Panka éremért megy Rióba

Márton Anna, az MTK Budapest kardvívója kijutott a riói nyári olimpiai játékokra. A Brüll Alfréd Akadémia kiválósága csütörtökön ünnepli huszonegyedik születésnapját. Pankával beszélgettünk.

– Amit már eddig is lehetett tudni, az hétvégén, Szöulban végleg eldőlt, kijutottál az ötkarikás játékokra, ráadásul mindezt akkor tudtad meg, amikor még nem is léptél pástra. Mit éreztél abban a pillanatban?

– Valóban most lett hivatalos – kezdte a beszélgetést Márton Anna – de már a múltkori verseny óta kilencvenkilenc százalék biztonsággal megvolt a kvótám, ezért inkább ott éreztem nagyobb örömöt, és lettem felszabadultabb. Most inkább megnyugodtam amiatt, hogy vége lett a kvalifikációs évnek. Nem hiába dolgoztam, meglett, amit szerettem volna. Pénteken már a selejtezőben kiesett az azeri leány. Ha ő nyer, én nem vagyok tizenhatban, meg egy görög is megelőz, akkor kicsúszhattam volna, de rögtön az elején eldőlt, hogy sikerült.

– Igazi tétje így nem volt már a GP-nek, furcsa lehetett így vívni. Hogyan tudtad mégis odatenni magad?

– Nem volt azzal gond. Nem azt éreztem, hogy nem fontos a verseny, sőt nyugodtabban, felszabadultabban vívtam, pozitívan hatott rám. Az első asszóban nem izgultam túl a dolgot, mint ahogy eddig többször is az elején nem voltam kellőképpen koncentrált. Eddig mindig azt éreztem, hogy nagy a tét, ez most nem befolyásolt.

– Ebben az évben folyamatosan nyolcban voltál, most a hatodik helyen végeztél, elégedett lehetsz az eddigiekkel. Hogyan ment a vívás Szöulban?

– A pontszerzés miatt fontos, hogy jó eredményt értem el. Tavaly is nyolcba kerültem, örülök, hogy most is sikerült a pontokat megvédenem. Ez már a harmadik negyeddöntőm egymás után, azon bosszankodtam csak, hogy megint az érem előtt kaptam ki, egyelőre csak nem akar összejönni, emiatt kicsit csalódott voltam. Remélem, legközelebb az is sikerül. Jó formában vagyok, megy a versenyzés, ezt kell hosszútávon megőrizni.

– Most, hogy már túl vagy a kvalifikáción, csak az ötkarikás játékok lebegnek a szemed előtt, vagy várnak még rád addig is feladatok?

– Az augusztus még messze van, kijutottam, így a legnagyobb célom, hogy jól szerepeljek Rióban. De addig még három fontos állomás vár ránk. Lesz Európa-bajnokság, világkupa, és GP verseny is.  Mindegyiknek nagy a tétje, mert befolyásolják a világranglista pozíciómat, védenem kell a pontjaimat, ha nem akarok kicsúszni a legjobb tízből, mert ettől függ, kivel kerülök össze az olimpián. Ha jól szerepelek addig, az magabiztosságot is adhat, és könnyebb lesz versenyeznem az olimpián is. Folyamatosan jó formában kell lennem, de a csúcsformát augusztusra kell időzítenünk.

– Azt mondják, a vívók huszonöt-huszonhat éves korukra érnek be teljesen. Szerdán még csak a huszonegyedik születésnapodat ünnepled, – amihez szívből gratulálunk – és fiatal korod ellenére is éremesélyesként tartanak számon. Messze van még, de – ennek fényében – mit várhatunk tőled Rióban?

– Köszönöm a gratulációt! Már kvalifikáltam az olimpiára, vb érem, döntők, világranglista top tízes helyek is vannak már mögöttem, így nem lehet más célom, csak a dobogó. Nem vagyok az egy-háromban, de éremért megyek Rióba, és éremmel akarok hazatérni onnan.  

– Hiba lenne, ha nem ejtenénk szót edződről, Gárdos Gáborról. Milyen szerepe van Csárlinak ebben a sikerben?

– A vívás technikai sportág, így különösen nagy szerep hárul az edzőkre, sokat számít a képzettségük. Nagyon szerencsés vagyok, több mint tíz éve dolgozom az edzőmmel, és ameddig vívni fogok, ez így is marad. A sporton kívül is rengeteget köszönhetek neki, olyan, mintha a nevelőapukám lenne. Túlmutat a kapcsolatunk pusztán edző-tanítvány viszonynál. Jól tudunk együtt dolgozni, remélem, hogy hosszú pályafutást tudunk még együtt végigcsinálni.     

– A hétvégi megmérettetés után azonnal munkába álltatok, vagy kaptál némi pihenőt?

– Vasárnap este jöttünk haza a kvalifikációs versenyről, ezt a hetet megkaptam még pihenőnek, most szusszanok egyet, de jövő héttől elkezdjük a felkészülést, és augusztusig nincs már megállás. 

Ezt olvastad már?