Tenisz
Babos Tímea
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. 18. rész.
Szekrényessy Kálmánt 1866. június 23-án az itáliai Minció folyó partján találjuk. Az itt állomásozó 13. Ulánus ezred – az ún. Tráni-dzsidások – 4. századának kötelékében állomásozó későbbi MTK-alapító, talán még nem sejtette, hogy már az elkövetkező napon ezrede „megkapja a vérkeresztséget, és zászlóját diadalra kíséri,” méghozzá a 19. század egyik legjelentősebb ütközetében, a custozzai csatában.
A mintegy hetvenötezer főből álló osztrák fősereg parancsnoka, Albrecht főherceg a nap folyamán kapott jelentések alapján – értesülvén a Viktor Emánuel vezette ellenerők gyanútlanságáról – másnap hajnalra általános támadást rendelt el a százharmincezres olasz fősereg ellen.
Az ifjú legény, kit mindössze egy hónap választott el huszadik születésnapjától, roppant büszkeséggel viselte a szép sötétzöld, arany paszomántokkal bőven kihányt, dupla gombsorú piros plüssgalléros rövid ulánkát s a fejébe nyomott négyszögletű, lengyeles sipkát. Ezen ulánus egyenruhára méltán lehetett büszke, hisz a Trániak öltözéke merőben eltért a többi (tizenkét) dzsidásezred ruházatától.
Már édesanyja is kedves emlékeket őrzött szívében a Magyarországon akkortájt „újszerűnek” számító fegyvernem egynémely művelt tisztjéről. Még soproni leány korából többször házuk vendége volt, egy gr. Tadeusz Skolimowsky nevű lengyel ulánus kadét, ki tartósan tette a szépet anyja első unokatestvérének, báró Baumgartner Máriának.
Szekrényessy Kálmánnak e fegyvernemhez való csatlakozása vélhetően mégsem eredményezett osztatlan sikert családja körében.
Ennek oka részben veszélytelen hivatásának elejtése, valamint jogi tanulmányainak félbehagyása lehetett.
Kálmán vonzalmát a katonai pálya iránt több tényező is motiválhatta. Elsődlegesen a kor hazafias és militáns gondolkodása, mely romantikus pátosszal ötvözve jelentkezett. E heroikus szemlélet jól tetten érhető nagybátyjának, Szekrényessy Endrének az 1832-es versében is (mely Kölcsey verseihez hasonlóan) a Társalkodó címlapján jelent meg. A vers címe Huszárdal, egy versszaka pedig így hangzott:
„Ezredünk a csatasíkon
Óriásként állván ki
A szent s az egyetlen hon
Védelméért harczolni
Vívok, küzdök, mint oroszlán
Érted dicső, büszke hazám!”
A család hazafias szelleme, a hajdú, kuruc s huszár elődök példája mellett az iskolai nevelés éppúgy befolyásolhatta a fiatalember lelkét. Maga Szekrényessy vallja be egyik írásában, miként hatott rá gimnazista diákként akkori katona-tanára:
„Gyermekkoromban egy volt honvéd alezredes földrajztanárom Sz. úr – ma nyugdíjazott ezredes – nagyon szeretett, én pedig rendkívül tiszteltem őt és igen ragaszkodtam hozzá. Az ezredes a többi közt kettőt vésett elmémbe:
Először: »Eperjes környékére egy elsőrangú várat kell építenünk.«
Másodszor: »Hazánk természetes határa dél felé – a Balkán, még pedig egész hosszában a cattarói-öböltől az Emineh hegyfokig – ki kell terjesztenünk.«
Régi időkről emlékezem meg, azóta a tanítvány, tanára előbbeni pályájára lépett. Az események így hozták magukkal, hogy némely kérdéshez kell, hogy jobban értsen, semmint egykori tanára.”