Az MTK egykori ötösfogata. A legendás csatársor (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 5. rész. Molnár György (1901-1977)

Publikálva: 2021.10.04 Frissítve: 2021.11.04 MTK Budapest

MTK legendárium | 155. rész

Az MTK legendás jobb összekötője tehát gyorsan emelkedett pályáján. A Fáskörből indult fiú képességeit hamar felismerték trénerei. Kiugrása mégis véletlennek tűnő helyzetnek volt köszönhető, melynek eredményeként Molnárt nagy példaképe, Konrád II. posztjára állították:

„Ideálom Konrád II. volt, akit, mint ideált 1919-ben sikerült elérnem. Az MTK ugyanis külföldi turnéra ment és Konrád II. nélkül tért haza a turnéról. Engem az ifjúsági játékost állítottak Konrád II. jobbösszekötő fontos posztjára. Az első meccsem után már válogatott lettem.”

A kék-fehér kiválóság összesen huszonhat alkalommal játszott a válogatott keretben. Ez az alacsony szám egyben jól mutatja a korabeli magyar futball erejét. Még az olyan európai szintű tehetség is, mint Molnár György, alig fért be a keretbe. Ebben talán közrejátszott Molnár közismert szerénysége és érzékenysége is, aki könnyen szívére vette ellenlábasai igazságtalan kritikáját. 1926-ban az őt ért támadásokra így reagált: „Szégyellem bevallani, de tényleg nem tudom megmondani, hogy hányszor viseltem a magyar címeres inget. Éppen most mondtam le a szövetségi kapitánynak a legújabb válogatott jelölésemet.

- Miért?

Hát kérem egyes hangokat hallottam, hogy én miattam fogjuk elveszíteni a válogatott mérkőzést. Ez annyira nevetséges és bárgyú gáncsoskodás, hogy egyetlen megoldás, amit tehetek: lemondani. Ha nélkülem elveszítjük a mérkőzést, így legalább nem adok lovat az ellenségeim alá, ha megnyerjük, hát nagyon fogok örülni. Mert engem már igazán nem izgat, hogy válogatott vagyok, vagy sem. Csak, hogy a magyar színek győzzenek…”

A válogatott keretbe az MTK-alapító, Szekrényessy által felfedezett Kiss Gyula (1881-1959) szövetségi kapitány hívta be. Legnagyobb sikerét is éppen a Kiss-éra alatt érte el, MTK pályán nemzeti címeres mezben, melyről évek múlva így vallott:

„Mire emlékszik vissza legszívesebben sportpályafutása alatt? Molnár végig simítja ősz haját. Egy kissé elrévedezik a tekintete, majd csillogó szemmel válaszol.

– Tudja volt egy magyar-olasz meccs a Hungária úton 1924-ben. Az a híres! Akkor ez volt a válogatott csatársor: Braun, Molnár, Opata, Eisenhoffer, Jeny. 7:1-re vertük meg az olaszokat. Három gólt én lőttem. Nagyon kijött a lépés nekünk azon a meccsen! Pedig az olasz védelem így állt fel: Combi, Rosetta, Calligaris… De, hát az olaszok akkoriban nem bírtak velünk. Életem egyik legboldogabb napja volt az!