Kajak-kenu: „Tökéletes pályát mentünk, és borzasztóan örültünk az aranyéremnek” – Tamási Zsombor

Kajakozónkkal beszélgettünk, aki a K4-es csapat (Opavszky Márk, Fodor Bence, Balogh Gergely) tagjaként 500 méteren világkupát nyert Szegeden, majd a poznani vk-n negyedik lett ugyanezzel a hajóval.

– Kezdjük a szegedi sikerrel! Milyen volt a ez az aranyéremmel záruló verseny?

– A verseny előtti héten, pénteken délután derült, ki, hogy ezzel az egységgel indulunk, és az volt a célunk, hogy az első ötbe bekerüljünk, hiszen már az is nagyon nagy eredmény lett volna. Miután megnyertük az előfutamot, és egyből a döntőbe kerültünk, elkezdtünk bizakodni, hogy ez jobban is elsülhet. A fináléban tökéletes pályát mentünk, és borzasztóan örültünk neki, de nem mondanám, hogy számítottunk rá.

– Mennyire segített, hogy nem kellett középdöntőt menni?

– Eleinte picit az volt bennünk, hogy jót tett volna az egységünknek, ha megyünk még egy éles pályát, hogy még jobban összeszokjunk. Visszagondolva azonban azt mondom, hogy látva, mennyire szoros, kemény középfutamok voltak, sokat segített, hogy pihentebbek voltunk. Opavszky Márk ugye indult kettesben is, tehát neki is valószínűleg jót tett, hogy négyesben csak két pályát kellett menni.

– Mekkora pluszt adott a hazai pálya?

– A döntőben rengeteget tett hozzá az a hangzavar, szurkolás, amit hallottunk a hajrában. Azt éreztük hazai pályán, hogy az a szurkolás nekünk szól, még akkor is, ha nem csak magyarok voltak a közönségben.

– Hogy alakult maga a verseny?

– A leghátsó lyukból nagyon keveset érzékelek ebből, de visszanézve láttuk, szinte végig vezettünk. Hátulról annyit láttam, nem vagyunk rossz pozícióban, és a spanyol és német hátsó emberrel egyvonalban voltam.

– Mennyire volt nehéz a szegedi világkupa után egyből Poznanra ráfordulni?

– A válogató után nem sokat pihentünk, mert utána edzőtáboroztunk, majd jött a két világkupa. Ezzel együtt bizakodtunk, mert óriási löketet adott, hogy felnőtt világkupát nyertünk, és szerettünk volna újra bizonyítani. Az előfutam ismét nagyon jó volt, hibátlan, higgadt pályát mentünk, a németeket megverve, ami mindig nagy fegyvertény. A fináléban érdekes fordulatot hozott a hibás rajt: átmentünk a hajóval a rajtgépen, ami meghajlította a kormányunkat. A parton a stáb mindent megtett azért, hogy megszerelje, ami valamennyire sikerült is. Utána egyből befordultunk újra a rajtgépbe, nem tudtuk, mire számítsunk, de nem volt százszázalékos a hajó, Márknak nehéz dolga volt az elején a kormányzással. A rajt és a táv első fele emiatt nem volt a legjobb, de utána kapaszkodtunk, és jó pályával bejöttünk a negyedik helyre. Márk is betegeskedett, én is megfázással küzdöttem, picikét megviselt volt a társaság, tehát érezni lehetett, hogy három hétig folyamatosan versenyeztünk.

– K2-ben a középdöntőig jutottatok Hidvégi Zalánnal. 

– A párost is pozitívan értékelem, mert Hidvégi Zalánnal Poznanban ültünk össze. Más kávéház a felnőtt férfi páros, Zalán pedig elsőéves U23-as, tehát nem volt könnyű dolgunk. Jó volt tapasztalatot szerezni ebben a rendkívül erős mezőnyben, ám oda még azért fejlődni kell.

– Mit tartogat a közeljövő?

– Pénteken szétlövés vár ránk, a mi K4-es hajónk a másik négyes hajó ellen indul, a győztes a világbajnokságon, a vesztes az Európa-bajnokságon indulhat. Úgy néz ki tehát, hogy biztos indulok olimpiai számban felnőtt versenyen.

Ezt olvastad már?