140 éve az MTK-alapító révén jött létre a magyar úszósport. (Szekrényessy Kálmán 1880-as Balaton-átúszása.) IV. rész

MTK legendárium | 43. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Egész Füred készült az ünnepre, amitől sokat vártak: „Balaton-Füreden innen-onnan tetőpontján lesz az élet. A társas életet nagyon élénkíti a vizikirándulás, szebbnél szebb csolnakokon, mely még sohasem volt ily élénk, mint most. A lendületet az itt időző angolok adták bizonyára a vízi sportnak, kik legjobban otthon vannak a hullámok közt. Az Anna-bálra erősen terveznek, készülnek, mely néhány év óta nem a legjobban sikerült. Most alig beszélnek másról: minthogy sikerül-e a merész terv: átúszni a Balatont Siófokig, mely vízi utat Magyarországon még egy úszó sem merte megpróbálni.

Báró Wesselényi átúszott Tihanyba, az utolsó évtizedben többen is megúszták ez utat, ha jól jut eszünkbe gróf Csáky is, de ez tán csak egynegyed távolság a Siófokihoz képest, melyet a Kisfaludy gőzős is 1 óra alatt fut meg, legtöbben kételkednek a sikerben.”

A jelenlévők feszültséggel teli várakozással tekintettek a sportpróba elé, és valóban elenyésző volt azoknak a száma, akik bíztak a somogyi part sikeres elérésében (az eredeti terv szerint Füredről indult volna). Mindez persze legalább annyira képtelennek tűnt a Siófokiak szemében is, mint a túlpartiakéban, mégis ahogy a Somogy korabeli tudósítójától megtudjuk:

„Siófokon a bravour úszót, ki Balaton-Füredről akarja átúszni a Balatont, nagy ovatiokkal akarják fogadni.”

A körülmények mindenesetre buzdítólag hathattak az úszóra, hisz a kibontakozó 1880-as nyári idény soha nem látott tömegeket vonzott Füredre:  

„Balaton-Füreden ritka évben volt egyszerre ennyi vendég, mint most van. Oka ennek a folytonos jó, meleg idő, aztán a sport embereit idehozta Szekrényessy Kálmán mester-úszó, kire nagy fogadásokat tesznek távol vidékeken is, hogy elér-e Siófokra vagy nem? Az Anna-bál népesnek ígérkezik. Augusztusra is sok vendéget várnak, s a szállások le vannak foglalva.”

Nem is lehet azon csodálkozni, hogy az idény jónak ígérkezett, hisz Écsy László fürdőigazgató gondosan felkészült a vendégek fogadására. A Veszprém cikkírója megkapó módon jellemzi az idényt előkészítő szorgos munkálkodásokat:

„Balatonfüred most olyan, mint egy menyasszony, kinek mennyegzője közeledik. Egész környezete igyekszik őt szépíteni. A gondos apának minduntalan ki kell nyitni az erszényt, mert a gyengéd anyának még mindig van valami pótolni valója. Hisz ő azt akarja, hogy az ő leánya legyen a menyasszonyok közt a legszebb. Écsy László igazgató úr már korán reggel ott sürög-forog nagy műhelyében, rendel, utasít, oktat, dorgálja vagy dicséri legényeit. Azon igyekszik, hogy az ő leánya a tündéri Balaton-Füred legyen a legszebb.”

Valóban hallatlan odaadással és szeretettel munkálkodott azon, hogy Füred hírnevét emelje. Az alsó sétány, mely tavaly még a pusztulás képét mutatta, most külön figyelmet kapott. A sétány teljes hosszában új fasort telepíttetett, számtalan virágágyással tarkítva. Végül több új csónak és két nagyobb vitorlás is került a kikötőbe.

Május 11-én érkezett Budapestről Andley Gosling angol konzul és családja, cselédeivel, lovaival, fogataival és az elmaradhatatlan kedvenc jachtjával együtt. A teljes angol kompánia tizenhét főt tett ki, akik az Écsy-villában kerültek elszállásolásra. Andley Gosling felesége egyébiránt született Gylden-Stolpe grófnéként nagy tisztelet vette körül.  

Pünkösd első napján, ünnepélyes keretek között történt a fürdőintézet megnyitása, melyre sokan meg lettek hívva Budapestről is. Écsy mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően a vasutak egyharmadrész árkedvezményt adott a Füredre igyekvőknek. Az is rendkívülinek mondható, hogy a nyaralóhelyek már májusban le voltak foglalva az intézetben és a környező szőlőhegyeken.

A fürdőház is korszerűsítésre került, a női uszoda húsz kabinnal és nyolc tükörfürdővel bővült. A környék legszebb, legdíszesebb táncterme, a Gyógyterem júniusban lett ünnepélyesen átadva a közelgő rendezvényeknek. A mulatni vágyok kedvéért Dankó tizenöt fős, jól szervezett bandája lett az idényre szerződtetve, míg a művészibb élményekre vágyók Gerőfy színtársulatának játékában gyönyörködhettek. Ezek mellett még más hazai művészek is fel lettek kérve a Gyógyteremben hangversenyrendezés céljából. 

Közben a „fürdői idény is elérte netovábbját,” a hivatalos jelentések szerint augusztus elsejéig 1617, azaz rekord mennyiségű vendége volt a fürdőnek. Szintén meglepő számú főnemesi ifjú tett látogatást ebben az idényben Füreden, ami kétségtelenül a nyaralóhely színvonalának a növekedését mutatta. Ezek a kényes urak ugyanis nem voltak hajlandók akárhol elkölteni a pénzüket. Ezen a felismerésen felbuzdulva igyekszik a korabeli cikkíró tovább bátorítani hazai mágnásainkat hazafiságra:

„Csak előre ezen az úton méltóságos és nagyságos urak! Ne adják hát fölösleges pénzüket a gazdag külföldnek.”

Ezek az urak végül tényleg nekibuzdulva az Anna-bál bevezetőjeként és annak végén „igen csinos és érdekes” galamblövészetet rendeztek az Eszterházy vendéglő kertjében. A lövészverseny előtt a lelövésre szánt galambok farkát levágták, hogy ne repülhessenek gyorsan. A lelőtt madarakat mind a két esetben a szeretetház árváinak ajándékozták.

A korabeli híradásokból az is kitűnik, hogy az Anna-bál hosszú várakozás után meghozta a vele szemben támasztott elvárásokat és valóban fényesre sikeredett. A hölgyközönség szépségén túl, ehhez talán a méltó környezet, az újonnan átadott Gyógyterem is hozzájárult.

A szemtanú szentimentális hangon festette le magát az estélyt: 

„A tündérek királynője hasztalan jött volna ide, tündérnépet szerezni magának. Nem találhatott volna magának alattvalót, mert itt minden tánczosnő egy-egy tündérkirálynő volt. Örömmel mondhatom tehát, hogy én is voltam tündérországban, még pedig sokkal szebben, mint aminőket gyermekmesékben olvastam, mert ez az ország a tündérkirálynők köztársasága volt.”

Néhány kivételtől eltekintve a táncosoknak és táncosnőknek páva vagy épp fecske formájú farok volt ragasztva, hogy tánc közben a repülés, szárnyalás érzetét kelthessék, mely minden bizonnyal sikerülhetett is, hisz a korabeli tudósító így fejezi be: „repültek, mint a fecske és büszkék voltak, mint a páva.”

Ezt olvastad már?