Kézilabda
Kekezovity Anna

Az MTK alapítás előzményei – a diáksport 4. rész (Befejezés)

Publikálva: 2020.06.17 Frissítve: 2020.06.16 MTK Budapest

MTK legendárium | 21. rész

A magyar sport demokratizálásának útja tehát ki lett jelölve. Azonban mégsem tudott, vagy épp nem mert elindulni azon senki sem, így annak megvalósítása is az eszme szülőatyjára, Szekrényessy Kálmánra várt.

Magyarország ekkortájt nem a változások és újítások hazája, főként nem társadalmi vonatkozásban, melyről így vélekedett az MTK egyik későbbi krónikása, dr. Fodor Henrik:

„A magyar nem utazott, nem kívánt idegen népeket, szokásokat és erkölcsöket megismerni, odakötötte a honszeretet ahhoz a röghöz, hol született és ez az alapjában nemes érzelem volt megölője igen sokáig minden fejlődésnek.”

A Nemzeti Torna Egyletet (NTE) leváltani hivatott Magyar Athletikai Club (MAC) időszakunkra kimerülni látszott. Ami ennél nagyobb gondot jelentett, hogy vele együtt a modern polgári sportszemlélet került veszélybe. A MAC képviselte fair play szemlélet és amatőrizmus elve, azaz az egészséges versenyszellem előremutató eszmék voltak, Eszterházy egykori klubja azonban demokratizálódni már nem volt képes. A nyolcvanas évtized közepén éppen akkor kezdett hanyatlani, mikor tagjai közül egy feltörekvő új generáció feladata lett volna az új társadalmi és etnikai csoportok befogadása: „Jó példával, folyamatos útmutatással kellene, hogy folyton előljárjon a MAC.”

A nyakra-főre alakított fiatal klubok a gyengülő, hanyatló nagyok árnyékában „jó” magyar szokás szerint összefogás helyett egymást gyengítve torzsalkodtak, civakodtak és így a sportéletben „az egyletek közti eléggé nem kárhoztatható ellenszenv” uralkodott.

Az áldatlan állapotok miatt mindennaposak lettek a panaszok, melyekkel elsődlegesen a sportszerkesztőségeket és vegyes tartalmú hírlapok kiadóhivatalait árasztották el, megoldást sürgetve: „a magánlevelek hosszú sora jön hetenkint a szerkesztőségünkhöz, melyben panaszkodnak, hol az egyesületek rossz vezetése miatt, hol pedig a fővárosi egyesületek tétlensége miatt.” Az idő változásoktól terhesen vajúdni látszott, bába azonban egy sem akadt, ki életre segíthette volna a szebbreményű jövendőt, egy várva várt demokratikus sportklubot.

Mint láttuk Szekrényessy Kálmánnak alapvető szerepe volt a konvenciók fölött álló gimnazista klubok létrehívásában és a hírlapok hasábjain – felismerve a meglévő egyletek végletes zártságát - már 1885-től sürgette egy önálló, felnőttekből álló zsidó sportklub megalapítását is.

Eredeti, bátor személyiségére jellemző, hogy a tiszaeszlári zaklatott időkben a lehető legrövidebb időn belül tanulta meg a bibliai héber (óhéber) nyelvet. Tette ezt annak ellenére, hogy egyetlen felmenője, oldalági rokona sem volt zsidó származású. Feltűnő tette, nem egyéb, mint tudatosan vállalt szolidaritás a kirekesztett zsidó ifjúsággal.  

E szimbolikus lépésen túl azonban többre is szánta magát. 1885-től aktívan mentorálta a sportolni kész zsidó ifjakat, edzői tanácsokkal látva el valamennyi komoly ambíciójú fiatalt. Mentori tevékenysége 1886-tól fokozódott, mikor maga köré gyűjtve a főváros tanuló ifjúságának, munkásrétegének és zsidó polgárságának sportolni kész tagjait.

Szakszerű trenírozásának köszönhetően tucatszám tanultak meg úszni a fiatalok, kiket azután az általa szervezett ún. Promontori úszókirándulások néven ismertté vált sporteseményre gyűjtött egybe. Atyja, a „kis Széchenyi” nyomdokain haladva szervezte e dunai kiúszásait, jól tudva, hogy: „aki valaha szándékozott úszóversenyre készülni, rendesen az első nagy nehézségnél megállapodott: nincs hely a kellő tranírozásra! Nem mindenki lehet a méregdrága csónakegylet tagja, hogy mindennap a csónakház kellemes fekvését felhasználva tranírozhat. Mindenki nem lehet a Magyar Athleticai Club tagja, hogy annak egyetlen nagyobb zárt versenyén részt vehetne.”

Az 1886-os promontori úszás korai tagjai között találjuk Szekrényessy zsidó származású tanítványait, a „Nemzeti Uszodának hat izmos úszóját”, a Bródy testvéreket, Ábelest, Klingert és Müllert, kik „azután a budafoki sörcsarnokban az előre rendelt hatalmas ebédet a legjobb kedvvel és jó kondiczióval költötte el, víg poharazás közben.”

Kiemelten támogatta a munkásság sportolását, tudva, hogy: „módot kell nyújtani a munkás elemnek a mulatságra. A magyar iparos mindenkor büszke volt testi erejét kimutatni.”

Szekrényessy sportszervezői munkássága 1888 nyarán már egészen közel vitte a zsidó sportembereket egy közeljövőben alakítandó egylet létrehozásához. Augusztus folyamán a Nemzeti Torna Egylet (NTE) tagjai részt vettek az Aradi Országos Tornaünnepélyen, soraiban több zsidó sportolóval, kik közül többen a három hónap múltán életre hívott MTK alapítói lettek. Ezen esemény résztvevői a következők voltak: Totis Lajos, Bokelberg Ernő, Deutschländer Nándor, Goldmann Sándor, Spitzer József, Weitzenfeld Gusztáv, Stern Alfréd, Stern Adolf, Schön Lipót, Braun Emil stb.

Az 1888-as nyári évad utolsó jelentősebb eseménye, mikor az NTE budapesti illetőségű zsidó sportolóit Szekrényessy Kálmán szeptember 10-én bemutatta Aradon a kor ugyancsak nagyformátumú sportemberének, Vermes Lajos földbirtokosnak. Vermes utóbb Szekrényessy felkérésére lett az MTK első elnöke.

E találkozó minden bizonnyal már a klubalapítást közvetlen megelőzendő, informális jelleggel ment végbe.

Szekrényessy, ha már sportszervezői munkát végzett, nem hagyhatta ki az aktív sportot, annak is számára legkedvesebb ágát, az úszást. Így esett, hogy az általa egybehívott társaság egyben Aradon a Marosban „magánjellegű úszási mérkőzéseket tartott”, méghozzá Balogh Bódog, Vermes Lajos, Stern Adolf, Weitzenfeld Gusztáv, és Totis Lajos részvételével, méghozzá az MTK klubbá szerveződését megelőző pillanatokban...

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!