Kézilabda
Szőke Szonja
Családi teniszparti (LAPSZEMLE)
A gyerekek is ütőt ragadtak.
Világklasszis sportoló gyermekének lenni sohasem könnyű. Ugyanazt az utat, vagyis sportágat választani pedig még kevésbé az. A praktikum ugyan kétségtelenül a közös szenvedély mellett szól, az elkerülhetetlen összehasonlítás azonban ellene. A női világranglista egykori 7. helyezett, párosban Roland Garros-győztes Temesvári Andrea esetében az élet hozta úgy, hogy végül mindhárom gyermeke a teniszpályán kötött ki. A 17 éves Tímea, a 16 éves Márk és a 13 éves Milán egyaránt az MTK Budapest átékosa.
− Semmiképpen sem volt elvárás velük szemben, hogy ugyanazt a sportágat válasszák, mint én – mondta az utanpotlassport.hu-nak a 80-as, 90-es évek profi teniszezője, Temesvári Andrea a családi szálakat bogozgatva. – Legbelül persze mindig volt olyan vágyam, hogy megtanítsam őket teniszezni, de csak azért, hogy hobbiszinten tudjunk együtt játszani. Ám amikor elindítottam a saját iskolámat, a kicsiket nem tudtam kire bízni, hát magammal vittem őket. Szinte észrevétlenül kapcsolódtak be az edzésekbe. Egyik csak egy ütőt vett fel, a másik labdát szedett, majd egyszer, kétszer, százszor ütött bele. Szó szerint belenőttek a teniszbe.
Pedig a világklasszis anyuka mindent megtett, hogy más sportágakat is megismerjenek gyermekei. Úszásra, dzsúdóra, focira hordta a fiúkat, Timi pedig nagyon jól táncolt. Ám ahogy egyre többet teniszeztek, a versenyzést is igényelni kezdték. Egyik a másik után. „Úristen, mi lesz ebből?” – tette fel önmagának a kérdést Temesvári Andrea, aki ma már egyáltalán nem bánja, hogy így alakult:
− Ezen a szinten már nem is lehetne erőltetni. Látom rajtuk az elhivatottságot, a vágyat és az alázatot, ahogy az iskola mellett jönnek edzésre. Ha megfáznak, vagy fáj a gyomruk, még ők kérdezik tőlem, mehetnek-e edzésre? Nem egyszer fordult elő, hogy nekem kellett rájuk szólnom, hogy most pihenés van, a tenisz megvár.
Az interjú teljes egészében ITT érhető el.
Borítókép: Zádor Péter/MTSZ
