Merényi: „Próbáljuk a helyzet pozitív oldalát megfogni”

U16-os csapatunk kapitánya, Merényi Ádám adott helyzetjelentést, és osztotta meg velünk az első hetek tapasztalatait.

– Hogy vagy, vagytok?

– Szerencsére jól, eddig bírjuk a karantént, családban mindenki egészséges. Persze mint minden háztartásban amikor össze vannak zárva, itt is vannak konfliktusok, de ezeken gyorsan átlendülünk. Igyekszünk hasznosan eltölteni az időt, a jó oldalát megfogni a történéseknek, van időnk egymásra, persze mindenkinek hiányzik a „régi” élet.

– Sikerült alkalmazkodni az új körülményekhez?

– A suliban nehezen ment az átállás, másabb egyedül készülni, de sikerült három hét alatt megszokni. A foci oldala volt talán a legrosszabb, nincsenek edzések, ez hiányzik a legjobban, egyedül másabb készülni, de itt is próbálom a legtöbbet kihozni magamból, megcsinálom a feladatokat a lehető legjobban.

– Tudod tartani az edzéstervet? Miként épülnek fel ezek?

– Hétvégén kapjuk az edzéstervet a következő hétre, az eddigi tapasztalatok alapján ezeket tudjuk tartani. A kondit videóhívásban, csoportosan csináljuk Szabó Andrással, ilyenkor remek a hangulat, csapatként nagyon élvezzük, ez is oldja kicsit a feszültséget bennünk. A focis edzésekhez a futást és a labdás részeket is becsülettel csináljuk, mást nem is tehetnénk. Szerencsére van futópadom otthon, így ha nem tudok kimenni futni, akkor bent sem marad el a teljesítés.

– Csapatszinten is sikerül tartani a kapcsolatot?

– Minden nap beszélünk a srácokkal, akár írásban, akár videóban az edzés előtt. Csapatmegbeszélések is vannak hetente legalább egyszer az edzői stábbal, meghallgatjuk egymást, beszámolunk, beszélgetünk, ezek fontos események, mindenkinek megnyugvást is adnak. Nehezen viseljük, meg kellett szokni, de próbáljuk a maximumot kihozni belőle, hogy a visszatérésnél a lehető legjobb formában legyünk.

– Miként ellenőrzik, ellenőrzitek az elvégzett munkát?

– A GPS követőeszközt mindig viseljük, a visszaadásnál majd ellenőrzik az adatokat. Az edzéseket és a mérőeszközökön az adatokat fotózzuk, az edzői stáb ellenőrzi ezeket, feltöltik, dokumentáljuk. Kaptunk egy telefonos alkalmazást, azon mérjük a futásteljesítményt, és azt küldjük tovább, így ezt is nyomon tudják követni.

– Többen mondták, hogy fejben a legnehezebb ez a szituáció, neked milyenek a tapasztalataid?

– Mentálisan a legnehezebb kezelni, ez biztos. Egyedül kell készülni, rávenni magad az edzésre, de ahogy megy az idő, beleszokunk, rendszer lesz belőle. Mindenki hiányolja a közös edzésket, a játékot, a meccseket. Az eddigi „átlagos hétköznapokat” felértékeljük, hogy mennyire jók is voltak.

– Hogy épül fel a napod?

– Törekedtem arra, hogy összerakjak egy rendszert, amit követhetek. Fél nyolc fele ébredek, reggelizek, nyolctól egyig az iskolai teendőket szoktam csinálni, mint eddig is, mert nem szeretném, hogy feltorlódjanak a feladatok. Utána ebéd a családdal, ami fontos közös program. Utána a maradék sulis dolog befejezése jön, vagy kikapcsolódás, ha mindent megcsináltam, így utána csak az edzésre figyelhetek. Változatosak az edzések, futás, kondi, utána labdás edzések. Este ismét a családdal töltöm az időt, akár játék, vagy a tévézés jelenti a közös programot.

– Hogy fogadtátok a híreket, amikor bevezetésre kerültek az óvintézkedések?

– Csapatként és egyénileg is nehezen. Az utolsó mérkőzés pozitív élmény volt, nyertünk, ezért főleg rosszkor jött, hiszen ezt a hullámot meg tudtuk volna lovagolni. Jól edzettük, jó volt a forma is, amiben éreztük magunkat. De próbáljuk a helyzet pozitív oldalát megfogni, többet lehetünk itthon, várjuk a visszatérést, próbálunk a lehetőségekhez mérten a legjobb formában visszatérni, hiszen sokat tudunk edzeni.

Ezt olvastad már?