Atlétika
Nagy Marcell
Bér – és kávéház Az MTK alapítás elfeledett helyszínei. III. rész. (Abbázia)
MTK legendárium | 67. rész. Szekrényessy Attila sorozata.
Az Abbázia 1888-ban szép és előkelő hely volt, hol jól megfért egymás mellett mágnás és tisztes polgár. A kávéházi demokrácia jól visszatükröződik Gerő Ödönnek ezekről az esztendőkről írt gondolataival: „A kávéház, ha ezer is a hibája, a temérdek hibát jóvá teszi az az egy érdeme, hogy a demokrácziát terjeszti. A márványasztal körül, czifra ruha mellett a kopottas is megfér, pecsenyelakott ember szomszédjában bátran koroghat napidíjjal hizlalt gyomor.”
A szabadságon túl egy vonzó komfortos életérzés képe jelenik meg szemeink előtt Kafka Margit írása nyomán, hol a kávéház csupa kényelem és szórakozás, különösen téli napokon hasznos találkahely: „Kávéházba megyünk egy kávéra és harminc krajcárért sok habot, divatújságot, villanylámpát, jó meleget kap, három pincér szaladoz körülötte, és üvegablakon nézheti az utcát, ahol folyton-folyton jön-megy a sok ember, és kétszer se látod ugyanazt.”
Az Abbázia különösen vonzó helynek számított sajátos enteriőrje és kiszolgálása miatt. A gondos tulajdonos pontosan tudta, hogy a számos kávéház közül valami módon ki kell tűnnie az új helynek. Ennek megfelelően Brüsszelből soha nem látott méretű falitükröket hozatott, (a behelyezés csak falbontással volt megoldható), hadd csodálja magát benne a hiú kávéházi polgár, meg aztán a belső tér növelése szempontjából is előnyös. A szép perzsaszőnyegeken mutatós ónix lapu asztalok álltak. Az igazi Abbázia hangulatát buja délszaki növények idézték meg, míg a fényes alpakka csillárok villanyos fénye a mediterrán napfényt csalta a budapesti télbe.
A pincérek fővárosi viszonylatban egyedül itt voltak ún. angol módi szerint borotválva és mindent betöltött a szűzdohány és cikória szaga.
Amikor az utcákon kigyúltak a gázlámpák fényei, s idebent a délutános (tapasztaltabb) személyzet került bevetésre, akkor vette kezdetét az igazi kávéházi élet. A kishivatalnokok lassan átadták helyeiket a hírlapszerkesztőknek és éjszakai mulatozásaikhoz erőt gyűjtő joggyakornokoknak. Utcától távoli asztalaik mellé letelepedtek a gyomorbajos kúriai bírók, szúrós szemű prókátorok s a törzsasztaloknál is megkezdődött a szokott élénk mozgolódás.
Előbb az izgága fiatal tagok érkeztek, majd a közepes tekintélyűek csoportja libbent be elismerve a késés feletti előjogát a törzsasztal nagy öregjeinek, akik nem minden esetben életkoruk, hanem társadalmi állásuk és ismertségük révén váltak rangidőssekké. Az Abbázia legnépszerűbb törzsasztala Szekrényessy Kálmán rokona, a neves író, lapszerkesztő, országgyűlési követ Eötvös Károly köré szerveződött, ki országos ismertségét többek között a tiszaeszlári per védőjeként szerezte. Az ő asztalának – mondani is felesleges – Szekrényessy is prominens tagja volt, s ilyen minőségében bőven volt alkalma saját, fiatal atlétákból álló kis csoportját a nagy Vajdának bemutatni. Mert hisz így nevezték Eötvöst a hozzá közel állók.
A Vajda törzshelye (téglalap alakú asztala) kezdetben az Andrássy útra néző ablaknál helyezkedett el, mely csak később lett áthelyezve Európa egyik legnagyobb tükre alá, ily módon kímélve az „öreget” az utcai bámészkodók kíváncsi tekintetétől.
Mikor a Magyar Testgyakorlók Körének fiatal atlétái napi kereskedelmi loholásaik után megérkeztek, már a Vajda is szokott helyén ült, s jellegzetes zöld butéliájából iszogatta savanyú borát. Fején az elmaradhatatlan fekete bársonysapka, kezében csibuk, mintha nem is a fényes sugárúton, hanem kopott falusi kúriájának tornácán üldögélne…
A klubalapításnak előbb híre futott, mint azt gondolták volna. A legelső hírlapi tájékoztatásból tudjuk, hogy a klub megalapítását követő huszonharmadik napon (december 9-én) néhány technikai kérdés pontosítása végett és tagtoborzás céljából – ismét Szekrényessy lakásán – rögtönzött gyűlésre került sor:
„Egy új testgyakorló egylet. Örömmel vettünk egy levelet Klauber Izidor és Donáth Sándor aláírásával, melyben arról értesítenek, hogy egy új testgyakorló egylet van alakulóban Budapesten, és az e hó 9-én tartott értekezleten az érdeklődők nagy száma vett részt.”
A tagtoborzás munkáját valamennyi alapító komolyan vette s a téli, Abbáziabeli időt főként a létszámgyarapítás ügyének szentelték. Azzal mindnyájan tisztában lehettek, hogy egy tízfős klub, még csupán papíron klub, mint sok kortárs egylet ez időben. Így vált a téli „meddő” idő, a termékeny szervezkedés idejévé, egy boldog téllé az Abbáziában…
Az esztendő végére sikerült még húsz tagot a klubba szervezni, kik valamennyien az alapító zsidó fiatalok rokoni, baráti köréhez tartoztak, név szerint a következők: Adler Reinhold gabonakereskedő, Dembitz Miksa műszerész, Dick Ernő Arnold kőfaragó segéd, Ellen Mór, Frankfurter Aladár, Kaufmann Miksa üzletvezető, Leitner Aladár, Leitner Menyhért kötszerész, Mátrai /Moyzsisek/ Jenő, Pick /Bodó/ Arnold magánhivatalnok, Rosenzweig Béla betűszedő, Schönfeld /Pulyok/ Hugó katonatiszt, Schwarzenberg Zsigmond tejcsarnok üzletvezető, Steiner Lajos kárpitos mester, Totis Arnold, Uhl Alajos magánhivatalnok, Uhl Antal vászonkereskedő, Weinfeld Ernő vállalkozó, ifj. Weisz Dezső és Zelmanovics Sándor.
Tehát az esténként végbemenő MTK firtli munkavacsorái meghozták a klub első sikereit, a kékfehérek növekedtek létszámban, de ami ennél is fontosabb, pártoló tagokban, akiknek anyagi támogatása tette lehetővé a Szekrényessy irányitotta szervezkedést, az első tavaszi versenyek elindításának technikai lehetőségeit...
