Kezeljünk mindent a helyén!

A szezon elejétől irányítja az MTK Budapest női röplabdacsapatát. Hétvégén, az első tétmérkőzésén győzelemmel mutatkozott be a kispadon. Eddigi tapasztalatairól és várakozásairól is kérdeztük Hollósy Lászlót, csapatunk vezetőedzőjét.

– Szezon elején vetted át a röplabdacsapat irányítását. Milyen érzésekkel vágtál bele a munkába?

– Furcsa érzésekkel és nagy örömmel tértem vissza. Öt éve – még BSE néven – bajnokságot és kupát nyertünk. Örömmel láttam, hogy optimálisak a feltételek. „Röplabdaszentély” alakult itt ki. Nyári Virágot már régóta ismertem, tudtam, mit várhatok tőle. Bizonyos szempontból szabad kezet kaptam, olyanokat választhattam, akikkel szerettem volna együtt dolgozni. A játékosok többségét ismeretem már. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába.

– Maximalista edző hírében állsz. Partnerek voltak a lányok?

– Mindenki nyitott arra a metodikára, rendszerre, amit szeretnék megvalósítani. Az elején nehéz volt, hiszen nem homogén társaságról beszélünk. Jó úton haladunk, sokat kell még dolgoznunk. Abban bízom, hogy ütős kis gárda alakult ki, és ezt be is tudjuk bizonyítani a szurkolóinknak is.

– Érkezésedkor milyen újításokat vezettél be?

– Külföldön azt tanultam, hogy az edzőknek rendszert kell kialakítaniuk. Csak így lehet a megfelelő munkát elvégezni. Elsődlegesen az volt a feladat, hogy a lányok tudják, milyen feltételrendszer és irányvonal mentén kell dolgoznunk. Az újításokkal óvatosan kellett bánni, hogy legyen sikerélményük a játékosoknak. Lépésről-lépésre kellett haladni, az edzéseket és a mérkőzéstaktikákat is úgy felépíteni, ahogy az a csapatnak a legmegfelelőbb. Nem akartam a ló túloldalára átesni. Az egyensúly megtalálása a legfontosabb. Csak akkor lehet továbblépni, ha azt látom, hogy amit eddig gyakoroltunk, már jól működik. Fontos, hogy a megfelelő ütemben haladjunk.

– A tervezett munkát sikerült megvalósítani a felkészülés során?

– A feladatok nyolcvan százalékát elvégeztük. Mindenki szépen dolgozott, nem kellett senkit nógatni. A fáradási platókon segítettük át a lányokat. Voltak negatív tényezők. Sokan iskolába járnak, ezekkel a játékosokkal nem tudtunk annyit foglalkozni, ezt számításba kell venni. Többek gondolkodása sem teljesen profi. Nem foglalkoznak megfelelően a saját testükkel. Ezzel küzdünk a mai napig. Fontos lenne, hogy odafigyeljenek a helyes életvitelre és táplálkozásra, ebben tudatosabbnak kell lenniük. Csak ezzel tudják az edzéseken a maximális munkát elvégezni. A média is rossz képet állít a fiatal hölgyek elé. A sportolónak nem úgy kell kinézni, mint a modelleknek, az edzés hatására izomnövekedés alakul ki. Amúgy a röplabdás lányok nagyon csinosak, formásak.

– Jól sikerültek a felkészülési mérkőzések. Milyen következtetés vonható le ebből?

– Hasznosak voltak, mindenkit ki tudtam próbálni. Megkaptam azokat az információkat, hogy éles helyzetben ki, hogyan teljesít, milyen válaszreakciókat ad. Elértük a célunkat a mérkőzésekkel.

– Beszéljünk az első bajnoki fordulóról! A felkészülés során többször is sikerült legyőzni a Gödöllőt, de a legfontosabb győzelem hétvégén volt. Mi történt?

– A felkészülésünk jól támogatta, hogy kiválóan kezdjük a bajnokságot. Fontos volt, hogy többször is játszottunk velük. Kiismertük őket, volt elképzelésünk arról, mit akarunk játszani ellenük, és ezt jól is hasznosítottuk. Nagyon öröltünk a sikeres bemutatkozásnak. A Gödöllő egyik fő riválisunk a legjobb négybe kerülésért, és játékerőben is komoly csapat. Jól sikerült igazolniuk, a keretükben a válogatottakon kívül, sok a fiatal tehetséges játékos. Megbecsülendő eredmény, de se túl, se alulértékelni nem szabad. A 3-0-ás végeredmény stabilitást mutatott a játékunkban, ez kellő önbizalmat kell adjon a játékosoknak.

– Mik azok a célok és elvárások – játék és eredményesség terén – amit kitűztél a csapat elé?

– A legjobb hatba akarunk kerülni. Nem egyszerű, de teljesíthető feladat, keményen kell ezért dolgozni. Látni kell, sok erős csapat van a bajnokságban. A Békéscsaba, a Vasas és az Újpest felfelé lóg ki a mezőnyből. Nem szabad elrugaszkodnunk a valóságtól, és túl messze tekinteni. Lépésről lépésre kell haladnunk, és reális célokat kitűzni a játékosok elé. Minden edző örül, ha bajnokságot és kupát nyer a csapatával, de ez ebben a szezonban még irreális cél. Reálisan a középmezőny lehet elvárás. A rájátszásig kell készen lenni, akkorra kell a megfelelő pozícióba kerülni, hogy ne a nyolcadik helyről folytassuk! Meg kell ragadni az adódó lehetőségeket, szezon végén pedig meglátjuk, mennyit sikerült fejlődnünk!

– A héten két mérkőzés is vár rátok. Csütörtök este a TFSE ellen léptek pályára, hétvégén pedig jön az UTE. Mi várható?

– Most a következő mérkőzés lebeg a szemünk előtt. Nem egyszerű feladat, a TFSE erős ellenfél, nem könnyű ellenük, de meg szeretnénk nyerni a mérkőzést. Az Újpest elleni hétvégi meccsel csak ezután foglalkozunk. Szeretnénk, ha sikeresek lennénk!

Ezt olvastad már?