Tenisz
Fucsovics Márton
Az MTK Budapest vívószakosztályának egyik legnagyobb tehetsége Insperger Sámuel, aki utolsó junior szezonjában szerepel idén. A Brüll Alfréd Akadémia támogatottja a sakkhoz hasonlítja szeretett sportágát, és nagyon készül az előtte álló megmérettetésekre.
– Az átlagember annyit tud, hogy a víváshoz türelem és jó reflexek kellenek. Valójában mitől lesz valaki jó tőrvívó, és mik a te legfőbb erősségeid?
– Nincs jó vívó tökéletes kondíció nélkül – a jó kar és a jó láb nélkülözhetetlen – , mégsem ezen van a legfőbb hangsúly. A 3x3 perc nagyon kemény fizikálisan, a lényeg azonban a hideg fej és a fegyelem. Ebben kell talán nekem is a legtöbbet fejlődnöm. Az átgondolt versenyzés alapvető, csak utána jönnek a fontossági sorrendben a fizikai adottságok, a robbanékonyság. Olyan ez a sportág, mint a sakk, csak itt kicsit többet mozog az ember.
– Mennyire vagy elégedett az idei év eddigi eredményeivel?
– Itthon jól teljesítettem, de a külföldi szereplésem már más kérdés. Persze idehaza sem könnyű kivívni a korosztályos válogatottba kerülést, az igazi kihívás azonban mégiscsak a nemzetközi porond. Ott van még mit javítanom az év hátralévő részében.
– Milyen versenyekre készülsz?
– Másfél hónap múlva rendezik meg a pozsonyi Világkupa viadalt, most elsősorban az azon való jó szereplés lebeg a szemem előtt, de természetesen a junior Eb-n és vb-n is szeretnék jól szerepelni.
– Bizonyára segítségedre van ebben a tagság a Brüll Alfréd Akadémiában. Milyen ma MTK-sportolónak lenni?
– Nagyon szeretek az MTK-ban sportolni. Családias a hangulat és barátságos a környezet. Megtiszteltetés a klub címerét viselni, és természetesen nagy segítséget nyújt az akadémiai tagság, amely elsősorban az edzéskörülményekben, az utazási lehetőségekben mutatkozik meg. Igyekszem is a klub nevéhez méltón szerepelni minden versenyemen.
– Mik a távolabbi céljaid? A junior éveid után, gondolom, célkeresztben a felnőtt válogatottság.
– Jövőre az ELTE jogi karán fogok tanulni, tehát az élsport mellett a tanulás is kiemelt szerepet kap az életemben, de természetesen nem szeretném elhanyagolni szeretett sportágamat, ha az időbeosztásom szorosabbá válik is majd. Nagyon szeretnék bekopogni a felnőtt válogatott ajtaján, ami akár már a következő évben is sikerülhet. Ezért fogok dolgozni, a munka pedig mindig meghozza a gyümölcsét.