MTK legendárium | 235. rész

Publikálva: 2022.09.24 Frissítve: 2022.09.22 MTK Budapest

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. 18. rész.

Szekrényessy Kálmánt 1866. június 23-án az itáliai Minció folyó partján találjuk. Az itt állomásozó 13. Ulánus ezred – az ún. Tráni-dzsidások – 4. századának kötelékében állomásozó későbbi MTK-alapító, talán még nem sejtette, hogy már az elkövetkező napon ezrede „megkapja a vérkeresztséget, és zászlóját diadalra kíséri,” méghozzá a 19. század egyik legjelentősebb ütközetében, a custozzai csatában.

A mintegy hetvenötezer főből álló osztrák fősereg parancsnoka, Albrecht főherceg a nap folyamán kapott jelentések alapján – értesülvén a Viktor Emánuel vezette ellenerők gyanútlanságáról – másnap hajnalra általános támadást rendelt el a százharmincezres olasz fősereg ellen.

Az ifjú legény, kit mindössze egy hónap választott el huszadik születésnapjától, roppant büszkeséggel viselte a szép sötétzöld, arany paszomántokkal bőven kihányt, dupla gombsorú piros plüssgalléros rövid ulánkát s a fejébe nyomott négyszögletű, lengyeles sipkát. Ezen ulánus egyenruhára méltán lehetett büszke, hisz a Trániak öltözéke merőben eltért a többi (tizenkét) dzsidásezred ruházatától.

Már édesanyja is kedves emlékeket őrzött szívében a Magyarországon akkortájt „újszerűnek” számító fegyvernem egynémely művelt tisztjéről. Még soproni leány korából többször házuk vendége volt, egy gr. Tadeusz Skolimowsky nevű lengyel ulánus kadét, ki tartósan tette a szépet anyja első unokatestvérének, báró Baumgartner Máriának.

Szekrényessy Kálmánnak e fegyvernemhez való csatlakozása vélhetően mégsem eredményezett osztatlan sikert családja körében.

Ennek oka részben veszélytelen hivatásának elejtése, valamint jogi tanulmányainak félbehagyása lehetett.

Kálmán vonzalmát a katonai pálya iránt több tényező is motiválhatta. Elsődlegesen a kor hazafias és militáns gondolkodása, mely romantikus pátosszal ötvözve jelentkezett. E heroikus szemlélet jól tetten érhető nagybátyjának, Szekrényessy Endrének az 1832-es versében is (mely Kölcsey verseihez hasonlóan) a Társalkodó címlapján jelent meg. A vers címe Huszárdal, egy versszaka pedig így hangzott:

„Ezredünk a csatasíkon

Óriásként állván ki

A szent s az egyetlen hon

Védelméért harczolni

Vívok, küzdök, mint oroszlán

Érted dicső, büszke hazám!”

A család hazafias szelleme, a hajdú, kuruc s huszár elődök példája mellett az iskolai nevelés éppúgy befolyásolhatta a fiatalember lelkét. Maga Szekrényessy vallja be egyik írásában, miként hatott rá gimnazista diákként akkori katona-tanára:

„Gyermekkoromban egy volt honvéd alezredes földrajztanárom Sz. úr – ma nyugdíjazott ezredes – nagyon szeretett, én pedig rendkívül tiszteltem őt és igen ragaszkodtam hozzá. Az ezredes a többi közt kettőt vésett elmémbe:

Először: »Eperjes környékére egy elsőrangú várat kell építenünk.«

Másodszor: »Hazánk természetes határa dél felé – a Balkán, még pedig egész hosszában a cattarói-öböltől az Emineh hegyfokig – ki kell terjesztenünk.«

Régi időkről emlékezem meg, azóta a tanítvány, tanára előbbeni pályájára lépett. Az események így hozták magukkal, hogy némely kérdéshez kell, hogy jobban értsen, semmint egykori tanára.”