Atlétika
Kulunics Vince
Kajakozónk két aranyéremmel tért haza a 2000-es Sydney-i olimpiáról.
Közel húsz éve már annak, hogy 2000-ben, a Sydney-ben rendezett nyári olimpián, az MTK sportolójaként két aranyérmet nyert Storcz Botond. Az 1993-tól 2001-ig klubunkat erősítő Storcz előbb K4 1000 méteren, majd K2 500 méteren állhatott a dobogó legfelső fokára. A Nemzeti Sportban annak idején a következő sorokat olvashattuk a magyar négyes diadaláról:
– Rajt.
A német hajó – Bach, Schaefer, Ulm és Zabel – nagyon belekezd, még fel sem nézünk, és már vagy két méterrel vezet. Sebaj, ez még nagyon az eleje, ráadásul a mieink veszik a lapot és ötszáznál már negyvenhárom századdal a címvédők előtt járnak.
Gyerünk, jó lesz ez!
Most a németek reagálnak, rátesznek még egy lapáttal, s ha minimálisan is, de vezetnek. Még kétszázötven méter.
A többiek, miként az várható volt, csak asszisztálnak a nagyok küzdelméhez. Kammerer, Storcz, Vereckei és Horváth viszont egy pillanatra sem szeretne statiszta lenni ezen az előadáson. A jó ég tudja honnan, de újabb erőket mozgósítanak, centiről centire dolgozzák le a hátrányt, kétszázzal a cél előtt hajszálra együtt mennek Ulmékkal, száznyolcvannál pedig már itt az előny.
Aztán százötvennél, meg százhúsznál is, de a németek ismét meghúzzák. Ajaj...
Nem, még sincs baj. A mieink visszaverik a támadást, nyolcvannal a befutó előtt már vagy másfél méterrel vezetnek. Meglehet az az arany!
A nézők már nem bírnak egy helyben ülni, mindenki felállva nézi a versenyt. Hatalmas a hangzavar, de azért egy-egy „Hajrá, magyarok!” vagy „Gyerünk, srácok!” jól hallhatóan kiszűrődik.
Ez az, gyerünk srácok! Már csak negyven méter, és tiétek az arany, tiétek a világ. Már csak harminc... húsz... tíz... és...
Megvaaaaaaaan!
A négyes után sikerült kettesben az 500 métert megnyernie a Storcz, Kammerer Zoltán duónak, ezzel borsot törve a hazai pályán versenyző Collins, Trim kettős orra alá, amelynek így ezüstéremmel kellett beérnie, míg a harmadik a német Rauhe, Wieskoetter tandem lett. Storcz így nyilatkozott a duplázást követően:
– Szilvi és a szüleim a lelátóról kiszurkolták nekem a két aranyat, bár nekem amúgy is jól megy, ha debütálok valamely világversenyen. Mind az első Európa-bajnokságomon, mind az első világbajnokságomon három-három arannyal nyitottam, de félreértés ne essék, a mostani kettővel azért nem vagyok elégedetlen. Mind a kettőt óriási csatában nyertük legnagyobb riválisaink előtt. Lehet, hogy csak kis különbséggel győztünk, ám éppen ez az inspiráló. Imádunk versenyezni, minket a feszültség éltet.
A magyar kajaksport történetének egyik legnagyobb alakja 2004-ben, Athénban – már a Szeged versenyzőjeként – megszerezte harmadik olimpiai bajnoki címét, majd 2005-ben visszavonult a versenysporttól.