Még egyszer a kézilabda-rangadóról

Üdítő volt látni, hogy mennyien jöttek ki a Mosonmagyaróvár elleni rangadóra. A tömeg ékesen jelezte, hogy a kézilabdát sokan szeretik.

A lelátón olyan hírességek is voltak, mint Vass Károly, aki 45 éve ebben a csarnokban nyert magyar bajnoki címet az Elektromossal, később pedig a szövetség alelnökeként szolgálta a sportágat. De ott volt a sokszoros válogatott Takács Gabriella is, aki szintén ikonikus alakja a sportágnak. A többség mégis a vendégek mesterére Róth Kálmánra figyelt, nem véletlenül. Az edző ugyanis két szakaszban, hét évig volt a Győri Graboplast ETO (a mai Audi ETO jogelődje) trénere. Ekkor kezdődött a csapat aranykora. Pontosabban akkor még „csak” ezüstkora. Róth Kálmán vezetésével kétszer voltak a dunántúliak másodikok az EHF Kupában, és egyszer a KEK-ben. A 2005-ös EHF finálé vélhetően a mester egyik legrosszabb élménye, hiszen a kétmeccses döntő első találkozóját 27-21-re nyerték otthon.  Az előny elégnek tűnt a végső diadalhoz, ám a visszavágón a székesfehérvári lányok (Siti Bea és Tápai Andrea vezetésével) csodát, tettek, és 28-19-re győztek. A meccset a helyi jégcsarnokban rendezték, (a jeget felolvasztották, és betonra ráterítették a kézilabda talajt) ahová 4 000 ember zsúfolódott be. A 35 fokos hőséget jobban bírták a hazaiak, akik így történetük legnagyobb sikerét érték el.

Ettől függetlenül Róth a hazai edző társadalom egyik legismertebb alakja. A tegnapi létfontosságú rangadón az is látszott, hogy nagyszerűen él együtt a játékkal. Miután az MTK Budapest villámrajtot vett (elhúzott 6-1-re) azonnal időt kért, és védekezést változtatott. Ez azután hosszú időre vissza is vetette a hazaiakat.

Az volt szerencse, hogy ezen a mérkőzésen még a lelátón is érezhető volt az MTK Budapest elszántsága. A lányok egy másodpercre sem fogták vissza magukat, és belementek minden nehéz helyzetbe. Ez azért is dicsérendő, mert a vendégek keményen (néha kíméletlenül keményen) védekeztek. (Ez egyébként minden olyan csapatra jellemző, amelyet Róth Kálmán edz.) A pofonok, és nyakfogások ezúttal nem ijesztették meg Wolfékat, akik újra, és újra nekimentek a mosonmagyaróvári „betonfalnak”.

Tegyük hozzá, hogy az ellenfél legjobbja, a válogatott Tóth Gabriella súlyos sportszerűtlensége, (az időntúli szabaddobással szándékosnak tűnő módon lőtte telibe a sorfalban álló MTK Budapest játékost) amennyire fájt Ines Houildinek, annyira jól jött a csapatának. Így ugyanis a teljes második játékrészt nélküle kellett Róth Kálmán csapatának végig küzdenie. A szurkolói lélektant mutatja, hogy a kiütéssel felérő dobás után a vendég drukkerek szimulálást reklamáltak.

A részletek persze már csak a történelem miatt érdekesek. A fontos az, hogy az MTK Budapest győzött ezen az iszonyúan fontos mérkőzésen, két ponttal megelőzte a vetélytársát, ami nagyon sokat jelenthet a végelszámolásnál.

Ezt olvastad már?