140 éve, az MTK-alapító révén jött létre a magyar úszósport. (Szekrényessy Kálmán 1880-as Balatonátúszása) II. rész

MTK legendárium Ⅰ 41. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Balatonfüredet nem véletlenül választotta távúszása színhelyéül, hisz ide meleg, családi és baráti szálak kötötték. Ez a kötődés legalább kétirányú volt, hisz Füred köztiszteletben álló fürdőigazgatója, a fáradhatatlan Écsy László, atyjának gyermekkori játszópajtása, nagyszüleinek pedig füredi vendéglátója és tisztelője volt. 

A kötődés másik szála szintén atyja révén említhető, s mely ezen keresztül Széchenyi Istvánig nyúlik vissza. A gróf hazafias tervei között szerepelt az első balatoni gőzhajó vízrebocsátása, melynek egyik szemtanúja és első hírlapi krónikása az MTK-alapító atyja, Szekrényessy József volt.

Amikor immár sokadszor arról emlékezünk meg, hogy az első Balatonátúszó mennyi ösztönző élményt hozott otthonról, akkor magában a távúszásban sem győzzük eléggé hangsúlyozni az apa szerepét. Azon túl ugyanis, hogy József Széchenyi mellett munkálkodott a „Kisfaludy” vízre bocsátásán, Kossuth megbízásából éppen Deáknál időzött Füreden, amikor Wesselényi öbölátúszásként nyilvántartott kétórás úszását hajtotta végre Füred közönsége előtt. 

Ilyen előzmények után érkezett Szekrényessy Kálmán Balatonfüredre, hogy tapasztalatokat szerezzen a tó viszonyairól és felmérje, egy közel tizennégy kilométeres táv leúszásának helyi feltételeit.

Ez alkalomból Tihanyba kocsizott, és első próbaúszását a félszigetről a füredi uszodán túl, és pihenés nélkül vissza Tihanyba tette meg. 

Ez már önmagában rekordnak számított, hisz e távot oda-vissza előtte még senki sem tette meg, ennek tudatában nyilatkozott egy esztendő múltán a sajtóban:

„Ez alkalommal minden előleges közlemény nélkül – nem akartam, hogy beszéljenek vagy írjanak róla – oly távolságot úsztam meg, aminőt rajtam kívül, Füred nagyérdemű igazgatójának, Écsy Lászlónak rendkívül pontos jegyzetei, történeti adatok, sőt még a néplegenda szerint is még soha senki sem.”

E próbaúszást követően hamarosan megállapodott a berliniekkel, hogy az 1880-as nyári idény leteltéig teljesíteni fogja a fogadásban kikötött táv megtételét, amennyiben nem, úgy ő tekintendő e fogadás vesztesének.

1880. július 10-én jelentkezett hivatalosan is a Magyar Athletikai Club (MAC) titkárságán, ahol az úttörő vállalkozást, rokona, gróf Eszterházy Miksa elnök és Thaisz Elek budapesti városkapitány, alelnök örömmel üdvözölte. 

Július 23-án korán ébredt, saját bevallása szerint nem egész négy órát aludt, elköltötte reggelijét, mely mindössze „egy pohár budapesti aludttejből és egy vizes zsemlyéből” állt. Ezt követően indult el a Ferenciek terén lévő lakásából (ma emléktábla jelöli) és összes poggyászát a hóna alatt hordozva, mint afféle igazi sportember, gyalog ment a budai indóházhoz, mely a mai Déli pályaudvar ősének tekinthető. 

Arra is fény derül, hogy itt barátainak, ismerőseinek, valamint hírlapi szerkesztőségeknek több levelet írt.

Anyjának unokatestvére, Slachta Miksa három évvel korábban utzott ugyaninnen a Balaton mellé, melyről naplójában így írt:

„A Déli vaspályához vitettük magunkat […] 7 ½ órakor vasúton I. helyen elindultam , 9 órakor Székesfehérvárra, azután pedig egy óra múlva Balatonhoz érkeztünk […] igen érdekes és szelíd, regényes vidéken.”

Mint láthatjuk a vonat már Szekrényessy idejében is lényegileg ugyanannyi idő alatt ért a Balatonhoz, mint ma. Míg atyja, Szekrényessy József a vasút előtti korban Füredről, mint „másfélnapi messzeföldről” írt, hova (például 1837-ben) Vörösmarty társaságában egy gyorsszekéren zötykölődve utazott, s hol útközben megszálltak, billiárdoztak, kvaterkáztak.

Siófokra érkezve a „Kisfaludy” gőzős bő egy óra alatt pöfögött vele át Füredre. Balatonfüred hírneves fürdője már a 18. század végétől vonzotta a pihenni, mulatni vágyó úri közönséget, melyről egy osztrák utazó így emlékezett meg a XIX. század első évtizedében: „Ide Magyarország minden részéből tódulnak az emberek, hogy testi bántalmaiktól megszabaduljanak, vagy a szórakozástól felfrissülve védekezzenek ellene. Találkoztam itt magyarokkal, szlávokkal, németekkel, rácokkal, minden rendű és rangú emberekkel...csak úgy vettem észre, kevés itt a paraszt vagy polgári osztályból származó személy és a határ, mely köztük és a nemesek között húzódik, sokkal élesebb, mint Németország fürdőiben.”

Ezt olvastad már?