Az MTK fenegyereke – Páhok István (1907-1970) elfeledett élete VI. („Kerékpározás, úszás és pacalpörkölt – a Páhok-féle sajátos triatlon”)

MTK legendárium 35. rész | Szekrényessy Attila sorozata

Amikor Páhok úszókarrierje csúcsán állt, ösztönösen produkált rekord teljesítmény számba menő biatlon típusú teljesítményeket, amit egy Páhokos huszárvágással sajátos „triatlonná” alakított...

Budapesti lakásából indulva, hajnali öt órakor szállt kerékpárra és vágott neki a mintegy 120 kilométer távolságban lévő Siófoknak. A Balaton-parti városba megérkezve áthajózott

Balatonfüredre, majd a Szekrényessy Kálmán emlékverseny rajtjához állva leúszta a 12-13 km-es távot, melynek bajnokaként mászott ki a vízből és fogadta a fotósok és újságírók hódolatát. Ezt követően egy restiben költötte el szerény, de annál kalóriadúsabb ebédjét, majd ismét kerékpárra pattanva, csomagtartóra gurtnizott trófeával, lendületes iramban tért vissza Budapestre, kicsiny legénylakásába.

A triplapacalos vacsorát harsány anekdoták közepette már az Ilkovics-féle vendéglátóhelyen fogysztotta el, hol pillanatok alatt vidám hangulatot teremtett maga körül.

E kitörő jókedvét – mint látni fogjuk – idős korában is megőrízte. Ez volt hát a sajátos Páhok-féle „triatlon”, amit a kis suszterinas még öregedő emberként is nem egyszer végrehajtott, azaz maratonit kerékpározott, nagyot úszott és mégnagyobbat evett.

Mint láttuk, sikereivel párhuzamosan nőtt meg öntudata, és kisebb-nagyobb botrányai ellenére sem vált ellenszenvessé. Mindvégig szerethető egyéníség, sajátos humorú és életkedvű figurája maradt, nemcsak az MTK-nak, de az egész magyar sport -és művészvilágnak.

Egy korai cikk jól szemlélteti a kis suszterinas bontakozó karakterét: „Egy napra Páhok a legnagyobb ember a Balaton mellett. Jobbról-balról süvegelik a bajnokot, ő leereszkedően billegeti nagy fehér szalmakalapját, még a fürdőfelszerelést rejtegető táskát is nagyobb öntudattal hurcolja, mint máskor.”

1926-ból való azon fogadás története, melyben a korszak legnagyszerűbb sportvezető egyéníségei vettek részt, s tették meg tétjeiket a nagyreményű veretlen bajnokra: „Halmos Dezső lefogadta Komjádi Bélával és Ember Károllyal, 100-100 ezer koronában, hogy a 800 méteres bajnokságon Páhok megelőzi Halassyt. 600 méternél a fogadás már kezdett „jó lenni” Halmos részére, aki tüntetőleg mutogatta pénztárcáját a két fogadó felé. 700 méternél Halassy már annyira lemaradt, hogy Komjádi és Ember kezdték kikészíteni a 100-100 ezer rongyot. Halmos arca ezen látványtól örömmámorban úszott, hiszen itt nemcsak pénzről volt szó... Halmos fizetett, mint a köles, és szegény rezignáltan jegyezte meg, mégis csak jobb lenne lovakra fogadni.”

Páhok a nagy visszatérések embere is volt. Tehetsége éppen abban állt, hogy eredendően kedvezőtlen úszótestalkata, alacsony termete (nagy fajsúly, kötött izmok, vastag csontozat) és rövid végtagjai ellenére hallatlan kitartással tudott küzdeni, s ily módon váratlan meglepetéseket tudott produkálni.

                                                                        Egyik érme 1932-ből

A történet szálai az 1930-as esztendőbe nyúlnak vissza, mikor Páhok már befutott, és egyesek szerint kifutott versenyzője volt az MTK-nak és a honi úszósportnak.

A szakvezetés a küszöbön álló osztrákok elleni hazai úszóversenyre kívánta vitéz Halassy Olivér társát megtalálni. Ennek érdekében a Császár uszodában 1500 méteres válogató versenyt rendeztek, melynek győztese számíthatott a berlini útra.

„Mindenki a szegedi jelöltre, a fiatal Mihályffyra fogad, hiszen múlt vasárnap 400 méteren a bajnok Halassyt is megszorította. A jászapáti Fehér II. mellett még egy tömzsi, alacsony, csokoládé barnára lesült izmos úszó is odaáll a starthoz. Már felismerik: Páhok... – mondogatják a benfentesek és elmélázva emlegetik a régi szép időket, amikor a fiatal úszó Halassy méltó riválisa, sőt sokszoros legyőzője volt. Nem úszik komolyan – mondja egy jól informált Páhok hívő, ma van először uszodában, eddig csak strandolt...

Hát akkor miért indult el? – kérdem.

Barlinbe utazik holnap, részt vesz a folyambajnokságban, és arra jó ez a másfél kilométeres kistréning...

Közben folyik a verseny. A szegedi fiú 200 méterig elől van, de ekkor jön az autszájder Páhok és folyton növelve előnyét, 30 m-el győz.

Már hirdetik is: - Első Páhok (MTK, 22:57,2)

Egészen jó idő attól az úszótól, ki eddig csak strandolt tréning helyett. Páhok boldogan mosolyogva mászik ki a vízből, de jön a váratlan fordulat, amely felhőssé varázsolja az előbb még boldog arcot.

Nagyon jó az időd – mondja neki Kugler Sándor úszókapitány (őt is Szekrényessy indította pályáján) és így te indulsz vasárnap Halassyval az osztrákok ellen.

Páhok dadogni kezd:

De, kérem én Berlinbe akarok menni...

Kugler hajthatatlan: Nem mehetsz, a két legjobbnak itthon kell indulni...

Páhok dörög valamit az orra alatt. A közelállók szerint azon dühösködött, hogy miért úszott ő ilyen jó időt?

Stampfer úr az oka az egésznek – mondja – ő mondta, ha jó időt úszom, akkor megyek Berlinbe...és most itt az eredmény...

Percek múlva, ragyogó arccal, újabb hírrel megy Páhok Kugler Sándorhoz: Kapitány úr, ugyebár a két legjobbnak muszáj indulni itthon vasárnap?

Igen, a két legjobbnak...

Akkor rendben van kérem...tudniillik nem én vagyok a második legjobb...

Hanem?

Hanem a Bozsi, a másik újpesti...ő sokkal jobb nálam, de mennyivel jobb!

Akkor miért nem indult a próbaversenyen? Kérdi Kugler.

Mert elkésett kérem...de ő hajlandó egyedül időre úszni...meg tetszik látni, sokkal jobb nálam. Páhok a starthoz cipelte Bozsit, akitől az ő berlini rajtja függött. Bozsi nekiment az 1500 m-nek. Kugler vésztjósló szigorúsággal figyelte a lassú tempót, mire valaki odasúgta a kétségbeesett Páhoknak: Így nem mégy Berlinbe Páhok.

Erre Páhok leszaladt a fordulóhoz és biztatni kezdte Bozsit, hiába!

Mire vaksötétben kimászott az 1500 után, kiderült, hogy Páhok lesz vasárnap a második reprezentáns az osztrákok ellen.

Fuccs neked Berlin! Mondta valaki a sötétben és szomorúan hozzátette Páhok: így jár az aki jó időt úszik...

Ezt olvastad már?