Tenisz: „Egyértelmű a cél, vissza a top százba!” – Babos Tímea (LAPSZEMLE)

Az MTK Budapest játékosa, Babos Tímea az Nemzeti Sportnak adott interjút.

– Mi volt az oka, hogy fel kellett adnia a hamburgi döntőt? 

– Sajnos már az elődöntőben éreztem a csípőm, és úgy ítéltük meg, nem éri meg erőltetni, hogy esetleg kiújuljon a sérülés. Tudtam, hogy vigyáznom kell, tudtam, hogy nem vagyok százszázalékos állapotban, de amit lehetett, kihoztam a versenyből. A célom az volt, hogy élesben, sorozatterhelés alatt próbáljam ki a lábam, a csípőm – ez sikerült.

– Sikerült önbizalmat szereznie a négy győzelemnek köszönhetően?

– Nagyon örülök, hogy öt mérkőzést játszottam, hiszen a meccsszituációt nem lehet tökéletesen szimulálni az edzésen. A meccsen faktor a stressz, az izgalom, az ismeretlen ellenfél – az edzőpartnereimet nyilván már ismerem valamelyest –, és még sorolhatnám. Hiába edzettem rengeteget, izomlázam volt a mérkőzések után, ez is mutatja a szituáció másféleségét. A verseny összdíjazása kisebb volt, alacsonyabban rangsorolt játékosok vettek részt rajta, de mivel szükségem van sorozatterhelésre, ezt találtuk a megfelelő megoldásnak.

– Az elmúlt három hónapban volt lehetősége kikapcsolódni, átgondolni a folytatást?

– Sokszor kérdezték már tőlem, hogy milyen volt tenisz nélkül létezni, milyen volt kiszállni a mókuskerékből. A sérülés egy élsportoló életében nem jelent tétlenséget, nem úgy kell elképzelni, hogy otthon ültem, és lógattam a lábam, miközben kiszolgáltak. Ha épp nem az erőnlétemen dolgoztam, akkor rehabilitációs gyakorlatokat végeztem, aztán orvosról orvosra, szakemberről szakemberre rohangáltam keresve a megoldást a mielőbbi felépülésre. A nap huszonnégy órájában azon pörögtem, hogyan lehetne mihamarabb rendbe jönnöm, miként térhetnék vissza mihamarabb a pályára. Lelkileg nagyon megterhelő időszak volt, de a munka nem ért véget – a jövőben is figyelni kell rá, együtt kell élni vele.

– Kiderült már, hogy egészen pontosan milyen csípősérülés okozta a problémát?

– Igen, a fő gond az, hogy a csípőmben egyéb porcgondok mellett leszakadt a labrum, s mivel ott nincs rendes vérkeringés, a rehabilitáció nagyon hosszadalmas folyamat. A műtét sem jelent tökéletes megoldást, sőt kérdéses az operáció sikere, viszont a rehabilitáció egy év is lehet, így ez nekem huszonnyolc évesen nem opció.

– Mely tornákon indul még ebben az évben?

– A héten egy franciaországi versenyen szerepelnék, remélem, addig kicsit enyhül a fájdalom. Az évből már nincs sok hátra, de szeretnék kisebb tornákon sok meccset játszani, ezzel is felkészülve a jövő esztendőre. A december képlékeny az Australian Open miatt, de szerintem sok játékosban, sőt a rendezők fejében is még elég sok a kérdőjel a lebonyolítás miatt. Az utóbbi hetekben többször megváltoztatták a beutazásra vonatkozó irányelveket, kíváncsian várom, vajon mi lesz a végleges verzió.

– Mit szeretne elérni a következő évben, mi lesz az első számú célja?

– A legfontosabb, hogy egészségesen tudjam végigjátszani az évet. Egyértelmű cél a visszatérés a top százba, és természetesen jó lenne még több párostrófeát gyűjteni.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Ezt olvastad már?