A klubon kívüli botrányhős – ki volt Bockelberg Ernő? (1839-1891)

Publikálva: 2020.12.28 Frissítve: 2020.12.27 MTK Budapest

MTK legendárium | 76. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Bockelberg. Ez az a név, mely minden avatottabb MTK klubtagban ellenérzést, rossz, barátságtalan gondolatokat ébreszt. Engedtessék meg, hogy több mint 130 esztendős tévedést oszlassunk el, és a történeti hitelesség kedvéért árnyaljuk mindazt, amit e név illetve nevek rejtenek…

Eddigi ismereteink alapján csupán annyit tudtunk, miszerint a Stefánia úti Freudiger-villa kertjében lezajlott versenyt követően a Nemzeti Torna Egylet (NTE) kötelékébe tartozó sportolókat az egylet művezetője Bockelberg Ernő megfenyítette és eltiltotta hasonló szervezkedésektől. Mielőtt súlyos összeesküvés elméletet képzelnénk az események mögé, nem árt tudni, hogy az NTE alapszabályaival összhangban történt figyelmeztetés, lényegileg jogos volt. Annak hangvétele, minden bizonnyal meglehetősen erőteljesre, talán túl atyáskodóra sikeredett, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a Stefánia úti versenybizottság elnöke épp a szigorú papa, Bockelberg Ernő huszonkét esztendős (kiskorú) fiacskája, Ede volt.

Bockelbergék (apa és fia) pályafutása azonban önmagában cáfolja az antiszemita irányultságú fellépésnek még csak az árnyékát is, ők maguk nem zsidó, de filoszemita polgárok voltak. A fiatalok magánakcióját a kor tekintélyelvű rutinja, következetes nevelési elvei és Bockelberg papa erőteljes katonás mentalitása, valamint – az ekkor már jelentkező – kissé zilált idegrendszere hiúsította meg.

Bockelberg Ernő (1839-1891) vérbeli porosz gárdatiszt volt, ki csupán huszonhat esztendős korában vetődött Magyarországra. Hannoverben született, és rideg katonai intézetekben nevelkedett. Már főhadnagy, mikor részt vett a schleswig-holstein-i hadjáratban.

1865-ben tűnt fel Magyarországon, s mint a német tornarendszer értő művelője, még ugyanabban az esztendőben kinevezték a két esztendeje működő Nemzeti Torna Egylet (NTE) művezetőjének, mely tisztséget élete végéig, azaz huszonhat esztendőn át szakadatlanul viselte.

Magyarországi életideje alatt nemzeti érzelművé vált, s ezen nemzeti meggyőződés ösztönözte arra, hogy a német tornarendszerrel szemben azon fáradozzon, hogy kijelölje a hazai tornaügy sajátos magyar útját. Megalkuvást nem ismerő, bátor, harcos lelkialkata nem egy esetben szenvedélyes küzdelembe sodorta. Amikor Drezdában megrendezésre került a nemzetközi tornászati konferencia, Bockelberg Ernő személyesen vezette a magyar küldöttséget. Ott, mint igaz magyar ember, a legádázabb harcba keveredett honfitársaival és követelte a magyar küldöttségnek kijáró tiszteletet. Bátor, már-már provokatív tónusú fellépéssel kívánta elérni a szállásukat jelölő magyar zászló kitűzését. Amikor magyar nemzeti szalagokkal átkötött koszorút nyújtott át a német delegációnak – és azok előzékenységét semmibe vették – bősz oroszlánként védte választott hazája becsületét. Az ügy utóbb idehaza is nagy visszhangra talált, és még a magyar kormány és országgyűlés is foglalkozott a kérdéssel, diplomáciai lépéseket latolgatva...