Nem történt tragédia

A Bocskai István Emlékversenyen az első fordulóban kiesett az MTK bokszolója. Magyar szokás szerint lehetne temetni Sávoly Gergőt, aki még nincs 20 éves, de már felnőtt magyar bajnok, ám nem érdemes. Edzőjével, Drexler Gézával beszélgettünk, aki a szakosztály 2014-es eredményei alapján, „Az év edzője” címet kapja február 7-én, a Blue&White Party-n.

– Azt reméltük, hogy Geri pár kört menetel a Bocskain. Mi történt?

– Nehéz erről érzelmek nélkül beszélni. A meccs óta már aludtunk egyet, de a véleményem nem változott. Nem szabad ilyen fiatal gyerekre akkora súlyokat tenni, mint amilyeneket Gerire pakoltak a magyar bajnoki cím megnyerése után.

– Mire gondol?

– A gyerek nincs még húsz, de mindenki azt szeretné, hogy szétverje az egész világot. Ez nem így megy. A Bocskai típusú versenyek neki még a tapasztalatszerzést szolgálják. Ő még csak most szagol bele a nemzetközi mezőny hangulatába.

– Szerintem sem most kell nyerni.

– Persze, hogy nem. Van még ideje bőven. Benne van legalább két olimpia.

– Felidézi a szlovák Tlkanec elleni meccs fontosabb pillanatait?

– Nem volt annyira egyértelmű a meccs, ahogy azt a pontozás mutatta. (0-3) Geri küzdött, egyenrangú ellenfele volt a szlováknak, aki elképesztően tisztátalanul bokszolt, folyton szabálytalan volt. Nem is értem, hogy miért nem léptették le? Belekönyökölt a mi fiúnk fejébe, rögtön elindult a vérzés a fején, alig bírtuk a szünetben kikezelni.

– A szlováknak vannak már jelentősebb nemzetközi eredményei?

– Persze. Jóval nagyobb múltja, rutinja van mint Sávolynak, és itt a helyszínen többen a végső győzelemre is esélyesnek tartják.

– Jó lenne elfelejteni ezt a meccset, és folytatni a munkát!

– Egyértelmű. Szeretném, ha a szurkolók is megértenék, hogy ha megyünk fel a lépcsőn, akkor bizonyos fokokat nem lehet kihagyni. Képtelenség négyesével haladni, mert az a biztonságos, ha egyesével megyünk. Pont ezt csináljuk. Annyit kérünk számon, amennyi elvárható, de nem terheljük túl a sportolót, nem akarunk tőle – már most – lehetetlent. Majd amikor kell, akkor megköveteljük, hogy a legtöbbnél is többet dobjon be, de ennek még nem jött el az ideje.

– Mi a további menet?

– Dolgozunk keményen, ahogy eddig. Ezt a fiút – a késelés után – a semmiből hoztuk vissza, amihez persze ő is kellett, sőt. Nagy céljaink vannak, melyekhez rögös út vezet. Ha néha beleverjük a fejünket a falba – ahogy most is – az csak erősít bennünket.

– Lehet elsőként gratulálni „Az év edzője” címhez?

– Elsőként nem, mert amióta megjelent a hír az mtk.hu-n, azóta már többen hívtak, de köszönöm a megelőlegezett bizalmat!

Ezt olvastad már?