Atlétika
Krizsán Xénia
Könnyűsúllyal a nehéz napokban – „őszinte vizekre evezős” interjú Polivka Dórával
Az MTK Budapest kiváló evezőse, Polivka Dóra a hazai szövetség weboldalának adott interjújában az elmúlt évről, a felkészülést jelentősen hátráltató tényezőkről, és az idei célokról is beszámolt.
Az MTK Budapest korábbi egyetemi világ- és Európa-bajnok sportolója, Polivka Dóra a tavalyi Európa-bajnokságon a kilencedik helyen végzett könnyűsúlyú egypárevezősben, az országos bajnokságon pedig négy arany- és egy ezüstéremmel a legeredményesebb női versenyzőnek bizonyult. Polka a Magyar Evezős Szövetség honlapjának adta a következő interjút:
– Mennyire lepett meg, hogy téged választottak a 2020-as év legjobb női evezősének?
– Egy kicsit, mert arra számítottam, hogy a legjobb normálsúlyú egypárevezősnek ítélik oda az elismerést. Persze örültem, mert nagyon jól sikerült az elmúlt évem.
– Pedig viszonylag mélyről indultál. Emlékszem olyan beszélgetésünkre márciusban, amikor úgy tűnt el vagy veszve a gondolataidban...
– Úgy indultunk neki az évnek, hogy könnyűsúlyú dublóban gondolkozunk, és az olimpiai pótkvalifikációt célozzuk meg. Amikor ez felborult, bizonytalan lettem, ráadásul sorra mondták le a versenyeket. Reméltük, hogy lesz ob, és talán valamilyen nemzetközi verseny is. Akkor azt tűztem ki célul, hogy megmutassam, mire vagyok képes egyedül. Az első válogatón már látszott, hogy jól megy a könnyűsúlyú egypár. Az országos bajnokság is jól sikerült, ahol az is nagyon motiváló volt, hogy csapatokban is indultam. A második válogatón pedig fél perccel jobbat húztam a korábbi években elért legjobb időmhöz képest. Az Európa-bajnokság már kiesett a nyári szezonból, ezért sem volt könnyű. Ekkor már teljesen egyedül készültem. Az egyetemi világbajnoki címmel nehéz összemérni az elmúlt év sikereit, de 2020 egyéni szempontból valóban kiemelkedő volt számomra.
– Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat az évben?
– A második válogató versenyen Sukorón már az előfutamot is teljes erőből húztam könnyűsúlyú egypárban. Aztán jött a döntő, ahol emlékszem, ránéztem a csapásszám mérőre, és láttam, hogy meglehet a 7:40-es idő. Ez annyira hihetetlen, szinte űridő volt számomra. A hivatalos mérés szerint 7:41-el értem célba, nagyon büszke voltam arra, hogy ezt elértem.
– Az Európa-bajnokságon a B-döntőben zártál, a kilencedik helyen végeztél Poznańban. Szoros futamokban versenyeztél...
– Már az előfutam is nagyon éles volt, harmadikként értem célba. Csak az első jutott tovább közvetlenül, nehezen tudtam elhinni, hogy az első pozícióra kellene ráhajtanom. Ráadásul a későbbi Európa-bajnok, a holland Martine Veldhuis zárt az élen, előttem pedig a szintén dobogós helyet elérő olasz Paola Piazzolla. Taktikailag nem tűnt indokoltnak, hogy „maxos pályát nyomjak”. Nagyon hideg volt, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem tudtam a nyári formámat hozni.
– Sok, hosszú, sikeres év, a kettesben közösen elért egyetemi világ- és Európa-bajnoki cím után mennyire volt nehéz elengedni Krémer Esztert?
– Amikor 2019 őszén az európai olimpiai pótkvalifikáció előtt szóba került, hogy neki szkiffben, nekem pedig könnyűsúlyú dublóban lenne nagyobb esélyem, akkor megbeszéltük, hogy 2020-at külön töltjük. Nem volt rossz érzés nélküle, csak szokatlan.
– Mikor kezdett el menni alattad a hajó?
– Áprilisban és májusban csak ergóztunk, és amikor végre kiszabadultunk a vízre, nagyon jól éreztem magam. Egyszer csak elkezdett suhanni a szkiff, élveztem minden edzést a jó időben. Fantasztikus érzés volt!
– Hogy viseled a koronavírus második hulláma által nehezített időszakot? Sikerült elkerülnöd a megfertőződést?
