Pinezits Máté veszi át U16-os csapatunk irányítását

A középszekció, és az U15-ös csapat vezetője az akadémia stábjában folytatja.

Pinezits Máté három éve tagja a középszekció edzői stábjának, ebből kettőt szekcióvezetőként töltött. Regenteg fiatal játékos karrierjére volt hatással az évek alatt, és ezt a munkáját – a 2018/19-es idénytől – a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia agárdi stábjában folytatja, az U16-os csapat vezetőedzőjeként. Az új pozícióról, a változásról, és az elmúlt három évről beszélgettünk: 

– Új szerepkörben folytatod a klubnál, mesélj az új feladataidról és az előzményekről!
– A klub és az akadémia vezetése kért fel, hogy a következő szezonban a kiemelt bajnokságban szereplő U16-os csapatot vezessem. Egy szempontból nagyon örültem neki, hiszen szakmailag és emberileg kimondottan motivál a felkérés, ez egy következő lépés a hosszabb távú céljaim felé, ráadásul folytathatom a munkát azokkal a srácokkal, akiket sokra tartok. Továbbá jólesik, hogy a vezetés megbecsüli az eddig elvégzett munkámat és engem tartanak érdemesnek erre a feladatra. Lehet én vagyok túl „romantikus”, de a másik szemem mégis sír, hiszen rengeteg tehetséges és imádnivaló gyerkőcöt, továbbá olyan stábot hagyok magam mögött, akik emberileg és szakmailag is egytől egyig értékes emberek, és akik hittek bennem, mindig mellettem voltak. 

– A korábbi korosztályoddal folytatod a munkát az első évben. Mennyire könnyíti meg a dolgod?
– Olyan szempontból mindenképpen könnyebbség, hogy a keret nagy részét ismerem, tudom milyen mennyiségű és minőségű munkát végeztek el eddig, és azt is, mik azok a hibák, amiket ki kell javítanunk illetve miben kell előre lepnünk. Ők nyáron költöznek Agárdra, így összességében attól várok sokat, hogy jóval több időnk lesz egymásra, a futballra és ezáltal arra, hogy egyénileg és csapatban is fejlődni tudjunk, ez csak rajtunk múlik.

– Mennyire lesz nehéz, vagy könnyű az új feladat?
– Alapvetően pozitív és határozott embernek tartom magam, de erre a kérdésre egyik sem jó válasz. Más lesz a bajnokság, mint U15-ben, hiszen itt az ország nyolc legjobb csapata szerepel, ugyanakkor adva van a szuper környezet, jó stábbal, sok tehetséges és sikerre éhes játékossal, és az álmok, amik megvalósításra várnak. El kell kezdenünk dolgozni azért, hogy ezeket beteljesítsük, saját magamat ismételve, ez csak rajtunk múlik.

– Hogyan emlékszel vissza a középszekciónál töltött évekre?
– Szuper időszak volt, sok élménnyel, tanulsággal. Rengeteg értékes embert és gyerkőcöt ismerhettem meg, ráadásul a srácok nagyon a szívemhez nőttek, rengeteget kaptam tőlük. Őszinték, kreatívak, csillog a szemük, és ha érzik, hogy te azért vagy, hogy ők több és jobb emberek, játékosok legyenek, akkor a falon is átmennek érted. Aki esetleg nem ilyen azt mi felnőttek rontjuk el otthon, vagy a pályán. Persze, hogy hiányozni fognak. Másrészt könnyebbség, hogy a felső szekcióban ugyanilyen klassz srácokkal dolgozhatok együtt.
– A stáb, akikkel napi szinten együtt dolgoztunk az elmúlt években, mind olyan szakember, akiket emberileg is nagyra tartok. Természetesen volt, hogy a négy fal között mi is összevesztünk, de pont ezért tisztelem őket, mindenki hisz abban, amit csinálunk, de ha kellett, ellentmondtunk egymásnak, ez vitte előre a munkát és a közösséget. Mindenki mindig jobbat akart, ha csak bólogattunk volna az senkinek sem jó.
– Akkor vagyok hiteles, ha a másik oldalról is beszélek, hisz a magyar közeg sajnos már csak olyan, hogy „jóakarókból” is akadt az elmúlt években. Van akinek nem tetszik, amit csinálsz, vagy csak simán rosszindulatú és irigy ember. llyen mindig lesz, ők csak erősítettek minket. Szeretnék csak a szépre gondolni, hiszen mindennel együtt tartalmas és boldog három évet töltöttem ennél a szekciónál, ebből kettőt vezetőként. Sikerült három arany-, és egy-egy ezüst- és bronzérmet szereznünk a korosztályokkal, amire viszont ezeknél jóval büszkébb vagyok, hogy a kollégákkal karöltve az elmúlt években gyakorlatilag teljesen új versenynaptárat alakítottunk ki, melyben megsokszoroztuk a nemzetközi tapasztalatszerzések számát,  a bejövő korosztályok kiválasztását még hangsúlyosabbá tettük, és kialakult az egységes módszertan, ami minden korosztálynál ugyanaz lett, és aminek a középpontjában a stílus és az egyén áll. Az egyénekből pedig nagy többségében sikerült tisztelettudó gengsztert faragni, akik ha kell csibészek, de tudják mi az a tisztelet. Tisztában vagyok vele, hogy nem dolgoztam hibátlanul, volt, hogy rossz döntéseket hoztam, de az biztos, hogy mindig tiszta lelkiismerettel néztem a tükörbe. Visszagondolva, tényleg intenzív és tartalmas időszak volt. 

– Üzensz valamit kollégáidnak, a középszekció játékosainak?
– Nem titok, a korosztályoktól és a stábtól már elköszöntem, a másik része viszont, hogy nem kontinenst váltok, csak szekciót. Ha nem is olyan intenzíven, mint eddig, de a kapcsolat ugyanúgy megmarad mindenkivel. Hiszek benne, hogy sokukkal fogunk még együtt dolgozni. Annyit üzennék nekik, csupa nagybetűvel: KÖSZÖNÖM!

Ezt olvastad már?