Évértékelés a Liu testvérekkel

Az MTK Budapest rövidpályás gyorskorcsolya szakosztály kiválóságaival, a Liu testvérekkel ültünk le beszélgetni a 2016-os évről, valamint az idei szezonról.

– Mik voltak számotokra az év legnagyobb sikerei?

Liu Shaolin Sándor: – Nálunk a versenyszezon szeptembertől márciusig tart, de ha naptári évet nézünk, akkor nagyon szép évet zártunk. Az Európa-bajnoksággal kezdődött, ahonnan én négy ezüstéremmel tudtam hazajönni, utána pedig a világbajnokságról egy arany és egy összetett bronzérem sikerült nekem. Ádónak 1500 méteren az ezüst, 500 méteren pedig a bronz jött össze. Ezután világkupa versenyen lettem első, Ádó pedig megszerezte az első világkupa érmét, valamint a váltóval is tudtunk világkupát nyerni. A szezon végén Ázsiában versenyeztünk, ahol Ádó meg tudta csípni az első világkupa győzelmét, így szerintem összességében nagyon sikeresen szezont zártunk.

Liu Shaoang: – Az év elején én az ifjúsági olimpián indultam, ahol érmet szereztem, de ezen kívül Sándor mindent remekül lefedett. Én is úgy gondolom, hogy nagyon fényes éven vagyunk túl.

– Miért pont a gyorskorcsolyára esett a választásotok? Ádó, téged esetleg befolyásolt az, hogy a bátyád ezt a sportot választotta?

Liu Shaoang: – Nem mondanám, hogy befolyásolt, hiszen egyszerre kezdtük el a sportot. Eleinte úsztunk, de végül a gyorskorcsolyánál maradtunk.

– Nem veszélyes ez a sport?

Liu Shaolin Sándor: – Veszélyes, és előfordulnak sérülések, de nagyon szeretjük csinálni, így nem látjuk benne annyira a kockázatokat. Nem azzal a céllal megyünk fel a jégre, hogy neki ne ütközzünk a falnak, de a sérülések elkerülése nagyon fontos. Olyan lökésekbe, verekedésekbe nem megyünk bele a versenyeken, amelyekből rosszul jöhetünk ki.

– Szándékos, hogy a világkupa versenyeken nem indultok ugyanazokon a távokon?

Liu Shaolin Sándor: – Ezt az edzők így rakják össze tudatosan, mert ily módon az összes világkupa távot le tudjuk fedni és nem kell egymás ellen versenyezni. Egy vk-versenyen mindenki két számban indulhat, ezáltal a csapatnak pontszerzés szempontjából jövedelmezőbb, ha nem versenyzünk ugyanabban a számban. Ugyanakkor, ha összekerülnénk az öcsémmel, akkor sem lenne komolyabb baj.

– Az idei világkupa szezon is olyan jól halad, mint a tavalyi?

Liu Shaolin Sándor: – 500 méteren én a harmadik helyen állok, Ádó az 1000 méteren vezeti az összetettet, valamint a váltóval is az első helyen állunk, így szerintem az idei év eddig a legsikeresebb ilyen szempontból.

Liu Shaoang: – Világkupán még nem volt arra példa, hogy csapatban vezettünk volna, így ez fantasztikus kezdet.

– Ezt figyelembe véve, a jövő hétvégén kezdődő Eb-nek milyen célkitűzésekkel vágtok neki?

Liu Shaolin Sándor: – A váltóval dobogóra szeretnénk állni, egyéniben pedig tapasztalatot szeretnénk szerezni, és esetleg érmet is. Igyekszünk majd úgy taktikázni együtt, hogy oda tudjuk érni a dobogóra.

Liu Shaoang: – A váltóval szerintem képesek lehetünk arra, hogy a dobogó legmagasabb fokára álljunk. Egyéniben tavaly 10. lettem összetettben, most mindenképp előrébb szeretnék végezni, akár az első háromban, valamint jó lenne egyéniben is dobogóra kerülni, mert Eb-n eddig csak a váltóval tudtam érmet nyerni.

– A taktikázás alatt mit értünk pontosan? Mennyire tudjátok segíteni egymást a versenyeken?

Liu Shaolin Sándor: – Mindig az az első szempont, hogy segítsük egymást, és ne tegyünk kárt a másikban. Ha tudjuk, hogy egy futamban vagyunk, akkor az edzőnk azonnal összeállít egy olyan taktikát, amivel mind a ketten sikeresek lehetünk. A többi versenyző természetesen tudja, hogy mi erre törekszünk, így mindig próbálnak szétszedni minket, és belerondítani a stratégiánkba, de szerintem egész jól megküzdünk vele, mivel nagyon jó az összhang köztünk öcsémmel. Együtt élünk, együtt csinálunk mindent, így a pályán sem szoktak problémák lenni.

– Egyéni versenyeken mi a stratégiátok az egyes távokon?

Liu Shaoang: – Az 1500 méter a leghosszabb, így ott van lehetőség inkább taktikázni, a váltónál pedig teljesen változó a dolog.

Liu Shaolin Sándor: – Távtól is függ. Az 500 méteren nagyon kevés lehetőség van előzni, így ott nagyon észnél kell lenni.

– Az olimpiára gondoltok már?

Liu Shaoang: – Nekem ez az egyetlen verseny, ahol még egyáltalán nem szereztem érmet, csapatban sem. Szerintem minden sportolónak az az álma, hogy ott dobogós legyen.

Liu Shaolin Sándor: – Nagyon szépen kezd összeállni a csapat, és ha nem hibázunk, valamint mindenki ott lesz fejben, akár a dobogó legfelső fokára is odaállhatunk. Az olimpia nagyon nagy terhet tud jelenteni, ezért oda kell figyelni arra, hogy mentálisan megfelelően felkészüljünk rá. Amikor 2014-ben Szocsiban voltam, akkora volt a nyomás, hogy gyakorlatilag egy körre és futamra sem emlékeztem. Megteszünk mindent annak érdekében, hogy jól szerepeljünk, még ha érmet most nem is merek ígérni. 

Ezt olvastad már?