Kézilabda
Fekete Bozsana
140 éve az MTK-alapító révén jött létre a magyar úszósport. (Szekrényessy Kálmán 1880-as Balaton-átúszása.) III. rész
MTK legendárium | 42. rész. Szekrényessy Attila sorozata.
A balatonfüredi fürdői élet magvát tehát nemesek alkották, s ez nagyjából így is maradt az egész századon át, melyet egy 1880-as hírlapi forrás is megerősít: „Évek előtt fürdőközönsége majdnem csak magyar nemesekből állott, kik Füreden légyottot adván egymásnak, inkább mulatságot, mint gyógyulást kerestek.”
Az ideérkező hazai és külföldi vendégeknek garantáltan kellemes szórakozásban lehetett részük. A valóban gyógyulni vágyók a savanyúvízforrásoknál kúrálták magukat, az elevenebbek csónakázással és a tópart fás promenádján sétálva mulatták az időt. A szórakozni vágyó közönség azonban kedvére mulathatott a kőszínházában, vagy a Nagyvendéglő cigányzenés-pezsgős-tarokkpartis estélyein.
A Szekrényessy nagybácsi, Slachta Miksa füredi benyomásait előző évből, 1879-ből így összegzi: „Balatonfüred még szebb és jelentékenyebb helynek találtam, mint aminőnek képzeltem. A vidék, melyre az itteni nagy távolságra elterülő szelíd és enyhe szőlőhegyi lánczolat, a sokféle színt játszó Balaton vize, a regényes Tihanyi-félsziget, a Siófok oldalán elterjedő termékeny lapály és a távolban felmagasló Badacsonyi-hegy elragadó gyönyörűvé teszik ezen világhírt érdemlő gyógyhelyet […] Csodálkozni kell, hogy a magyar ember inkább külföldre jár tengeri fürdőket használni, mikor azt itthon Füreden, alighanem hasznosabban találhatja.”
Szekrényessy tehát július 23-án, kora délután (az idény 842-ik vendégeként) érkezett Füredre, és az akkor Új-háznak nevezett (frissen átadott épületben) szállt meg, hol azonnal egy tál ételt ebédelt. Időközben a szeszélyesen változó időjárás miatt a levegő hőmérséklete tizenhat fokra hűlt le. Próbaúszásától azonban ez sem rettentette el, ahelyett, hogy komolyabban kipihente volna magát, úszódresszt húzott, és beolajozás, úszósapka, valamint ladik kíséret nélkül vágott neki a Balatonfüred, Tihany közötti öbölnek.
A füredi uszodából indult el délután, erős hullámzás közepette: „Tihany felé közeledvén a hullámok folytonosan erősbödtek. A tihanyi kereszt alá érkezvén két perczre a partra kellett másznom – a hegyes kövek ugyancsak kellemetlenek voltak – hogy jelt rakjak. A hűvössé vált szél egészen áthűtött, úgy, hogy bezzeg siettem vissza a tizenkilecz foknyi vízbe. A rendkívül erős parti hullámok nehéz akadályát legyőzvén, a mindinkább csillapuló víztükörben gyorsan úsztam visszafelé, este egészen elállott a szél, s én tükörsima felületű vízben kerültem vissza. Elindultam 4 óra 20 perczkor, visszaérkeztem 8 óra 37 perczkor, tehát aránylag lassan úsztam, persze utam végén – a csöndes víz által marasztalva – szándékosan úsztam igen lassan. Legkisebb fáradságot sem érezvén, este részt vettem ama tánczestélyben, amely reggeli 2 óráig tartott. Másnap azután első dolgom volt jóbarátimat táviratilag figyelmeztetni, hogy minél magasabb összegekbe fogadjanak mellettem, mert a siker igen valószínű.”
A próbaúszás és az éjszakai táncmulatság után a következő, 24-i nap a pihenésé volt. A sikeren felbuzdulva mindjárt másnap végre is kívánta hajtani a távúszást. Az idő ragyogó szép volt, azonban a hírlapok közleményei következtében a nagyközönség zöme a távúszást összekapcsolta a közelgő Anna-bállal, s így észszerűnek tűnt ez eseményt bevárni...
