Kiegészítő emberből kezdőjátékos

Szabó Bettinával, az MTK Budapest „Focijával" beszélgettünk. A Titanic rajongó hátvéd, mesélt beceneve eredetéről, idei, egyben első MTK-s évéről, megkérdőjelezhetetlen fejlődésének hátteréről, az öltözői hangulatról, a Vasas elleni egyetlen vereségről, és A-csoportos ambícióiról.

— Bemelegítésként avass be minket, honnan a „Foci" becenév?

— Mikor hat évesen lementem az első edzésemre Cegléden, az általános iskolai edzőmtől kaptam ezt a nevet, mert a brazil Ronaldo mezében edzettem. Azóta kosaras berkekben csak „Focinak" hívnak. De ez a történet aztán szárnyra kelt, és visszahallottam már úgy is, hogy még stoplis és sípcsontvédő is volt a lábamon.

— Ha jól tudom még most is Cegléden laksz, hogy bírod a napi ingázást Budapest és Cegléd között?

— Igen, Cegléden lakom, az edzésekre és meccsekre is otthonról utazom. Már augusztus óta ingázom, ami elég fárasztó, vonathoz vagyok kötve, de főleg az a legrosszabb, hogy esti edzésről éjfél körül érek haza.

— Ettől a szezontól vagy az MTK Budapest játékosa, hogyan találtatok egymásra a klubbal?

— Szegeden voltam egyetemista korábban, három évig ott is játszottam a szintén NB I/B-s csapatnál. Az iskolával viszont végeztem, és mindenképp váltani szerettem volna, lehetőleg jobb csapathoz kerülni. Így egyből az MTK-ra gondoltam, Sztevant már korábbról ismertem a 3X3-as válogatotton keresztül, azt mondta tudna segíteni és szívesen látna a csapatban.

— Akkor a játékos-edző viszony ideálisnak mondható?

— Igen, így van, pályán kívül is, illetve edzéseken, meccseken is jókat tudunk nevetni, beszélgetni. Örülök, hogy így kijövünk, ez mindig fontos a játékosnak.

— Amikor idekerültél voltak elvárások veled szemben? Akár saját magad, akár mondjuk a szakosztály részéről?

— Sztevan már a legelején leszögezte, hogy nála a védekezés nagyon fontos. Mondjuk ezt már korábban is sejtettem, hiszen a szerb kosárlabda alapja a kemény védelem, így gondoltam, hogy ez is kiemelt szerepet kap majd. A kezdeti védő feladatkörön túl viszont úgy érzem, hogy egyre inkább számítanak rám támadásban is, én pedig igyekszem mindkét oldalon megtenni amit csak tudok.

— Ezen túl, a csapaton belül a szerepedet hogyan látod? Ebben is érzel a szezon elejéhez képest változást?

— Amikor megérkeztem nem éreztem magam alapembernek egyáltalán. Azzal a céllal jöttem, hogy fejlődjek, amit viszont úgy látom kezdek elérni, mert pont a kezdeti kiegészítő szerepköröm után, most a rájátszásra már kezdőként, vagy hatodik emberként is számítanak rám. És hál istennek sikerült jó meccseket is hozni, élni a bizalommal.

— Az alapszakasz 18 meccsén 5 alkalommal kezdtél, a rájátszás 6 fordulójában pedig 3 ízben. Tényleg látni a fejlődést, de minek tudható ez be?

— Korábban Szegeden az volt szinte az egyetlen feladatom, hogy dobjak. Komolyan semmit sem nyújtottam védekezésben, mondhatni csak azért voltam pályán, hogy pontokat szerezzek. Most viszont nagyon jól érzem magam a csapattal, rájöttem, hogy támadni és védekezni is tudok, mindkettőt jól.  Ezt óriási dolognak élem meg, úgyhogy nagyon jó évem van.

— Kicsit értékeljük a szezont! A veretlen alapszakasz és a megnyert Hepp Kupa után itt a rájátszás, ahol már becsúszott egy vereség is. Mesélj a Vasas elleni párharcról!

— A csapatban hatalmas volt a drukk, hogy óriási a tét, döntőznünk kell, muszáj feljutnunk. Már évközben megfigyeltem, a Vasas ellen játszott alapszakasz meccseken, hogy pár játékos meg tud ijedni a tehertől. A rájátszás elődöntő második meccsén is ezt éreztem. Nagy tét volt, és ettől alapemberek is bepánikoltak, hogy bizonyítaniuk kell. Ehhez még az én kiesésem is párosult, nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de azt hiszem az is megtörte kicsit a csapatot, hogy az első félidőben nem is láttam a meccset, mert ápoltak. A harmadik mérkőzésen viszont megmutattuk, hogy küzdünk egymásért, csapatként játszottunk együtt, az nagyon jó meccs volt.

— Ez a feltámadás a második, elvesztett meccs után minek volt köszönhető?

— A meccs előtti nap volt egy beszélgetésünk, Dórával, Sztevannal együtt összeült a csapat. Mindenki mondott legalább egy-két észrevételt, próbáltuk motiválni egymást, megbeszéltük, hogy bízunk egymásban és nem dőlt össze még a világ. Az biztosan segített, de furcsa, mert a két kiesett alapember – Baksa Bettina, Jankó Flóra – is úgymond hasznunkra vált. Minden csapatsportban, ha húzóemberek nélkül kell helytállni, akkor a többiek még jobban összekapják magukat, mi is így tettünk.

— Miben látod a csapat erejét?

— Kiváló a csapatszellem. Nagyon összetart a társaság, öltözői röhögcsélésektől, a csoportos sírásokig együtt élünk meg sok mindent. Az edzések is nagyon jó hangulatúak, ha komolyságot vár tőlünk Sztevan, akkor komolyak vagyunk, de mindig tudjuk és ő is tudja, mikor viccelődhetünk. Ezek mind összetartják a csapatot, de persze jó játékosokból is áll a keret. Nagyon jól tudunk már együtt játszani, a két rutinos centertől mindenki tud tanulni, de a morálunkat érzem legnagyobb erőnknek.

— Közeleg az NB I/B szezon a vége, egészen közel már az „A"-csoport. Lenne kedved, ambíciód az első osztályban játszani jövőre?

— Cegléden és Miskolcon már játszottam „A"-csoportos csapatban. Viszont legutóbb Miskolcról már az előző, „B"-csoportos állomáshelyemre, Szegedre kerültem, mert semmiképp sem akartam első osztályban játszani. Miskolcon rengeteg edzésünk volt, amivel megszenvedtem, ugyanakkor Szegeden tavaly, már újra azt mondogattam magamnak, hogy de jó lenne „A"-csoportban szerepelni. Most is így érzek, fiatal vagyok, legalább öt év még lehet bennem, amit ki szeretnék használni, szóval mindenképp szeretnék első osztályban játszani.

Ezt olvastad már?