„Nincs rajtam nyomás” (LAPSZEMLE)

Babos Tímea a Nemzeti Sportnak nyilatkozott.

Az MTK Budapest teniszezője, Babos Tímea szerint nincs kiemelkedő esélyese a vasárnap kezdődő WTA-világbajnokságnak, amelyen a taktikai fegyelmezettség lehet a siker kulcsa. Klubunk sportolója a vb után sem pihen, két kisebb tornán igyekszik biztossá tenni helyét az Australian Open főtábláján.

– Felvette a sencseni akkreditációját – a várost hagyományos WTA-tornákról már ismeri, de mennyiben mások a körülmények egy világbajnokságon?

– Természetesen most nagyobb a felhajtás, mint a „normális” WTA-versenyek esetében, hiszen a WTA és a szervezők is roppant büszkék erre az eseményre. Kínában felszálló ágban van a tenisz, rengeteg a jó játékos, a rajongók fenomenálisak, ezért sok pénzt fektetnek a sportágba. A világbajnokság tíz évre költözött ide, így szerintem egyre jobb lesz majd a rendezvény, az elsőt lehet kísérletinek tekinteni. A jövőben valószínűleg még nagyobb felhajtás övezi majd a vébét, de már az idén sem panaszkodhatunk – válaszolta Kínából a Nemzeti Sport kérdésére Babos Tímea, aki a francia Kristina Mladenovic oldalán címvédőként várja a vasárnap kezdődő WTA-világbajnokságot.

– Milyenek az első tapasztalatok? Szingapúrhoz képest jobb vagy rosszabb helyszín a kínai város?

– A hotel szép, a szervezés flottul megy, de egyelőre mindenki igyekszik kiismerni a másikat. Az első alkalom a tanulópénz, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikus lesz a világbajnokság. Szingapúrt nehéz lesz túlszárnyalni, hiszen a város és a klíma is pazar, a rajongók hihetetlenek – bár a kínaiak még jobbak egyébként –, a környezet pedig lélegzetelállító. Az ott megszerzett világbajnoki győzelmek miatt Szingapúr közel áll a szívemhez, de remélem, Sencsenből is hasonló érzésekkel fogunk távozni. Az öltöző meglepetés volt, ugyanis, mint a nagy focicsapatoknál, minket és az edzőinket is névre szóló szekrények vártak, apró ajándékokkal telepakolva. A legjobban a tavalyi győzelmünk bekeretezett fotója tetszett, ez az emlék mindig megmelengeti a szívem.

– Legutóbb, Moszkvában egyesben az első körben búcsúzott, párosban Mladenoviccsal az elődöntőig jutottak. Hogyan értékeli a történteket?

– Úgy érkeztem Oroszországba, hogy jól felkészültem, az első meccsem mégis vergődés volt. Az észt Kaia Kanepi stílusa nem fekszik nekem, leblokkoltam, görcsös voltam, ami az utóbbi időben nem volt jellemző rám. Sajnos nem látszott a rengeteg munka, nem is értem, mi történt velem, de továbbra is hiszem, hogy jó úton járok. Ami a párost illeti, Kikivel rengeteget beszélgettünk az edzőink bevonásával – azóta Sascha Bajin már nem tagja a stábjának –, mert kisebb taktikai kérdésekben nem értettek egyet a trénerek. Azóta tisztáztunk mindent, tudjuk, mikor nyújtjuk a legjobbunkat. A legutóbbi mérkőzéseinken volt, hogy egy banánhéjon csúsztunk el, vagy éppen nagyot hibáztunk, de nem veszítettük el a hitünk, tudjuk, hogy képesek vagyunk jobban is játszani az elmúlt versenyeken látottaknál. Az utóbbi időben mindketten az egyéninkre koncentráltunk, de Sencsenben a páros a prioritás, az edzéseken gyakoroltuk a legfontosabb taktikai elemeket. Ha azt játsszuk, amiben a legerősebbek vagyunk, jó eredményt érhetünk el, ám ha nem tartjuk magunkat fegyelmezetten a taktikához, nem lesz esélyünk, mert a mezőnyben csak jó párosok vannak.

– Az elmúlt két év sikere után nagyobb nyomás alatt várja a rajtot?

– Paradox módon nincs rajtam nyomás, élvezni szeretném a versenyt. Én már nyertem vébét, remélem, már senkinek sem kell bizonyítanom, bizonyítanunk Kikivel, hogy itt a helyünk, és erős páros vagyunk.

– Némileg változott a formátum: csoportmérkőzések is lesznek, a döntő szett tíz pontig tartó szuperrövidítésben dől el, és negyven mindnél nincs előny, a következő labdamenet dönt. Ez mennyiben nehezíti meg a helyzetüket?

– Őszintén, mi nem vagyunk a szuperrövidítés specialistái. Részben megértem a szervezőket, mert a csoportkörös formátum miatt rövidebb meccsek kellenek. Annyiban viszont nem tetszik a lebonyolítás, hogy a Grand Slameken hagyományos harmadik játszmák vannak, szerintem itt is az lenne az igazságos. Persze, a legjobb elkerülni a szerencsefaktort, ami azt jelenti, hogy két játszmában kell nyerni – de ez nyilván nem ilyen egyszerű. A csoportrendszer abból a szempontból jó, hogy játékba lehet lendülni, egy rosszabb nap után sincs veszve semmi.

– Az elmúlt hetek alapján van esélyük a címvédésre?

– Ha nem hinnénk benne, el sem jöttünk volna. Megtisztelő újra a világbajnokságon szerepelni, itt az újabb esély a jó eredmény elérésére, nyilván mindent megteszünk a trófea megszerzéséért. A mezőny nagyon kiegyensúlyozott, a négy Grand Slam-tornát négy különböző pár nyerte meg, többen vezették az idén a világranglistát, így szerintem nincs kiemelkedő esélyes, nem érdemes jósolgatni.

– Jól láttuk a nevezési listákon, hogy a vb után Sencsenben marad?

– Igen, a tervekkel ellentétben nem a pihenés következik, mert neveztem még két kisebb versenyre is, szeretnék javítani az egyéni ranglistahelyezésemen, hogy biztosan meglegyen a főtábla a jövő évi Australian Openre. Szerencsére edzőm, Michael Joyce is támogatta a tervemet, ő is eltolta a szabadságát a családjával, és elkísér az év utolsó két tornájára.

Ezt olvastad már?