MTK legendárium | 362. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

A zsidóság körében megindult magyar nemzeti mozgalom hatásai eljutottak az ország legtávolabbi, nemzetiségekkel sűrűbben lakott vidékeire is. Az 1880-as évtizedre a zsidók körében a német nyelv mindinkább kezdett háttérbe szorulni. Egy izraelita vallású Sáros megyei szemtanú eperjesi utazásáról így tudósít az MTK alapítása előtt öt esztendővel, 1883-ban:

„Egészen meglepett a hittestvéreim magyarosodása körül észlelt változás. Az ifjú nemzedék kedvencz nyelve a magyar, és minden törekvését arra fordítja, hogy minél szélesebb körben terjedjen. Öröm látni, hogy minő szeretettel sajátítják el az öregebbek is hazánk nyelvét. De nemcsak a szülők, hanem az oktatást ellenőrző és a hitközség élén álló buzgó hazafias férfiak valódi patriótizmussal odahatnak, hogy a magyarosodásnak minél nagyobb tért hódítsanak. Az eperjesi hitközség előljárósága hónapokkal ezelőtt határozatra emelte, hogy az egyházi tanácskozásoknál egyedül a magyar nyelv használtassék, az összes okmányok magyarul szerkesztessenek s a hirdetések is magyarul közöltessenek.”    

A zsidó vallásúak kikeresztelkedésének kötött ceremóniája a 19. század közepén még nagy látványosságnak számító eseménynek minősült: „Tegnapelőtt a Ferencziek zárdájában egy izraelita hölgy a kath. Vallást vette föl. A keresztelési jelenet a templom ajtajában történt, úgy, hogy a lelkész a templomajtó küszöbén, s a fölavatandó kívül foglalt helyet s csak a szertartás bevégzése után lépett az egyházba, hol azután misét hallgatott. A látvány természetesen nem kis embertömeget gyűjte össze.”

A névmagyarosítással párhuzamosan a magyarországi zsidóság körében, a többi hazai kisebbségeket lefőzve nagyobb mérvben kezdett terjedni a magyar nyelv használata: „Míg az idegen, s különösen a rácz és oláh vidékekről származott keresztény ifjak egymás közt világért sem beszélnének másképp, mint anyanyelvükön, addig a zsidó ifjak, bármely vidékről származtak, egymás közt is kizárólag magyarul társalognak. Így azután nem csoda, hogy a keresztény és izraelita egyetemi polgárság oly szép békességben fér meg egymás mellett.”

A hazai zsidóság mind fokozottabb gazdasági térnyerése nem kis aggodalommal és elkeseredéssel töltötte el a magyar társadalom vezető rétegeit, kik ezzel párhuzamosan drasztikusan veszítettek gazdasági befolyásukból: „Az új földbirtokosok napról-napra szaporodnak, s a régi tősgyökeres magyar családok pusztulnak…de az mégis csak sajátságos, hogy az új földbirtokosok oly könnyen bánnak el a régiekkel…miért nem vergődött a zsidóság pénzügyi és nemzetgazdászati uralomra Angolországban és Amerikában? Miért olvadt be a nemzettestbe nyomtalanul Francziaországban?...Hogy a zsidó faj nálunk oly széleskörű hatalomra felvergődött, annak oka a zsidó és magyar faj szellemi és morális különbségében s nemzetgazdasági helyzetünkben rejlik…hol működésre szabad tért nyert, s felülkerekedett ott, hol az ország nemzetgazdasági élete s a nemzet produktív ereje pusztán a földmívelésre irányult…terjeszkedése veszélyes a régi földbirtokosokra, és ha azon irányban nőne, mint amilyenben kezdődött, a magyar gentry egy félszázad alatt elpusztulna a föld színéről.”

A birtokát vesztett, városi hivatalba kényszerült, felelőtlen életvitelű dzsentri az MTK alapítás évtizedében, sorsán nekibúsulva olykor-olykor a zsidóság képviselőit tette felelőssé és sírva vigadva vádaskodott:

„Ifjú Vojnits Máté városi alügyész…délelőtt 11 órától kezdve este 10 óráig a »Bárány« vendéglőben mulatott, és az idő alatt folyton a zsidókat szidalmazta és gyalázta. Az ellen, hogy Vojnits úr mulatott, nincs kifogásunk, ámbár mi a hivatalos órák alatt a köztisztviselőt a hivatalban és nem a korcsmában óhajtnók látni. De igenis, mi tiltakozunk a fölvilágosultság és a jó ízlés nevében az e fajta hencegések ellen. Különösen kár e gyűlölséget egy köztisztviselőnek hirdetni, kinek a fölvilágosultság zászlóját kellene előre vinni a társadalmi életben, nem pedig a fajgyűlölet fekete lobogóját. Hisszük és reméljük, hogy ez lesz az első és egyszersmind az utolsó figyelmeztetésünk az effajta hencegések ellen. Úgy legyen!”

Ezt olvastad már?