140 éve, az MTK-alapító révén jött létre a magyar úszósport. (Szekrényessy Kálmán 1880-as Balatonátúszása.) X. rész

MTK legendárium Ι 49. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Itt jegyezzük meg, hogy Szekrényessy 1880-as második átúszása alkalmával akadt komolyabb kihívója is, mint a siófoki zsidó „bótos” fia, méghozzá egy Csentéry Kálmán nevű gyenge színész személyében. Csentéry alkalmilag a Füreden időző Gerőfy-féle színtársulat tagjaként irigyelte el a bajnok úszósikerét. Nem tudni, a helyzet teátrálissága, vagy épp a fogadási összeg vonzotta jobban. A Zala kiküldött tudósítója a következőt írta a szeptemberi úszás előzményeiről: „Utolsó levelem óta a legérdekesebb esemény minden bizonnyal Szekrényessy Kálmán múlt hó 29-iki bravúrja, mellyel fényesen bebizonyította, hogy a magyar ember is tud sportsman lenni – ha akar. Ne tessék azt hinni, mintha évtizedek kerülnének bele, míg Szekrényessynek utódja megszületik. Már megvan az, Csentéry Kálmán, Károlyi színtársulatánál működő fiatal színészben. […] A versenyúszás 12-én tartatik meg. Indulás Siófokról, czél a balatoni hidegfürdő. Csentery előnye félórai idő. Károlyi Lajos színtársulata tegnapelőtt távozott el innen Nagykanizsára. A tényleges fürdővendégek száma 250-re tehető, mely szám 12-ikig minden bizonnyal emelkedni fog.” Csentéry végül visszalépett az úszástól, s különféle kifogásokkal állt elő, de valójában úgy tudták, hogy nem ízlett neki a hideg víz, hisz „a levegő melegsége 15 fok volt, a vízé, mely húsz öl széles hullámokat vetett, 17 és fél fok, a szél nyomása pedig 7 font volt.” Magáról az úszásról a szemtanú így tudósított:

„Midőn Szekrényessy hirtelen ledobott magáról mindent, s aczélos izmaival, dülledő mellkasával egyszerre vetette magát át a csónakon a fölháborodott Balatonba. Mi meleg ruhában borzongtunk a hidegtől. A víz olyan alanti 16 fok volt, hogy nem szabadott volna belevetni még a rossz libát sem, s ő ott csapkodta szívós karjával, lábával meg rúgta a hullámot, hogy csak úgy porzott. Adieu! Neked Szekrényessy. […]

Szekrényessy úszott. Himbált inkább. Nem úgy, ahogy mi szoktunk közönséges halandók, tempókkal, ütemre, formásan. Ő nekifeküdt a víznek, néha mellel, de így legrövidebb ideig. Máskor alábújt a víz alá, s addig ölelgette magához nagy szerelmesen a fagyos elemet, míg az megengedte, hogy néhány öllel odább bukkanjon elő csapzott fejjel, vagy hanyatt feküdt s fölkapta a hullám, hogy egy öllel volt magasabban, mint csónakunk, vagy eltűnt a szemünk elől, hogy Miatyánkot akartunk mondani lelke üdvösségeért.

Ha szabályosan úszik, akkor is raffinált fortéllyal szabálytalan. Kiemelkedik a vízből derékig, aztán alácsapja magát, hogy csak úgy repül, s mikor ismét fölkapaszkodik, hát szeme közé nevet a szélnek. Azt hiszem, ezzel is segít magán.” […]

„Webb kapitány mielőtt átúszta a Calais-csatornát, 40 foknyi hőben dörzsöltetett magára vörösbort, kancsuknemű folyadékot, meg sokmindent. – S Szekrényessy ma nem használt semmit, pedig olyan fázós, borzongós hideg volt, hogy minden pillanatban attól féltünk, hogy görcs kapja meg s akkor igazán és örökre adieu!” […]

„Szekrényessy ráfeküdt a hullámra, lóbáltatta magát, s magas sugárba csapkodta a vizet, mint valami bálna.

– Hurrá! Kiálták oda neki. S midőn láttam, hogy nem hallja, azzal toldám meg: – Hipp, hipp – ez hatott. Szekrényessy hozzánk fordult s a csónak mellett ficzánkozva hatolt a magasabb vízészet titkaiba.” […]

„Kisvártatva azt mondá Szekrényessy:

– Közelebb a csónakot! Fázom! – Bevettük szegényt. Csupa lúdbőr volt a teste. Izma meg-meg reszketett az izgatottságtól. Lepedőt vett a nyakába s a metsző éles szélben csak az egyetlen vékony lepel által védve, hozzáfogott cikket írni a bomlott víz lökdösései között.

Vajjon Helsingforsba vagy Madridba írt? 1 órától délutáni ½ 3 ig pihent.

Szekrényessy ½ 3 kor újra a vízbe szállt. Úszott, nem lebegett, inkább olyan könnyedén, annyi simuló hajlongással, mint valami balerina. Fútta a vizet, s a víz el-el borította ” […]

A füredi part mind közelebb jött hozzánk. […]  A Kisfaludy jött velünk szembe. Kendőlobogtatás, éljenzés, kalaplóbálás. Mi hajtogattuk magunkat, gondolva, hogy Szekrényessy nem teheti. Dehogynem. Kinyúlt karjával a vízből s egy negyedóráig úgy rázkódott üdvözletül, mint valami vidra. […] 

Jöttek elibénk csónakok. Hipp, hipp hurrá, kiáltának. Aztán megjöttünk az úszófürdőhöz. Ott várt bennünket egy körülbelül ötven főből álló néptömeg.” […] 

„Hogy van az – kérdők - hogy önt Szekrényessy úr, egyetlen csónak sem kíséri most?

– Csak nem bolond valaki! – Szólt ő a maga katonásan recsegő hangján, hogy kockára tegye az életét! – Hisz, ha nem olyan úszó, mint a hal, vagy én, nincs az az istenverte ember, aki ebből, ilyen háborgás között ki tudjon menekülni.

– Tehát azt hiszi veszedelmes?

– Hogy az é? De nagyon. Hanem érdekes!”

Ezt olvastad már?