Kézilabda
Mészáros-Mihálffy Adrienn
Az MTK számára békét és prosperitást hozó véreshurka
MTK legendárium | 25. rész. Szekrényessy Attila sorozata.
Az MTK tehát 1889 tavaszától a magyar sportélet részévé tette a Tattersall-t, mely ezt követően egészen 1912-ig a klub legfőbb nyári edzőhelyévé is vált.
Ma már elfelejtett tény, miszerint elválaszthatatlanul a Tattersallhoz nőtt a leleményes Spalt-féle Tattersalli vendéglő elmaradhatatlan hagymás rostélyos és sültkolbász szagával...
Az ügyes kis Spalt hamar kifürkészte mindazt, ami néhány fiatalembernek köszönhetően a Tattersallon beindult, s azonmód talpra is állította kicsiny, de annál kedélyesebb deszkavendéglőjét.
Az étkezde hírét hamar szétvitte a szállongó cigánypecse, szaftos virsi, libacomb és sültdagadó illata…és persze a klub mindig éhes sportolói.
A műintézet rövid idő leforgása alatt nagy népszerűségre tett szert. Mindenki dicsérte bő kínálatát és ízletes ételeit. Csak egy ember, a kis fekete Sacher bácsi volt zabos minden vasárnap délidőben, ha Spalthoz tért be.
Sacher bácsi titokzatos, idegen kiejtésű, mogorva ember hírében állt. Kevésszavú, hirtelen embernek ismerte, aki éppenséggel ismerni akarta, de az is, aki nem…méghozzá a reáliskola hatalom alá rekesztett ifjúsága, ahol Sacher bácsi mértani rajzot okított.
Persze a felsőbb reálisták, hogy némiképp édesítsenek Sacher bácsi savanyúságán deákos csínnyel bosszantották is eleget. Mondani sem kell, hogy a bosszantók élcsapata a bátor tattersalli atléták közül verbuválódott.
Valljuk be, nem könnyű csintalan ifjúnak napirendre térni tanára vicces akcentusa és titokzatosan bogaras természete fölött. Az öreg mértanásznak, pedig nem kellet sok, hogy a diákság után hajigálja nehéz táblai rézvonalzóját.
Végül az ifjúság addig nem nyugodhatott, míg el nem oszlatta a Sacher-féle titok sűrű misztikumát…
Sacher bácsi menekült lengyel herceg, s mint ilyen – már előkelő voltánál fogva is – megérdemli a tiszteletet!
Ha hercegnek nem is, de lengyelnek épp elég lengyel volt, ugyanis teljes nevén Sacher-Smolinski Gusztáv (1825-1897) néven anyakönyvezték a távoli polyákföldön és a lengyel légió hadnagyaként vetődött Magyarországra, hogy harcoljon az 1848/49-es szabadságharcban. A békeidők beálltával magyar nőt, bárciházi Bárczy Bertát véve nőül, számos gyermeke született, kik közül két tehetséges atléta fia, Sacher Pista és Guszti kedvéért járt ki rendszeresen az Ügetőre.
Egy napon tattersalli szomorúságaira is fény derült…
Az élet – mint a legkiválóbb békítőbíró – Sacher bácsi bánatát is orvosolta.
Történt, hogy egy bolondos őszön, a tattersali vendéglős gömbölyű fia Sacher-tanítvány lett, ki ráadásul nem mutatott meggyőző kvalitásokat a mértani tudományokban. A számonkérés alkalmával a jó öreg Sacher a megelőlegzett jobb osztályzat mellé a következőt találta üzenni Spalt vendéglősnek: „Mondod te meg apádnak, hogy az Sacher bácsi még mindig nagyon szeretni aztat az véreshurka!”
Mikor a jó öreg Sacher bácsi megette utolsó véreshurka adagját, – melyet a hálás Spalt, ama nap óta minden vasárnap frissen sütött ki számára – és kellő öregségében a tattersalli tribün mögötti temető egyik friss sírhantja alá költözött, fiából a tehséges kis Sacher Pistából Bárczy István (1866-1943) főpolgármester, főrendiházi tag, majd BSZKRT elnök s miegyéb lett, ki még ezután is sokat tett a magyar sport és az MTK érdekében.
Tehát így békült meg Sacher bácsi a tattersalli MTK-s fiatalokkal, Spalt vendéglőssel s a véreshurkán keresztül az egész világgal, hogy azután e békesség főpolgármester fiában tovább élve igazi porsperitást hozzon az MTK számára…
