Tenisz: „Nem szeretek túl nagyot álmodni, pedig néha kellene” – Gálfi Dalma (LAPSZEMLE)

Kéthetes pihenőt tartott Gálfi Dalma, miután Wimbledonban meghúzódott a térdszalagja, és erre rá is terhelt két további nemzetközi tornán: előbb Contrexéville-ben jutott fináléba, majd a budapesti WTA-tornán is pályára lépett megvédendő pontjai miatt, hogy biztosan ott lehessen a US Open főtábláján. Az MTK Budapest teniszezője a céljairól és a jelenlegi állapotáról is beszélt a hazai szövetség legutóbbi háttérbeszélgetésén.

A Római Teniszakadémián tavaly elődöntős volt, idén viszont az első körben búcsúzott Gálfi Dalma, aki jelenleg a második legmagasabban rangsorolt magyar női teniszező. A kvalifikációból főtáblára kerülő görög Deszpina Papamihail elleni vesztes mérkőzését követően arról beszélt: meg vannak vastagodva a térdszalagjai, és mentálisan is rendkívül fáradt.

– Lassan öt hete volt Wimbledon, de utána nem tudtam leállni egy percig sem, ami nem tett jót a térdemnek. Hamburgban végül vissza is léptem, mert a meccsem előtt ránéztek ultrahanggal, és a jobb lábamhoz képest a duplájára volt megvastagodva a szalag a balban, így most kéthetes kényszerpihenőn vagyok – idézi az MTK Budapest 23 éves játékosát a Nemzeti Sport a Magyar Tenisz Szövetség csütörtöki háttérbeszélgetéséről.
– Délután megyek kontrollra, ahol megnézik, mennyit javult, hétfőn pedig remélhetőleg újra edzésbe állhatok.

Azt is elárulta: fejben is jót tett neki a kikapcsolódás, elutazott barátaival Olaszországba lazítani.

– A mentális fáradtságot az okozta, hogy május közepe óta folyamatosan úton voltam, csak egy-két nap jutott itthon. Bőröndből éltem, hotelben laktam – persze, ez az életforma ezzel jár, de nagyon fárasztó tud lenni. Hiányzott a saját ágyam is, szükségem volt arra, hogy itthon legyek, kicsit nyugodtabb környezetben, ne legyen az összevisszaság... És a pár napos nyaralás is segített feltöltődni – osztotta meg. – Hálás vagyok, hogy ezt az életet adta a sors, eljutottam sok helyre a tenisz révén, de a honvágy is megmutatkozik, néha jó hazajönni.

A csütörtök délutáni vizsgálat után összeül edzőivel, Bukta Ágnessel, Jancsó Miklóssal és Nagy Zoltánnal, hogy átbeszéljék, mire kell ráfeküdnie ahhoz, hogy ismét olyan magas szinten tudjon teniszezni, mint a sérülését megelőzően.

– Alapvetően azt tervezem, hogy egy-másfél hét edzés után kiutazom Cincinnatiba, a mesterversenyre. Még nem vagyok fenn a selejtezős táblán, de reméljük, addigra megmozdul a lista, általában a világranglista 110. helye környékén szokott lenni a határ, afölött be szoktak férni a játékosok az utolsó pillanatos visszalépések miatt. Ha mégsem jönne össze, akkor továbbmegyek Bronxba, ott lesz egy hatvanezer dollár összdíjazású ITF-Challenger torna, elindulok azon. Utána Kanadába szeretnék menni, Granbyben rendeznek egy 250-es versenyt, majd a US Open következik – mondta Gálfi Dalma, aki 2015-ben a juniorkorcsoportban megnyerte az amerikai nyílt teniszbajnokságot, épp ezért kedvenc Grand Slam a New York-i esemény.

– Amellett, hogy szép emlékek fűznek a tornához, a hangulata is kicsit más, mivel az Egyesült Államokban más az emberek habitusa, lazábban veszik a dolgokat, mindenki kedves. Ez egyébként így van az Australian Openen is, míg a Roland Garrosért nem vagyok annyira oda, Wimbledonban pedig a tradíciók miatt teljesen más az atmoszféra – magyarázta.

A kihívást az jelenti most számára, hogy vissza kell váltania kemény borításra a hosszú salakszezon és a füves tornák után.

– Gyorsabb, mint a salak, rövidebbek a labdamenetek. Bár az sem okoz gondot általában, ha bele kell menni hosszabbakba. Olyan nagyot nem fogunk azért változtatni a taktikámon, a játékomon – fejtette ki.

Azt is elárulta: nála nem csak „sablonszöveg” az a sokak által gyakran ismételgetett frázis, hogy nem foglalkozik a riválisokkal, és csak magára koncentrál: az elődöntőig általában nem tudja, ki lehet a következő ellenfele egy esetleges győzelem esetén.

– Olyannyira nem nézem meg a táblát, hogy szigorúan tilos bárkinek elmondania nekem, ki jöhet szembe velem. Volt is belőle konfliktus, hogy például a szüleim véletlenül elszólták magukat... Azt tapasztaltam, hogy elkezdek agyalni, ha látom ki a következő ellenfél. Valamelyik edzőm, aki épp velem van, elmegy megnézni a leendő ellenfeleim meccsét, de szigorúan csak az aktuális akadály megugrása után mondhatják el, ki jön utána. Ez a legjobb négy között már kinyílik, hiszen látjuk, ki van még egyáltalán versenyben, de addig így működik a rendszer. Nem is készülünk külön egy versenyzőre, maximum meccs előtt beszélek arról valakivel a stábból, hogy milyen stílust játszik az ellenfél, mire kell számítani tőle – magyarázta nevetve.

Év végéig egyébként azzal lenne elégedett, ha kicsit előrébb tudna lépni a világranglistán, és a legjobb 80 környékére vissza tudna jönni, hiszen korábban 81. is volt már idén.

– Az volt a cél erre az évre, hogy bejussak a legjobb száz közé, amit sikerült abszolválni. Tudom, hogy a teniszem van olyan szintű, hogy akár ötvenben is ott lenne a helyem, de ha nem úgy jön ki a lépés ősszel, akadályozhat sérülés is, akkor nem biztos, hogy összejön. Szeretek a realitás talaján maradni, nem álmodni túl nagyot, pedig lehet, hogy néha kellene. Ha top nyolcvanas lennék 2022 végére, akkor azt mondanám, ez egy jó év volt – zárta gondolatait.

(Fotó: Hegedüs Gábor)

Ezt olvastad már?