Fontos volt a másodhegedűs is (LAPSZEMLE)

Hangulatos beszélgetést találtunk a TFSE honlapján Hegedűs Péterrel, a TFSE-MTK Budapest élvonalbeli női kosárlabdacsapatának másodedzőjével, amely kiváló szombat délutáni olvasmány, mert érdekeseket mond a tanulásra, fejlődésre nagyon nyitott fiatal szakember.

– Hol dolgoztál a TFSE-MTK Budapest előtt, illetve hogyan kerültél hozzánk?

– Előtte jó néhány emlékezetes évet töltöttem el a Kiss Lenke Kosársuliban, amelynek soha nem lehetek elég hálás, hiszen nagyon sokat tanultam ott a szakmáról. Rengeteget köszönhetek Lenke néninek, Bátor Vili bácsinak, Iski Zsoltnak, Rosta Balázsnak, Gaál Gergőnek és mindenkinek, akivel együtt dolgoztam. A mai napig nagyon közeli barátságban vagyok minden régi edzőkollégámmal. A TF-en három évvel ezelőtt együtt kezdtük a mesterképzést Magyar Biával és Németh Almával, tehát már ismertük egymást. Tavaly nyáron pedig az államvizsgakor körvonalazódott, hogy a csapat elindul az A-csoportban, és ekkor szóba jött, hogy szeretnék, ha segíteném a munkát. Nem volt könnyű a váltás, de némi gondolkodás után végül igent mondtam Sterbenz Tamás rektorhelyettes úrnak, aki akkor bizalmat szavazott nekem.

– Milyennek értékeled az első évedet a TFSE-MTK-ban?

– Álomszerű volt. A szezont megelőzően senki sem számított rá, hogy tényezők lehetünk a bajnokságban, de mi ezzel nem különösebben foglalkoztunk. Hétről hétre igyekeztünk önmagunkhoz képest fejlődni mind egyénileg, mind csapatszinten, ami végeredményben több nagyszerű teljesítményt eredményezett. Természetesen soha nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, azonban azt gondolom, hogy az is hiba lenne, ha nem értékelnénk azt, amit képviselt a csapat a mögöttünk hagyott szezonban. Sajnos a rájátszást idén nem tapasztalhattuk meg, de biztos vagyok benne, hogy lesz még rá lehetőségünk a jövőben. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy többé már nem vagyunk újoncok, és ha hasonlóan szép eredményt szeretnénk elérni, akkor ahhoz extra energiákat kell mozgósítanunk. Némi plusz tapasztalattal, de ugyanezzel az alázattal folytatjuk a munkát a jövő szezonban. Az NB I A mellett a női amatőr NB I Zöld csoportjában, illetve az egyetemi bajnokságban is érdekelve voltam. Minden tiszteletet megérdemelnek a lányok, hiszen a bajnokság kezdetétől nagyon alacsony volt a csapat létszáma, az edzések mellett pedig mindenki dolgozott, illetve egyetemre járt, mesterképzést – vagy adott esetben PhD-t – csinált. Azonban a nehézségek ellenére nagyon jó közösséget sikerült kiépíteni, és azt hiszem, hogy kihoztuk belőle a maximumot. A bajnokság lefújásakor vezettük a Zöld csoportot, illetve az egyetemi bajnokság Keleti csoportját is, ezért természetesen sajnáltuk, hogy nem fejezhettük be azt a munkát, amit közösen elkezdtünk.

– Milyen volt Biával a közös munka? Mi volt a titka a sikeres szereplésnek?

– Az hamar kiderült, hogy mindketten élünk-halunk a kosárlabdáért. Ez volt az első szezonunk az élvonalban, ezért természetesen számunkra is egy tanulási folyamat volt. Bia már az év elején, én az idény közben realizáltam, hogy másik főállás nem egyeztethető össze az A-csoporttal, ezért mindketten otthagytuk a másik munkánkat, és csak erre koncentráltunk. Mindent alárendeltünk a csapatnak, amit szívesen tettünk, másképp nem is lehet. Nem gondolom, hogy van különösebb titok. Biztosan közhelyként hat, de mi a munkában hiszünk. Rengeteget dolgoztunk az év során, éjszakába nyúló beszélgetések, tervezés, scouting, mit lehetne másképpen, jobban csinálni, vagy hogy épp mivel lephetnénk meg a soron következő ellenfelet… Emellett igyekeztünk olyan bizalmi közeget kiépíteni a kezdetektől, amelyben jól érzik magukat a játékosok és ahol tudják, hogy számíthatnak a másikra. Azt hiszem, hogy ez sikerült, ezt pedig rendre jó játékkal hálálták meg a lányok.

– Melyik meccsre emlékszel vissza a legnagyobb örömmel?

– Egyet képtelen lennék kiemelni. Remélem, nem baj, ha három meccset mondok! A szezon első győzelme a második fordulóban, a PEAC otthonában. A Bernáth Réka, Chanise Jenkins páros tizenkét triplát süllyesztett el. Emlékszem, húsz másodperccel a vége előtt, tízpontos előnynél nálunk volt a labda, de fel sem fogtuk, hogy nyerhetünk. A második, ami felejthetetlen, az a Csata elleni idegenbeli mérkőzés. A végén egy perc alatt csinált a csapat mínusz négyből plusz négyet. Nagyot mentek a lányok, fantasztikus emlék. A harmadik, talán a legkedvesebb mind közül a Sopron elleni Magyar Kupa-elődöntő. Hiába végül a vereség, két kezdőjátékosunkat nélkülözve a szezon legönzetlenebb és legszebb kosárlabdáját játszottuk.

– Hogy telt az elmúlt időszakod, miként kezelted a járványügyi helyzet adta változásokat?

– Természetesen mindenkit villámcsapás-szerűen ért a szezon vége és ezzel párhuzamosan a sok különböző korlátozás. Azért a munka a háttérben nem állt le, tartjuk a kapcsolatot a játékosokkal, illetve a stábbal közösen minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kialakítsuk a következő évad keretét. Ami engem illet, hazaköltöztem Káposztásmegyerre, idény közben kevesebb lehetőségem jut az önképzésre, most azonban minden időmet igyekszem hasznosan felhasználni. Számos kiváló online webinárium és különböző coaching clinic elérhető az interneten, melyekből rengeteget tudok tanulni. Az itthonlét unalmát igyekszem sorozatokkal elütni, illetve szoktam edzeni és eljárok futni is. Emellett ha időm engedni, elverem a barátaimat FIFA-ban vagy 2K20-ban...

Ezt olvastad már?