MTK legendárium Ι 83. rész

1944. augusztus 15. Sötét lap az MTK almanachjában, mert ez Brüll Alfréd hivatalos holttá nyilvánításának napja. 3. rész

Amíg Brüll Alfréd a Mauthner-telepen volt, a Tsuk-teleppel együtt ezt a csepeli tábort is számos légitámadás érte, mely tovább növelte a fogvatartott emberek kiszolgáltatottságát. A bombázások idejére a táborvezetés külön előírásban szabályozta a fogvatartottak magatartását, melyre a szemtanú így emlékezett: „Az internáltak légiriadó esetén eleinte az udvaron, később nyitott helyiségekben kellett tartózkodjanak. A tábor körül több tüzérségi állás volt elhelyezve, és minthogy légvonalban alig 100-200 méternyire az állandóan támadott szabadkikötőtől volt, a Nagyvásártelephez is igen közel esett a Weiss Manfréd gyárhoz is, jóformán szüntelen repülőgéptámadásoknak voltak kitéve a tábor lakói.”

Mint már utaltunk rá a Mauthner-telep a „jobb” viszonyokat biztosító táborok közé tartozott, éppen ezért még a náci vezetők is leginkább e zen a helyen tartottak a rendszeres szemléket, ellenőrzéseket: „Krumey Obersturmbandführer, Eichmannak, a zsidóügyek budapesti intézőjének helyettese, több ízben tett látogatást ezen a telepen.”

Az itteni munka is szenvedhetőbb volt, ugyanis „csak” „reggeltől estig magot kellett válogatni, borsót szedni és a kertészetben robotolni.” Brüll Alfréd tehát így töltötte csepeli életét, egészen június folyamán bekövetkező elszállíttatásáig.

Igazi csodának számított, hogy polgári kezdeményezésre sikerült segélycsomagokat bejuttatni többek között a Mauthner-telepre, mely átmeneti enyhülést és nem kis lelki vígaszt nyújtott a kifosztott, elhagyott és méltóságukban megalázott embereknek. A segítségben szerepet játszó szemtanú dr. N. Z. így vall erről: „A Pártfogó Iroda, illetve a Zsidó Tanács megbízásából ezeknek a táboroknak élelmezésénél, ruházattal való ellátása, csomagok szétosztása és egyéb techinikai segítséget nyújtó munkánál működtem. A Tanács pénzzel, anyagi tehetségéhez képest támogatta a tábort, de maguk az alapfeltételek absurdok voltak.”

A Tsuk-telepen május folyamán számtalan esetben nem engedték a tábor lakóit az óvohelyekre, mondván: „hogy az angolok és az oroszok a zsidókra úgysem dobnak bombát.” Ezzel szemben a háborús valóság mást mutatott. Az angol és orosz gépek ugyan nem a fogvatartott ártatlanokat vették célba, de a hírszerzés és tájékoztatás hiányossága folytán Brüll tartózkodási helye, az olajgyártól mindössze néhány méternyire lévő raktár-szállás is veszélybe került: „Az első légitámadások alkalmával a Weiss Manfréd gyár tőszomszédságában elhelyezett Mautner maggyár is célpontja volt a támadóknak. Amint ezt meg is mondották.”

Végül Brüll Alfréd, több társával együtt – minden bizonnyal „Krumey Obersturmbandführer” személyes parancsára – visszakerült a deportáló központba, ugyanis Krumey „parancsot adott, hogy deportálásra csoportokat állítsanak össze, általa meghatározott létszámban.”

Ennek ideje minden bizonnyal június hónapra esett, így tehát Brüll elnök újra a Rökk Szilárd utcai „pokoli intézmény” lakója lett...

Ezt olvastad már?