Atlétika
Nemes Rita
A Brüll Alfréd akadémista rövid időn belül síkvizen és maratonon is ifjúsági világbajnok lett. A rövidebb távot K2-ben a hosszabbat K1-ben nyerte. Sólyom Dórával beszélgettünk
– Először is engedd meg, hadd gratuláljunk az újabb aranyéremhez. A világbajnoki döntőben Pető Rékával küzdöttél – szinte végig – az első helyért, és végül egy hajóhosszal megelőzted. Mivel tudtál ellenfeled fölé kerekedni?
– Én vízen gyorsabb voltam, ő pedig a futószakaszokon volt jobb nálam. Szerencsére mindig le tudtam dolgozni a hátrányomat vízen.
– Ha jól tudom ez volt az első versenyed egyesben világbajnokságon.
– Igen, izgultam is miatta nagyon. Ez azért így teljesen más, mintha ül velem valaki a hajóban.
– Júliusban a portugáliai síkvízi világbajnokságon Racskó Fruzsinával K2 500 méteren szereztél aranyérmet. A távolságot leszámítva, mi a legnagyobb különbség a maratoni és a 500 méteres futam között?
– A maratoni távon hosszúakat és rövideket is megyünk, pont azért, hogy megmaradjon a gyorsaság, és hogy a végén én bírjam jobban a hajrát. Mentálisan azért nehezebb, mert ott kell lenni fejben másfél órán keresztül, figyelni kell a helyzeteket és gyorsan reagálni. A páros és az egyes között az a legnagyobb különbség, hogy az utóbbinál csak magadra számíthatsz.
– Mi a következő megmérettetés, amire készülsz?
– Két hét múlva pénzdíjas maraton lesz Szlovákiában, azon gondolkozom, hogy elindulok. Utána pedig jön a megérdemelt pihenés.
– Mik a távlati terveid? Melyik táv jön be jobban?
– Inkább maradnék a síkvízen, az edzőmmel, Makrai Csabával is ezt beszéltük meg, de most még U23-ban szerintem lehet a kettőt együtt csinálni.
– Hosszú távon már nem?
– Sajnos nem. Felnőttben már ezekre specializálódnak, teljesen más a két műfaj.