Szülinapi ajándék indította el karrierjét

A Brüll Alfréd Akadémia tehetséges rövidpályás gyorskorcsolyázójával, Dobrán Fannival beszélgettünk pályafutása legfontosabb momentumairól.

– Hogy kezdtél el gyorskorizni?

– Azzal kezdődött az egész, hogy még nagyon régen görkorcsolyát kaptam a szülinapomra. Utána Jászberényben elkezdtem a gyorskorcsolyát, majd negyedik osztályos koromban a fővárosban folytattam, és ezt követően kerültem az MTK Budapestbe.

– Mi tetszett meg benne?

– Eleinte nem igazán tudtam, mire számítsak, de hamar megtetszett a gyorsaság, a csúszás, illetve hogy nagyon ügyesnek kell lenni a talpon maradáshoz.

– Mennyi idő telt el a kezdés után az első versenyedig?

– Egy évig hokikoriztunk, utána pedig fél év telt el, míg megszoktuk a korcsolyázást. Először Horvátországban versenyeztem, ami nagyon emlékezetes volt számomra, hiszen sikerült megnyernem a viadalt.

– Két testvéred is gyorskorcsolyázik. Versenyeztél már velük?

– Rékával még nem, de Flórával már igen. Szeretek együtt menni vele, mert ez erőt ad mindkettőnknek, és picit tudjuk is segíteni egymást a futamok alatt. A kijárási korlátozás alatt is örültem, hogy együtt tudtunk edzeni.

– A szüleitek nem félnek, hogy mindhárman a gyorskorcsolyát választottátok? Nem veszélytelen sportról van szó.

– Féltenek, de bíznak bennük, és tudják, nem lesz baj. Nekem még például soha nem volt komolyabb bukásom.

– Melyik a kedvenc számod?

– Az ezerötszáz. Nagyon tetszik, hogy itt óriási szerepe van a kitartásnak, és nekem a végére sem szokott elfogyni az erőm.

– Mik az erősségeid?

– Fejben mindig nagyon jól oda tudom tenni magam, és ha valami nem megy, addig csinálom, amíg nem sikerül.

– Miben kell még fejlődnöd?

– A legfontosabb az, hogy technikailag előre lépjek. A jelenlegi edzőm, Kun Bálint Tibor mindenben segít,  támogat, és szakmailag nem is ismerek nála jobb trénert.

– Mik voltak a legnagyobb sikereid?

– Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon aranyérmet nyertünk vegyes váltóban, ami hatalmas élmény volt. Hallottuk végig a magyar szurkolókat, és a díjátadó leírhatatlan volt: rendőrök kísérték végig a buszunkat és rengeteg ember előtt akasztották a nyakunkba az aranyérmet. Emellett még a kanadai junior világbajnokság is szuper volt, ott a középmezőnyben végeztem.

– Ki a példaképed?

– Arnold Schwarzenegger, mert minden álmát sikerült megvalósítania.

– Hogy zajlanak most az edzések?

– A héten mentünk újra jégre. Nagyon jó érzés volt megint korcsolyázni, mert a karantén idején erre nem volt lehetőség.

– Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak?

– Idén szeretnék úgy rajthoz állni, hogy azt érezzem, nincs olyan dolog, amit ne tudnék elérni. Hosszabb távon szeretnék Európa-bajnokságokon, világkupákon és természetesen olimpián szerepelni.

Ezt olvastad már?