Atlétika
Szabó Beatrix

Mit köszönhet a Nemzeti Galéria az MTK-nak?

Publikálva: 2020.04.14 Frissítve: 2020.04.13 MTK Budapest

MTK legendárium – 4. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Donáth Sándor (1867-1945) tajtékpipametsző, régiségkereskedő

Budapesten született 1867-ben, Donáth Dávid és Deutsch Róza gyermekeként. Donáth számára az 1888-as esztendő több szempontból is fontos volt. Az MTK mellett ekkor alapította első önálló vállalatát, „tajt-pipametsző” műhelyét a Váci körút 21. szám alatti, úgynevezett „Ipar udvar”-ban, mely kezdetben üzleteként is funkcionált. Több esztendei kitartó munka eredményeként bővült a műhely vevőköre, mind többen keresték a megbízható mestert, a „jó nevű budapesti pipakereskedő”-t, aki jelentős részben vidékre dolgozott, hol a szűzdohánytermelő falusi birtokosok presztízsként tekintettek egy-egy művészies kivitelű címeres pipára. Nem egy földbirtokos, – de még módos gazdák is – kisebb-nagyobb  úgynevezett pipatóriummal rendelkeztek, hol állványokon a legkülönfélébb pipák sorakoztak, az embernagyságútól, a tenyérbe fogható köznapi darabokig.

Donáth tevékenységi köre fokozatosan bővült. A kezdeti egyszerű pipametszésen és javításon túl már a nagyobb szakértelmet igénylő művészibb feladatokat is elvállalt, mely egy 1897-es hirdetésében így olvasható: „címer monogramm, autogramm legfinomabb kivitelben” megrendelhető. Bevételeinek folyamatos visszaforgatásával jelentősen sikerült növelnie raktári készleteit, mindig a legdivatosabb, legnagyobb minőséget képviselő darabokra téve a hangsúlyt: „valódi angol fapipák legnagyobb választékban.”

Az 1896-os esztendő jelentős szakmai sikert hozott számára, mikor a nyolc esztendeje működő iparost minőségi munkájáért kitüntették, melyet ettől kezdődően büszkén meg is jelenített kereskedelmi hirdetésein:  „kitüntetve az ezredéves országos kiállításon” Külön figyelmet fordított a régi „kiszívott”, de külső kivitelében műtörténeti értéket képviselő pipák megvásárlására, melyet mind hirdetéseiben, mind pedig személyes kapcsolatai révén is keresett.

Érdeklődése az antik holmik iránt régi keletű kötődés volt. Az évek során felszaporodott szép antik pipák mellé egyéb tárgyak is gyűltek, miközben kínálatát is bővítette: „nagy raktár meggy – és természetfa sétabotokban, úgyszintén ében – és kígyófa, ezüst fogantyúkkal, valamint vasbotok”.  

Tizenkilenc esztendei állhatatos „tajt-pipametszést” követően, 1907. novemberében nyithatta meg kicsiny régiség üzletét, immár a Kossuth Lajos utca 3-as szám alatt, melyet jó üzleti érzékkel a hírlapok útján azonmód közzé is tett:

„Régiséggyűjtők figyelmébe! Donáth Sándor Kossuth Lajos utca 3. szám alatt megnyitotta régiségkereskedését. Az érdeklődőket új üzlete megtekintésére meghívja.”  

Régiségkereskedői pályája két esztendő elteltével jelentős sikert tudhatott magáénak: „Érdekes vétel. Magyarország legnagyobb pipagyűjteménye került vásár alá. Mint értesülünk Donáth Sándor jó nevű budapesti pipakereskedő vette meg a gyűjteményt, mely rendkívül gazdag a pipagyűjtés kuriózumaiban. Össze van hordva e kollekcióban minden ami pipást és pipagyűjtőt érdekelhet. Tartalmazza a régi híres magyar pipagyűjtők, úgymint Hollinger, Bay, Kinsky gróf, Auersperg stb gyűjteményeinek legremekebb darabjait, a többi között 150 darab Noltzl-pipát, továbbá itt találjuk az 1875-iki bécsi, valamint a milléniumi és a legutóbbi párisi világkiállításra elkészített iparművészeti remekműveket. Az érdekes pipagyűjtemény egész napon át megtekinthető Donáth Sándor, Kossuth Lajos utca 3. szám”.

Donáth Sándor 1909-ben, egy időre üzletét a Kossuth Lajos utcából a nagyobb forgalmú Múzeum körút 23. szám alá helyezte át, de idővel mégis visszatér a szerencsét hozó Kossuth utcába, hol adataink szerint már 1895-től jelen volt, s melyet többé már el sem hagyott.

Vagyona s tekintélye növekedvén társadalmi kötelezettségeinek eleget téve 1914-ben tagja lett a Budapest Fővárosi Egyenes Adókivető Bizottságának. Donáth Sándor vevőkörébe a leggazdagabb és legbefolyásosabb pénzemberek tartoztak, keresztények és zsidók egyaránt.

Eddigi ismereteink szerint Donáth legjelentősebb üzleti tranzakcióját 1934 előtt bonyolította le, amikor sikerült megvásárolnia a híres nagybányai festőiskola egyik országos hírű művét, Ferenczy Károly: Október című alkotását, mely azóta méltó helyre, a Magyar Nemzeti Galériába került. Donáth Sándor a híres festményt az egykori aradi főrabbi Chorin Áron dédunokájának, ifj. dr. Chorin Ferenc (1879-1964) ügyvéd és üzletembernek adta el, ki 1944-ben csak teljes vagyona átadásával menthette meg saját életét.