– Sajnos nem. Az Eb-t követő kéthetes pihenő után elkaptam a koronavírust. Öt hétig nem tudtam edzeni. Rettenetes, igazi „agyölő” időszak volt, ennyit még soha nem hagytam ki. Megviselte a szervezetem a betegség, még egy séta is megerőltető volt. Az év végén a szolnoki edzőtáborban végre evezhettem, de mind a mai napig csak könnyített edzésmunkát végzek. Vissza kell magam fogni, mert a pulzusom az egekbe megy, ha nem teszem. Az edzőtáborban ha megerőltettem magam, másnap szinte edzeni sem tudtam, annyira elfáradtam. A kérdés az, hogy mikor tudom magam visszahozni arra a szintre, hogy rendesen el tudjam kezdeni azt az edzésmunkát, ami egy válogatott sportolótól elvárható.
– Ebben a nehéz időszakban ki a legnagyobb támaszod?
– A családom és a szerelmem. Egyébként a magánéletemben is nagy változáson mentem keresztül az elmúlt évben.
– A pandémia nyilván az edződdel, Eros Gorettivel is megnehezíti, vagy talán el is lehetetleníti a személyes kapcsolattartást...
– Sajnos igen. Eros, Olaszország a COVID által egyik legsúlyosabban érintett tartományában, Lombardiában él. Nagyon keveset tudtunk találkozni, jobbára csak az országos bajnokság idején. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, küldök neki videókat az edzésről, amiket elemez. Messze nem ideális helyzet.
– Kik azok akik nagy segítséget nyújtanak számodra itthon?
– Székely Balázs, az MTK Budapest szakosztályvezetője nagyon sokat segít, többek között abban is, hogy megteremti a klubban a feltételeket. A dietetikusom és segítője is fontos támasz, csakúgy, mint a válogatott keretorvosa, dr. Matusovits Andrea.
– Mik az idei céljaid?
– Az elsődleges cél az európai olimpiai pótkvalifikáció, jó lenne megszerezni az indulási jogot könnyűsúlyú dublóban. Aztán, ha odajut az ember, persze, jó lenne kvalifikálni Tokióba. Ha ez nem sikerül, akkor vélhetően átkerül a hangsúly az év második felére, a világbajnokságra.
Székely Balázs, az MTK Budapest szakosztályvezetője így kommentálta Dóra elmúlt időszakát:
– Polka eddig csapatban versenyzett. Ez egy tanulóév volt, de ehhez képest nagyon jól vizsgázott. Ez volt az első olyan esztendő, amikor minden mozdulatán látszott a tudatosság. Nagyon örültünk, hogy ő lett az év női evezőse! Az Európa-bajnokságra a vírushelyzet miatt nem tarthatott Dorkával az edzője, Eros Goretti, én kísértem el Poznańba. A kisdöntőben reggel hét fok volt. Háromnegyed ötkor felkeltünk, mérlegeltünk aztán a kilenc óra körüli rajtig egyszerűen nem volt hova mennünk, mivel az egészségügyi szabályoknak megfelelően minden közösségi hely zárva volt. Hiába volt sátor, abban pont ugyanolyan hideg volt, mint a szabad ég alatt. Végül a mikrobuszba ültünk be és fűtöttünk. Polka a kisdöntőben az első ötszáz méteren még remegett, annyira átfagyott. Nagyon peches volt ebből a szempontból, ugyanis a versenytársait ennyire nem viselte meg az időjárás, mert mindenki alacsonyabb volt nála. Ha nem lett volna ez a hideg, akkor megnyerte volna a B-döntőt. Sőt, ha az előző napon nincs az a hasonlóan hűvös időjárás, akkor az A-döntőbe jut, ahol a nyári formája alapján negyedik, ötödik is lehetett volna. Ilyen rendkívül hosszú, tekert, préselt, kisajtolt szezont nem lehet kimagasló formában végigcsinálni. Éppen ezért nagyon jónak ítélem az Európa-bajnoki szereplését is.
Egyesületünk másik kiváló evezőse, Krémer Eszter is örül klubtársa teljesítménye láttán:
– Nagyon örülök Polka sikerének. Nyáron látszódott, hogy megindult alatta a hajó. Egy kicsit ismerem az aggodalmait, gondolok itt arra, hogy a könnyűsúlyú egypár nem olimpiai szám, de igyekezett megmutatni, hogy mit tud. Remélem egy párral könnyűsúlyú dublóban az olimpiai pótkvalifikáció is menni fog. Attól hogy nem egy hajóban evezünk, még nagyon szurkolunk egymásnak. Megtanultuk hogyan készüljünk, versenyezzünk külön. Nem szakadtunk el, a barátságunk ugyanúgy megmaradt. Az ob-n nagyon örültünk mindketten annak, hogy ilyen eredményesen szerepelt klubunk, az MTK Budapest.
