritka, hogy valaki csak egy-egy szeren képes kiemelkedő teljesítményre. Jelenleg nincs kedvenc gyakorlatom, a mostani produkcióimban azt szeretem, hogy mindegyik más stílusú, akkor is szeretem őket, ha éppen valamelyik nem sikerül igazán jól. Azt, hogy a szívemben milyen sorrendben szerepelnek éppen a gyakorlataim, leginkább az aznapi hangulatom határozza meg.

– A budapesti Európa-bajnokság lehet, hogy mentálisan is jót tesz önnek, hiszen talán eltereli kicsit a figyelmét az esztendő legfontosabb versenyéről.

– Ezt jól látja, hiszen kizárólag az Európa-bajnokságra koncentrálok, ugyanakkor úgy tekintek rá, mint egy lépcsőfokra, egy állomásra – a párizsi olimpia felé vezető úton. A budapesti verseny tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy megnézzük, hol tartok a négy szeren, s ha úgy látjuk, van még idő változtatni, alakítunk a gyakorlataimon.

– Ha úgy érzi, kiadott magából mindent Budapesten, képes lesz mosolyogni akkor is, ha nem az a helyezési szám szerepel a neve előtt, amelyet azért sokan majdhogynem elvárnak öntől?

– Ahogy említettem már, az elégedettségemet általában a teljesítményemhez szoktam kötni, úgyhogy ha bátran és felszabadultan versenyzek, ha nagyobb hiba nélkül mutatom be a gyakorlataimat, nem leszek elégedetlen.

Forrás: Nemzeti Sport

Ezt olvastad már?