Cselgáncs: voltak sikerek, de az összkép mégis vegyes

Vezetőedzőnk, Pánczél Gábor értékelte dzsúdószakosztályunk idei szereplését, illetve a jövő évi célokról, tervekről is kérdeztük. Szakvezetőnk hiányérzettel tekintett vissza a 2024-es esztendőre, ugyanakkor elmondta, versenyzőink annál motiváltabban vágnak neki az új évnek – különösen úgy, hogy jövőre Budapesten rendezik meg a felnőtt-világbajnokságot.

Ha visszatekintésről van szó, nem is kezdhetjük mással a sort, mint Tóth Krisztiánnal (-90 kg), klubunk és a hazai férfi cselgáncssport első számú versenyzőjével. A tokiói olimpián bronzérmes klasszisunknak az év első fele kifejezetten jól sikerült: döntőig jutott és végül ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, valamint a bakui Grand Slam-versenyen is a dobogó második fokára állhatott fel. Az olimpiai kvalifikációs időszakot pedig az előkelő ötödik helyen zárta, így kiemeltként jutott ki Párizsba, ahol viszont nem úgy sikerült a szereplése, ahogyan eltervezte, ugyanis sajnos már az első körben búcsúzott az ötkarikás játékokon.

– Krisztián az idén három világversenyen szerepelt: az olimpián, a vb-n és az Eb-n. Ezeken csak egy érmet, egy ezüstöt sikerült nyernie, így mindenképpen van bennünk hiányérzet – kezdte az összegzést Pánczél Gábor. – Sajnos azzal a mentális fáradtsággal, ami az olimpiát megelőző időszakban úrrá lett Kriszen, nem igazán tudtunk mit kezdeni, és ez végül meg is határozta a párizsi szereplését. Ennek millió és egy oka lehet, azt gondolom, nemcsak egy cikket, hanem hosszú könyveket lehetne írni pusztán ennek a hátteréről. Sajnos van az a helyzet, amikor a versenyző annyira szétesik fejben, hogy hiába foglalkozik vele pszichológus vagy éppen coach, egyszerűen mentális téren nem talál vissza abba az állapotba, amelyre szükség van ahhoz, hogy valaki sikeresen tudjon szerepelni az olimpián. Azt viszont leszögezném: Krisztián a megfelelő edzésmunkát elvégezte, ennek kapcsán nem érhette szó a ház elejét. Fizikailag tökéletes állapotban volt, viszont az olimpia az a verseny, amelyen sajnos nem fér bele, ha az ember mentálisan nincs százszázalékos állapotban. Ez most hibádzott, és kerestük is ennek az okát, de el kell fogadni, hogy ez minden versenyzővel előfordulhat, még a topszinten is. Krisz már számtalanszor bizonyított, az olimpiai bronz-, illetve az Eb-, vb-érmek önmagukért beszélnek, de Párizsban sajnos nem jött ki neki a lépés. Mivel az olimpia volt a fő célunk, emiatt az évre mindenképpen kudarcként tekintünk vissza, és az Európa-bajnoki ezüstérmet igazából egyfajta sebtapaszként foghatjuk fel.

Pánczél elmondta, sajnos a fiatal felnőtt versenyzőink számára sem volt sikersztori a 2024-es esztendő. Bár részsikerek akadtak a European Openeken és az Európa-kupákon, viszont a Grand Prix- és a Grand Slam-állomásokon többet várt volna a srácoktól, főleg az olimpiát követő időszakban.

– Az év második felében a nemzetek többsége már a fiataljait versenyeztette ezeken a megméretéseken, és szerettem volna, ha a mieink is markánsabb eredményeket tudnak elérni. Bíztam benne, egy-két érmet el tudnak hozni, de végül csak a pontszerző helyezések jelentették a maximumot. Majd az év végén az U23-as Eb sem úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Hozzátartozik a teljes képhez, hogy az ősszel igencsak ránk járt a rúd, mert sérülések és betegségek sorozata is sújtott minket, és emiatt sem sikerült a versenyzőinknek a legjobbjukat nyújtani. Mindezzel együtt azt gondolom, a fiatal felnőttjeinknek jövőre nagyon keményen kell dolgoznia, ha valóban komoly terveik vannak a következő olimpiai ciklusra. Jelenleg három-négy olyan dzsúdósunk is van, aki reális eséllyel harcba szállhat majd a Los Angeles-i kijutásért, azonban el is érni a kvótát már cseppet sem lesz sétagalopp.

Egyfajta gyógyírt jelenthetett a mieinknek, hogy az év végén sikerült megnyerni a felnőtt csapatbajnokságot, míg az egyéni ob-n összesen nyolc érmet, közte két aranyat szereztek legjobbjaink. Az utánpótláskorúak közül Gábor Áron (-66 kg) volt a legsikeresebb idén, aki Pakson korosztályos Európa-kupa-versenyt nyert, majd a junior Eb-n és a vb-n is indulhatott.

– Áron rendkívül peches volt ebben az esztendőben. Két helyen is eltört a csuklója, amelyet hiába műtöttek meg, utána is folyamatosan bajlódott a kezével. A korosztályos világversenyeken való szereplésére ez a sérülés alaposan rányomta a bélyegét. Alapvetően nem sérülékeny, de úgy látszik, elég szerencsétlen típus, mivel a világesemények rendre éri valami baj. Tavaly például a térdével akadt gond éppen a junior Eb előtt... Bízom benne, ezzel most már le tudtuk a pechszériát.

Adódik a kérdés: vajon milyen konkrét célokkal vág neki szakosztályunk a következő évnek?

– Egyértelmű, hogy a budapesti felnőtt-világbajnokság lesz a 2025-ös esztendő legfontosabb megméretése. Szeretnénk három-négy fővel hozzájárulni a magyar csapat indulói névsorához. Egyik szereplőnk nyilván Tóth Krisztián lehet majd, aki súlycsoportváltás után a jövőben már a száz kilósok között szerepel, és mindenképpen szeretne meglepetést okozni a hazai vb-n, és az adottságai meg is vannak hozzá, hogy ezt véghez vigye. Meglátjuk, hogy miként sikerül az átmenet a száz kilósok mezőnyébe, de biztos vagyok benne, hogy tisztesen helyt fog állni a nagyobbak között is. Emellett kiemelten fontos, hogy azok a fiatal felnőtt versenyzőink, akiknek az olimpiára kijutás ott szerepel a hosszú távú tervei között, mihamarabb szintet lépjenek. Szeretném, ha jövőre már a Grand Slameken és a Grand Prix-kon is letennék a névjegyüket, mert ha az sikerül, akkor az azt jelezné, megfelelő irányba haladunk. Persze, jó lenne jövőre minél több érmet szerezni nemzetközi szinten, de én alapvetően nem szeretek álmodozni, tervezni viszont annál inkább – aztán pedig majd mindig számot vetünk, hogyan is állnak azok a bizonyos tervek…

(Fotó: EJU és IJF)

Ezt olvastad már?