A legújabb láncszem, Ruttner Réka

Amerikát is megjárt kosarast igazolt az MTK Budapest.

A Tatabányából érkező, 26 esztendős, 184 centiméter magas játékos a tavalyi szezonban, átlagosan 29,5 percet töltött pályán, 15 pontot és 8 lepattanót átlagolt. A jó fizikumú csatár, a Hepp Kupa négyes döntőjében debütálhatott, ezt követően beszélgettünk igazolása körülményeiről, első benyomásairól és persze terveiről.

– Gratulálok szerződésedhez és persze a bemutatkozásodhoz is, ami kicsit elhúzódott, hiszen párszor  már megfordultál itt a Városmajorban bajnokik nézőjeként, mit lehet tudni az átigazolás körülményeiről?

– December elején kezdődött minden, a karácsonyi időszakban nem volt sportorvosi ügyintézésre mód. Ezek másoknak a szezon kezdetekor megvannak, nekem pótolnom kellett ezt is, talán emiatt húzódott kicsit az átigazolás, viszont összességében elég hamar sikerült mindent elintézni.

– Hogyan találtatok egymásra az MTK Budapesttel?

– A Vasas-Cegléd, NB I-es meccsen találkoztunk Sztevan Csupiccsal. Én, mint a testvérem – Ruttner Zsóka, a Cegléd kosárlabdázója (A szerk.) – szurkolója voltam jelen a meccsen, de ahogy beszélgettünk, közben Sztevannal arra terelődött a szó, hogy nincs csapatom. Ezt eléggé furcsálta, ezért ajánlotta, hogy jöjjek el egy-két edzésre, meccsre, nézzem meg, hogyan dolgoznak illetve játszanak a lányok. Elsőre nagyon szimpatikus volt a közeg, a morál is kitűnő, a hozzáálláson pedig érződik, hogy nem amatőr szinten gondolnak itt a kosárlabdázásra.

– Tudható, hogy Tatabányán játszottál legutóbb, de ebben a szezonban, október óta nem léptél pályára. Ez a kisebb szünet minek tudhatóó be?

– Aránylag hosszabb szünetet tartottam, nem éreztem a motivációt a szezon kezdetekor, hogy visszamenjek Tatabányára. Félprofi játékosként, dolgozom a kosárlabda mellett, valamint sportpszichológiát is tanulok, szóval jobbnak láttam megállni, és pihenni kicsit. Részleges bokaszalag szakadásom is volt, a legutóbbi idény egyik utolsó edzésén, intő jelként fogtam fel mindezt.

– Mégis visszatértél, szerinted folytatható a folyamatos fejlődésed? Gondolok itt arra, hogy évről-évre javítottál szinte minden statisztikádon, a tavalyi meg aztán kiugróan jó éved volt.

– Érdekes, mert folyamatosságot nem éreztem a fejlődésemben, azt viszont még Tatabánya előtt, a TFSE-nél igen, hogy meghatározó játékos vagyok. Többen is voltunk ebben a szerepkörben, de ez kellett ahhoz, hogy megnyerjük az akkori NB I/B-s bajnokságot. Tatabányán fontos láncszemmé kellett válnom, sokkal több játéklehetőséghez jutottam, így könnyebb volt jó számokat produkálni. Viszont ez is hozzájárult ahhoz, hogy szezon végére elfáradtam, jött is az idei pihenőm. Valóban a tavalyi, egyfajta fejlődési tetőpont volt, most újra játékba kell lendülnöm, hogy hasonló számok közelébe kerülhessek.

– Pár évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban is játszottál, testvéreddel együtt mérethettétek meg magatokat az amerikai egyetemi bajnokságban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

– Ez az úgynevezett Junior College volt, ami a főiskolai, egyetemi bajnokság másodosztályát jelenti. Kosarasként egyértelműen sokat fejlődik abban a közegben az ember, de mint magánember is sokat kaptam. Afroamerikaiakkal kosárlabdázni egészen más, az egy fejjel alacsonyabbak is simán leugrottak lepattanózáskor, amit nem volt könnyű megszokni. Elképesztő felszereltségű egyébként a másodosztályú főiskolai bajnokság is, volt dobógépünk például, amikor csak akartam, dobhattam amennyi jólesett, egyénileg is képezhettem magam. Minden feltételt megteremtettek nekünk, így fejlődni is könnyű volt. Az ottani iskola történetében egyébként az meghatározó időszak volt, amerikai bajnokokként kaptunk gyűrűt, ahogy a nagyok, majd kijutottunk a Junior College rendszer nemzetközi színterére is, igaz ott már nem termett túl sok babér.

– Itthon mennyit tudsz profitálni mindezekből? Egészen más a két kosárlabda kultúra.

– Amikor hazajöttünk, elég erős volt a kontraszt. Fizikailag sokkal jobb formában voltam, az amerikai edzések rendszeresen kiegészültek komoly kondicionálással is, 2-3 kiló izommal biztosan több lettem. Ezt tudom elsősorban itthon előtérbe helyezni.

– Szóba került már esetleg otthon, ebédlőasztalnál a jövő évi NB I-es MTK Budapest-Cegléd mérkőzés? A Ruttner lányok egymás ellen, egyelőre jó esély van rá, hogy ez megvalósuljon.

– Vicc szintjén, de egyszer szóba jött már, igen. A Cegléd elnöke, Filipowicz Krzysztof pedzegette a témát, hogy mi lesz, ha ez bekövetkezik majd? Furcsa lenne biztosan, mert még sosem játszottunk egymás ellen, hivatalos tétmérkőzésen. Meglátjuk, mit hoz a jövő, nekem is át kell gondolnom, hogy jövőre, az esetleges NB I-es szezont mennyire bírnám, munka és iskola mellett.

Ezt olvastad már?