Brüll Alfréd végrendelete. 9. rész. 100 ezer pengőből 50 ezer forint

MTK legendárium | 99. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Az első és második világháborút követő időszakok között markáns különbség mutatkozott. Míg az 1918 és 1920 közötti traumát mérhető emelkedés, a Bethlen István nevéhez köthető konszolidáció követte, addig az 1945 utáni idők a kékcédulás választásokba és a második kommunista diktatúrába torkolltak. Brüll Alfrédról kevesen tudják, hogy mind ő, mind pedig családja Horthy kormányzó támogatója volt, és testvére, Ibrányiné Brüll Olga birtokán (az MTK elnök mellett) a Horthy fiúk is szívesen látott vendégnek számítottak.  

A végrendeletben szereplő unokahúg (Olga unokája) pedig a kormányzó egyik lelkes életrajzírója és méltatója lett. Történelmi tény, hogy a zsidó nagy- és középpolgárság jelentős hányadban támogatta a kormányzó nevével fémjelzett korszakot, mely számukra is (a zsidó törvények bevezetéséig) prosperitást és nyugodt növekedést hozott. A problémát majd – ennek a  korszaknak a végén, mint a világtörténelemben számtalanszor – a szélsőséges politikai irányzatok, (jelen esetben a nyilasok és kommunisták) okozták, akik a normalitást támadva, az örök emberi értékek lebontásán munkálkodtak. A szélsőjobb pusztította el Brüll Alfrédot, a kisnyilasokkal megerősített szélsőbal pedig annak fizikai és szellemi hagyatékát kívánta negligálni. A bontakozó diktatúra árnyékában kialakult hiperinfláció – mint azt az előző részben láthattuk – komoly gazdasági kihívása mellett nagy próbatétel elé állította a Brüll örökösöket.

Nemcsak az infláció mértékében, hanem a legnagyobb címletű bankjegy vonatkozásában is világrekorderek lettünk mi magyarok, bár az egymilliárd billpengős bankjegy (10 a 21. hatványon) már nem került forgalomba. A mindennapi élet szintjén beköszöntő inflációt jól jellemzi a kenyér árának alakulása, mely 1945 augusztusában 6 pengő, 1946 júniusában pedig már majdnem 6 milliárd pengő volt. A Brüll-hagyatéki per idején a forint 1946-os bevezetése valósággal felbolygatta az örökség várományosait, amin nincs mit csodálkozni, hiszen egyébként is némi zavar mutatkozot az átváltás körüli számításokban. A forint kibocsátásakor négyszázezerquadrillió pengőt ért,  ez egy darab négyes után leírt 29 nullát (4-szer 10 a 29. hatványon) jelent. Ennyi pengő összesen nem volt forgalomban: a kibocsátott pengők teljes mennyisége csupán 0.01 fillért ért. 1946-ban a forintot aranyalapú valutaként határozták meg. Egy kilogramm színarany 13 200 forintnak felelt meg. A forint bevezetése tehát meglehetősen tág értelmezést adott az örökségért küzdőknek a reálösszeg új fizetőeszközben történő meghatározása során. Végül a Brüll örökösök között a következő forintalapú követelések születtek: Vágó Antal felesége és fiai 200 ezer pengő után 10 ezer forintot követeltek, Stenczl Emil és Stenczl Kornél felesége 50-50 ezer pengő helyett 25-25 ezer forintot, az MTK 100 ezer pengő után 50 ezer forintra tartott igényt, a Pesti Izraelita Hitközség 100 ezer pengőjét 50 ezer forintban határozta meg, míg a Szabolcs utcai izraelita kórház 50 ezer pengő után 25 ezerre tartott igényt. Ugyancsak reális követeléssel állt elő a Magyar Néprajzi Társaság, akik 30 ezer pengő után 15 ezer forintnyi igényt nyújtottak be.

Irreális követeléssel Brüll Alfréd inasa (Marsó Lajos) és komornyikjának (Babarczai Jánosnak) özvegye lépett fel, hisz mindketten százszázalékos átváltásban reménykedtek, azaz 20 ezer pengő után 20 ezer forintot kívántak bezsebelni. A legszerényebb igénnyel Weisz Richárd bajnok nővére állt elő, amikor 200 ezer pengő után csupán 60 ezer forintra tartott igényt. Témánk szempontjából elsődleges érdekkel az MTK hagyatéki része bír, melyet dr. Kircz Jenő képviselt: „A Magyar Testgyakorlók Köre részére rendelt egyszázezer pengő hagyományt dr. Kircz Jenő ügyvéd ötvenezer forintban értékeli át és ezt az összeget követeli.” A vérségi rokonok és a hagyományosok közötti helyzetet tovább bonyolította, hogy: „A hagyományosok az általuk fentebb átértékelt összegű hagyományoknak az általuk megjelent forint összegekben való telekkönyvi biztosítását kérik.”

A rokonság – saját vagyonrészének csorbulásától félve – minden fronton támadást indított a hagyományosok igényei ellen, amikor kinyilvánították, miszerint: „Az oldalági örökösök csak pengőben fogadják el az egyéb öröklők követelését, forintra átváltott igényüket azonban nem.”, Továbbá „tiltakoznak az ellen, hogy megjelölt forint összegek erejéig biztosítást nyerjenek.”

A hagyatékot végül dr. Meixner László közjegyző által készített osztálykivonat szerint állapították meg. A közjegyző díja 1332 Ft, a leltározó Szénássy György 234 Ft-ot kapott. Az ügyet dr. Verebély Benedek járásbíró vezette 1948. augusztus 23-án, míg a végzésre szeptember 21-én került sor a Pesti Központi Kerületi Járásbíróságon. Ugyan a levéltári selejtezések következtében nem tudjuk, hogy végül az örökösök, köztük az MTK átvehette-e az őt megillető hagyatékot, vagy az egész ügyet elsodorta az 1948-as kommunista fordulat és az azt követő államosítás?

Abban a tekintetben azonban nincs is jelentősége, hogy a jogügylet felidézésével nem financiális statisztikát kívántuk készíteni, sokkal inkább Brüll személyén keresztül egy nagyszerű ember és mecénás végakaratával is igazolni kívántuk egész életének és munkásságának megkérdőjelezhetetlen hitelességét...

1 kg kenyér 0,96 Ft,
1 kg búzadara 1,40 Ft,
1 kg liszt 1,40 Ft,
1 kg cukor 7,00 Ft,
1 liter kannás tej 0,90 Ft,
1 liter pasztőrözött tej 1,10 Ft,
1 liter benzin 1,60 Ft,
1 levél helyben 0,30 Ft,
1 telefonbeszélgetés 0,60 Ft,
1 csomag cigaretta 2,00 Ft volt

Ezt olvastad már?