Az „Év edzője” szerint Panka ott lesz Rióban

Gárdos Gáborral beszélgettünk, aki a Blue&White Partyn kapta meg a 2015. év legjobb edzőjének járó elismerést.

Gárdos Gábort mindenki Csárlinak szólítja, így, magyarul. Most abba ne menjünk bele, hogy ez valójában a Charlie, vagy a Charley névből jön, mert a zsenialitás nem a néven múlik, bár azon múlna...!

– Aludtunk már párat a party óta. Milyen az év edzőjének lenni? Vagy talán jobb lenne 2016 legjobb év edzőjének lenni, az idei teljesítmény alapján?

– Amikor fent voltam – Deutsch Tamás Elnök Úr és Stern Péter az MTK Baráti kör elnöke mellett – a színpadon, akkor azt beszéltük meg, hogy én jövőre is itt szeretnék állnI!

– Értelemszerű, hogy ezt a díjat, egy évvel ezelőtt is megérdemelted volna, de akkor más volt a számítási rendszer. Tanítványod, Márton Anna, Panka eredménysora elképesztő. Junior korból fellépni felnőttbe, mindig a szakadék feletti egyensúlyozás. Hogy tudtátok megoldani, hogy ilyen könnyen vette a korosztályváltást?

– Már három-négy éve készülünk erre, illetve olyan szerencsénk volt, hogy 16 évesen felnőtt válogatott volt. Így könnyebben ment, de igazából nem akarok nagyképűnek tűnni, de ez a technikacentrikus vívás, Pankára van szabva.  Ha ez így megy tovább – és miért ne menne –, ez a tudás egyre komolyabb célokra predesztinálhatja.

– Mostanra minden versenyén komoly a tét. Iszonyatos lelki felkészültség kell, pszichésen is ott kell lenni, és mindezt a legfontosabb pillanatokban. Ezen dolgoztok? Van-e segítő, esetleg sportpszichológus?

– Nagyon nagy szerencsénk van, mert ezt megoldja egyedül, illetve ketten oldjuk meg. Nincs szüksége sportpszichológusra, legalábbis eddig nem volt. Úgy látom, hogy most sincs, mert nagyon erős egyéniség, és amit pedagógiailag, pszichológiailag hozzáteszek, vagy amit közösen csinálunk, az talán elég, sőt biztos, hogy elég. Nem igényli a pszichológust, pedig mondtam már neki, hogy menjen, de nem, mindig elutasítja. Nyerő típus és nagyszerűen kiegyensúlyozza magát. Ebben szerencsések vagyunk.

– Pézsa Tibi bácsinak milyen szerepe van ebben a díjban, illetve Panka szereplésében?

– Mindent neki köszönhetünk. Ő is meg én is.

– Akkor ez elég komoly szerep!

– Ő a mentorunk. Egyértelműen. Én most már tizenvalahány éve dolgozom vele. Amikor idekerültem, akkor ő hívott és azt mondta, hogy megtanít engem mindenre, és ez 12-13 éve így is történik. Együtt növekszünk Pankával, és már eljutottunk olyan szintre, hogy Tibor szerint egyre jobban értek a víváshoz. Erre nagyon büszke is vagyok, mert ilyet másnak nem nagyon mond. 

– Mi vár még rátok, mielőtt felszálltok a Rióba induló gépre?

– Belgiumban edzőtáborozunk, mert a hét végén világkupa lesz itt. Ha most jól sikerülnek a dolgaink, akkor minden letisztázódik. Ez az utolsó világkupaverseny, csapatban. Ha a lengyelek tartják a helyüket, és kijutnak az olimpiára, akkor már szerintem nem lehet megelőzni Pankát. Illetve, ha itt jó eredményt ér el – és miért ne –, akkor már biztos szereplője az olimpiának.

– Jó szereplés alatt mit értesz? Elődöntő, vagy negyeddöntő?

– A legjobb nyolc elég. Tavaly itt harmadik volt, de a nyolc elég, az már itt jó szereplésnek számít.

– Hol lesz a következő kvalifikációs világkupa?

– Szöulban.

– Ha most megvan a kvóta, akkor oda már nem is mentek?

– De megyünk, csak akkor már teljesen tiszta lesz a kép. Most olyan 95 százalék, hogy kint lesz Rióban,  az a maradék öt százalék – úgy érzem – most még itt Belgiumban hozzájön. 

Ezt olvastad már?