Az MTK fenegyereke – Páhok István (1907-1970) elfeledett élete II. rész (100 darab palacsinta)

MTK legendárium | 31. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Indulásakor Páhok Pista, a kis cipészsegéd tehát meglehetősen szerényen öltözködött. Anyagi viszonyai az 1920-as években többre nem nyújtottak lehetőséget. Sikereivel arányosan növekvő becsvágya azonban mind jobb megjelenésre ösztönözte. Idősebb korában

kifejezetten ügyelt snájdig ruházatára, mely mindenkor világos, kissé bohém kivitelű öltönyből, kék ingből és selyem pillangó csokornyakkendőből, és hogy (saját elképzelése szerint) minél elegánsabb hatást keltsen, lábánál mindenkor egy számmnal kisebb tükörfényes lakkcipőből állt.  
E polgári, sőt inkább dzsentroid jellegű viseletet a kommunizmus legvadabb időszakaiban is büszkén vállalta. Mindezt időnként huncut rafináltsággal egészítette ki urias szipkával, melynek cigarettáját – antinikotinista lévén – sosem gyújtotta meg.

Az országos sikereket maga mögött tudó, öregedő úszómester, kínos eleganciával, fontoskodó ábrázattal járkált a medence mellett, időnként teátrális mozdulatokkal emelve szájához a szipkát. Ilyenkor minden idegszálával „dolgozott” saját karaktere megformálásán. Nem tekinthető véletlennek, hogy élete utolsó évtizedeiben a filmiparban tevékenykedett, erről azonban a későbbiekben még bőven lesz szó...

Az alacsony (160 cm), rövidlábú, rövidkarú kis cipésztanonc előnytelen úszótestalkata ellenére vasakarattal és elszántsággal küzdött a győzelemért, melyet mind gyakrabban sikerült is elérnie.

Pályafutása alatt huszonhét Balatonátúszáson vett részt, melyből tizenhatszor végzett az első helyen. Ezek között természetesen a legkülönfélébb balatoni pályaszakaszok szerepeltek. A siófok-balatonfüredi átúszás bajnoki címét 1922, 1930, 1932, 1933, 1938, 1941, 1942 és 1943-ban szerezte meg.

Ezeken kívül szintén első helyezést ért el az 1925-ös 9000 méteres Duna folyambajnokságban (61:54), ugyanezen esztendőben 1000 méteres I. osztályú úszás, Hégner-vándordíj első helyezés (14:49), a Hégner vándor-díj 200 méteres II. osztályú gyorsúszásának ugyancsak első helyezése (2:39,4), a 400 méteres gyorsúszás Las-Torres-emlékverseny második helyezettje (5:38), 200 méteres Balaton bajnokság (59 perc), az 1926-os 800 méteres gyorsúszás József királyi herceg vándordíj (11:24,4), Budapesti Úszó Európa-bajnokság 1500 m, második helyezés (22:54,2), a bécsi úszóversenyen 800 m-es számban első helyezés (12:04,2), az 1927. évi 500 m-es Duna folyambajnokságban (38:38), 1929 júniusában a 400 m-es Hermsdorfi versenyúszás győztese lett (5:40,8), majd júliusban a bolognai 1500 méteres verseny bajnoka (22:27,6). Valamikor – 1929 után – megnyerte a 200 m-es Balaton-bajnokságot (32:14-es) eredménnyel, ill. a II. osztályú gyorsúszást (5:39,8), 1930-as Balaton bajnokság első helyezettje (31:22,6), 1931-es 5500 m-es Querdurch Berlin Speer-átúszás (1:14) második helyezettje. A párizsi Úszó Európa-bajnokság válogatott csapatának tagja (1500 m), azonban betegsége miatt nem állhatott rajthoz.

Az 1932 decemberi 400 méteres gyorsúszás Wenzel-vándordíj bajnoka (5:23), 1937-es 30 000 m-es MUE Budapest-Ercsi folyamúszó verseny bajnoka (3:40,10). 1953-ban úszott utoljára a Balatonban, amikor a starthelyről fejessel induló sporttársait – némi öniróniával – talpassal követte. Huszonhat versenyző közül a hatodik helyezést érte el.

1954 augusztusában több társával 100 kilométeres folyamúszó versenyen vett részt. Három férfi, (Páhok, Klein Iván, Deák Ferenc) és két hölgy (Szili Mária, Ferenczi Emilné).

Neszmély fölött másfél kilométerrel rajtoltak. Minden egyes úszót csónak kísért. A lehült víz nagyban gyengítette az úszók teljesítményét. A nagyevő Páhok, energiapótlásul mintegy 100 (!) palacsintát és két nagy termosz csokoládét fogyasztott.

Elsőként a huszonkét esztendős Spartacus versenyző, Deák adta fel a küzdelmet jó két órai úszás és 17 km megtétele után.

Öt órányi úszás, mintegy 30 km megtétele után Ferencziné szállt ki, majd őt követte 36 km után Szili Mária. Visegrád után, 70 km-nél Klein adta fel, majd őt követte Páhok, aki virtusból még egy kilométert hozzá is adott a távhoz, bár a hidegtől már a karját is alig bírta mozgatni. A roppant hideg 17 fokos Dunában teste annyira átfagyott, hogy hordágyon kellett az öltözőbe vinni. Mikor a melegvizes zuhany alá ültették, mintegy élettelen fadarab tűrte a rááramló éltető melegvíz jótékony hatását. Másfél óra után az öltözőben lévők arra lettek figyelmesek, hogy a tusolóból kellemes tenorjával rázendített: „Az asszony ingatag...”

Az örökké bohém MTK-s fenegyerek túl volt minden veszélyen...

Ezt olvastad már?