Az MTK fenegyereke – Páhok István (1907-1970) elfeledett élete V. („Ússzon helyettem az MTK vezetése”)

MTK legendárium | 34. rész. Szekrényessy Attila sorozata

A kis suszterinasnak hamar fejébe szált a dicsőség, amihez kellő önérzet is párosult. A kegyeiért versengő klubokra, mint fejőstehenekre kezdett tekinteni. Az MTK-hoz való viszonyulását nem tudta függetleníteni az FTC-ben tapasztalható Páhok-kultusztól. A fokozódó nyomás ellenére az MTK mindenáron meg szerette volna tartani a kis tehetséget, melynek érdekében tovább kényeztette a fiút:

„A győzelmek természetesen elkapottá teszik a versenyzőt. Páhok mindig többet kér és vár egyesületétől, amely, mint mondja nem juttatja komoly pozícióba, hanem ősi MTK-s szokás szerint természetbeni ajándékokkal és pénzzel váltja meg az elmaradt nevelést, de most már Páhok nemcsak anyagi támogatásra, hanem megkülönböztetett bánásmódra is vágyik.

Nem tűröm – mondta – hogy Uridil az MTK kaszinó főpincér tegezzen és azt sem engedem meg, hogy az úszóvezetők lekicsinylő módon bánjanak velem.”

Ekkor a kis önérzetes méregzsák igazi krakélerként „összepofozkodik” a szakosztályi úszóintézővel, melynek a vége lovagias ügy helyett verekedés lett, hol Páhok húzta a rövidebbet. Közben anyja, nősténytigrisként ront be az MTK kaszinóba, és tesz nyilvános szemrehányást, amiért fia nem részesül több anyagi javadalmazásban. A jó asszonynak arról nem volt tudomása, hogy a félamatőrizmus világában a klubok csupán illegálisan dotálhatták versenyzőiket.

A szakítópróba akkor következett be, amikor az MTK folyamatosan csökkentette anyagi juttatásait. A kis urhatnám Páhok Pista mégis legnehezebben önérzete elleni sértést viselte. Történt ugyanis, hogy a folyambajnokság befejeződése után a konflisra szállt vezetők a kis Páhokot csupán a bakra ültették. Az öntudatos vagány fiú ezt a békát már nem tudta lenyelni és így fakadt ki: „Én többet nem úszom, ússzon helyettem az MTK  vezetősége!” Azon mód el is hagyta a a kékfehéreket és az FTC-ajtaján kopogtatott.

A Fradi örömmel fogadta a „megtérő” Páhokot, akinek még állást is szereztek. A probléma azonban a kis pályaelhagyó suszterlegénynél volt, aki anyagi támogatást remélt és helyette „csak” munkalehetőséget kapott. Egy hét után ezen a munkahelyén is felmondott.

Mindeközben közben a kis úszó nagyszerű eredményeket nyújtott, csupán a civil életben nem talált önmagára. Végül kénytelen volt visszasomfordálni az MTK-ba és újra felhúzni az egyébként szeretett kék-fehér úszódresszt.

A szaksajtó, amely egyébként médiasztárt csinált a mélyről érkezett fiúból nem ismerte fel saját felelősségét, helyette  logikusan (ha nem is etikusan) így moralizált:

„Nem szabad megtörténnie annak, hogy egyes klubok úszószakosztályai anyagi előnyökben részesítsék versenyzőiket. (...) a többi már magától jön s a versenyzők gondolkozása, mentalítása elromlik, dolgozni nem akarnak csak könnyen élni. A rossz nevelésnek most egy tipikus példája áll előttünk (...) a kis suszterinas története nem magánügy, ami vele történt egyúttal kórkép is.”

Az MTK-ba visszatért Páhok nem támasztott nagy igényeket, még kamatmentes kölcsönért sem folyamodott, mint korábban, csupán egyetlen feltételt szabott, nevezetesen: őt többet Uridil az MTK kaszinó pincére nem tegezheti! A nagyevő kis Páhok legalább a fehér abrosz mellett úrnak szerette volna magát érezni!

Alázattal sokáig azonban most sem bírta. Az MTK egy autókarosszéria gyárban szerzett számára állást, melyet egy hét múltán ugyancsak otthagyott. „A munka nem ízlett neki. Látszott rajta, hogy a ma divatos elvek átvételével egészen úgy rendezkedik be, mint egy futbalista, az anyagias fajtából.”

Sérelmesnek találta, hogy beszüntették a Nagymező utcai ingyenebédeit és az anyagi juttatások mennyísége is csökkent. A szakmáját feledni kívánó suszterlegény pedig kifejezetten sértésnek tartotta, hogy rossz cipője láttán a klub csupán egy új cipőtalpat adott számára. Még szerencse, hogy Páhok nagy evő és nem nagy ivó hírében állt, így bánatát vízbe folytotta... és teljes gőzzel edzett tovább.

Ezt olvastad már?