Kosárlabda: Dúl Panka, avagy Don Quijote és egy különleges név története (LAPSZEMLE)

Klubunk játékosa a TFSE honlapján mesélt kalandos pályafutásáról, a következő évad várakozásairól, illetve furcsa módon még Cervantes ikonikus karaktere is szóba került.

– Huszonegy éves korod ellenére több élvonalbeli csapatban is megfordultál, továbbá az utánpótlás-válogatottakban is letetted a névjegyedet. Ha 2016-tól kezdve minden szezonodból ki kellene emelned egy-egy tanulságot, melyek lennének azok?
– Ez nehéz kérdés. A 2016/17-es volt az első NB I/A-csoportos szezonom, amikor tizenöt-tizenhat éves voltam. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy játszani fogok, és ezt messze meghaladtam abban az évben. Ennek az idénynek talán az volt a tanulsága, hogy nem számít hány évesekkel játszom, vagy én mennyi idős vagyok, azt kell nyújtanom, amit tudok és a belefektetett munka ki fog fizetődni.
2017/18: A teljesítményt és az egészséget erősen befolyásolja az, hogy éppen milyen lelki állapotban van az ember. (szerk: Pankának ebben az évben szakadt el a keresztszalagja.)
2018/19: Mindig élvezzem azt, amit csinálok és, hogy minden gödörből fel lehet állni! Ekkor tértem vissza a BEAC-ba.
2019/20: Betekintést nyerhettem profibb közegbe és belekóstolhattam az Európa Kupába a Győrrel, ami nagy kaland volt.
2020/21: Mindig fel kell állni és habár „csak” most leszek 21 éves, jobban oda kell figyelnem a testemre és az egészségemre!

– Hogyan töltöd az alapozás előtti időszakot? Milyen érzések vannak benned az újabb szezon kezdete előtt?
– A nyári válogatott edzőtáborok után jól esett pihenni és kicsit elszakadni a kosárlabdától, de azóta már gőzerővel készülök, és alig várom, hogy elkezdjük a csapattal a közös munkát.

– Korábban többször is sérüléssel bajlódtál, de mindig újult erővel tudtál visszatérni. Mi nyújt támaszt ezekben az időkben?
– Rengeteg erőt adott az, amikor láttam a csapatot edzeni, és szörnyen éreztem magam, hogy nem lehettem velük, nem küzdhettem a pályán. Nem állítom, hogy nem voltak mélypontok… Sokszor nem értettem, hogy miért is történik ez velem. Végtére ebből is tanul az ember, és csak erősebbé válik.

– Rendhagyó idény ide-oda, többször is briliáns formában tűntél fel a parketten a 2020-21-es szezon során. Mely három mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
– Az első helyre mindenképp a DVTK elleni győzelmünket tenném, mivel az bravúros győzelem volt, és csapatként akkor mutattuk a legjobb formánkat a szezonban. A második a Vasas elleni, mikor bebiztosítottuk a helyünket a Magyar Kupában. A harmadik pedig a Csata elleni a rájátszásban, mikor két alapemberünk (Trixi és Noodey) is győzni tudtunk.

– Miben szeretnél a legtöbbet előrelépni az előtted álló időszakban?
– Mindenképpen szeretnék jobban odafigyelni magamra. Emellett pedig támadásban szeretnék a lehető legtöbbet fejlődni, hogy magabiztosabb lehessek a pályán és ebben is többet tudjam segíteni a csapatot.

– Valószínűleg nem sokan tudják, hogy Dulcinea a második neved. Milyen történet fűződik ehhez a különleges névhez?
– Fuu…hát igen. Sok vicces beszélgetésbe szoktam keveredni a harmadik nevem miatt. De alapvetően a szüleim a Don Quijote regényből adták nekem a nevet. A főhős szerelmét hívják Dulcineának. Gondolom az is közrejátszhatott, hogy „jól” csengett a vezetéknevem mellett, meg valami különlegeset szerettek volna adni.

Ezt olvastad már?