Chorin dr. egyébiránt az emigrációban élő Horthy Miklós kormányzót rendszeres anyagi támogatásban részesítette. Horthy és a zsidóság viszonya koránt sem volt oly kritikus, mint ahogy azt a kommunizmus történetírói láttatták. A nagy zsidómentő herceg Erba Odescalchi Sánor ezt ugyancsak megerősíti hiteles memoárjában:

„A leghatásosabb az a törvényszakasz volt, melyet a kormányzó a maga számára vívott ki a németektől. E szerint a törvénybe felvettek egy szakaszt, hogy Magyarország kormányzója a közélet, irodalom vagy művészet terén vagy háborúban különös érdemeket szerzett, zsidónak számító egyéneket a zsidótörvények hatása alól, beleértve a sárga csillag viselésének kötelezettségét is mentesíthet. A németek azt hitték, hogy ez húsz-harminc személyt fog érinteni. A kormányzó azonban másként gondolkozott. Mikor első kérvényeimet személyesen adtam át neki ilyen ügyekben, megmondta nekem és előszobájában a kabinetiroda főnöke (…) is megismételte, hogy mindenkinek, akinek ügyében kérést terjesztek elő, meg fogják adni a mentesítést és bevehetem a kérvénybe az illetők egész családját, unokatestvéreket, vőket, sógorokat is beleértve.”

Donáth Sándor, mint láttuk jelentős műkerekedést folytatva, tisztes vagyonra tett szert, melyet jól szemléltet ingatlanvásárlása. 1937-ben már Budán a Sashegyi úton 35 000 pengőért szerzett újabb ingatlant. A nagy vagyon azonban többeket megkísértett, főként, hogy a Donáth-féle műkereskedés kirakatában rendszerint nagy értékű műkincsek voltak – figyelemfelkeltés céljából – kihelyezve. 1932-ben történt, hogy valamikor a reggeli órákban, két ablaktisztító munkásnak öltözött férfi vödrökkel jelent meg a Kossuth utcai kirakat előtt és ablaktisztítást színlelve, mintegy 10 000 pengő értékű ékszerneműt tulajdonított el. Az eset jelentőségét mutatja, hogy a hír pillanatok alatt bejárta az egész magyar sajtót.

Egzisztenciális megerősödésével egy időben, valamikor 1891. táján kötött házasságot MTK alapító barátjának, Leitner Árminnak rokonával, Leitner Lujzával (1871-), mely házasságból négy gyermekük született. Pál (1892) későbbi gyarmatárú kereskedő, ki az izraelita vallású Kraus Melitta férje lett, Lajos (1895) utóbb bankhivatalnok és az izraelita vallású Csillag Margit házastársa, István (1898) kereskedelmi alkalmazott, ki az izraelita vallású, Temesvárról származó orvostanhallgatót, Tapfer Renét vette nőül és vele (1903-tól már bizonyosan) Párizsban élt, végül Piroska (1900), ki elvált asszonyként a kisszebeni (Sáros megye) születésű izraelita vallású hegedűművész Schmilovits József (1894-) felesége lett.

Schmilovits az ősi magyarországi zsidó zenészhagyományok követőjeként vált ismertté. Hazánkban, már Csokonai idejében elterjedt a zsidók körében az ún. klesmererség, a zenekari zenészség, hasonló módon, mint ahogy a cigánybandák is működtek. Tehát a klesmer szellemi közegéből nőtt ki a Léner-vonósnégyes.

Az MTK alapító Donáth Sándornak tehát vejévé lett a világhírű Léner-vonósnégyes virtuóz másodhegedűse. Schmilovits az 1919-ben alapított zenei formációban – annak 1941-es feloszlásáig – muzsikált. Ez idő alatt, szó szerint meghódították a világ szakmai és műértő közönségét.

Igazi sztárokként több százezer garmofonlemezt adtak el, fellépéseiket pedig nyolc impresszárió és három titkár szervezte, évekre előre lekötve a koncerthelyszíneket. Ravel csábítására 1920-ban Párizsba, majd 1923-ban Londonba települt a vonósnégyes, végül a világtörténelmi helyzet súlyosbodásának következtében Mexikóvárosba menekült a négy zenész, hol a formáció (legalábbis ebben a felállásban) 1941-ben megszűnt.

Donáth Sándor műkereskedő élete alkonyáról meglehetősen kevés adattal rendelkezünk. A budapesti távbeszélő nyilvántartás szerint 1943-ban még működött Kossuth Lajos utcai üzlete. A vészkorszakot és világháborús pusztítást túlélve, az időközben megözvegyült hetvennyolc esztendős férfi 1945. április 14-én déli tizenkét órakor hunyt el, az anyakönyvi bejegyzés szerint valamely vérképzőszervi betegségben. Mindössze tíz nap adatott számára a háború utáni tavaszból.   

Az elárvult üzletet vélhetően valamelyik fia vette át és nyitotta meg újra. A hajdani kis „pipametsző iparos”, ki ügyes szorgalommal képes volt a Magyar Nemzeti Galéria magasságáig emelkedni, s ki ifjonti lelkesedéssel alapítója lett az első demokratikus magyar sportklubnak, már örök álmát aludta a rákosi homokban, mikor – mintegy ajándékul a végzettől – a pokol újbóli zsiliptörése előtt, (1948-ban) mintegy örök mementóul a neve alatt fémjelzett hirdetésen Donáth egész életművét jelző három szó röppent világgá: ALAPÍTVA 1888-ban…

A sorozat korábbo részei:

MTK legendárium 1. rész
MTK legendárium 2. rész
MTK legendárium 3. rész

 

     

 

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!