MTK legendárium | 351. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

Az 1840-es években megkezdődött polgári átalakulás első vonalában már ott találjuk a kereskedelmi és némely ipari vállalkozásokban kellő céltudatossággal izmosodó zsidóságot. A feudalizmusközpontú magyar társadalom-torzó a fejlődés megkésettségéből adódóan nem tudott kellő számú magyar etnikumú polgárságot prezentálni, nemesi középosztályunk pedig zömmel még a középkorba sírta, vigadta vissza magát. Az idő kereke azonban lassan fordult, a színpad képe változott, az életet játszani kellett, új szereplők gyülekeztek, más tónusú, más identitású irányt szabva a hazának.

A Ferenc József-i kor különösen kedvezett a magyarországi zsidóság megerősödésének: „Ferenc József hagyta, hogy műveljük kertünket, megkönnyítette, hogy kereskedni kezdjünk, és eladjuk termékeinket. Az első Habsburg uralkodó volt, aki részt vett zsinagógáink megnyitásán…őszinte örömmel fogadta, amikor zsidók köszöntötték, rabbik áldották meg, s ezzel elősegítette, hogy világunk kerek legyen…1867-re teljesítette az 1848-as forradalom követeléseit…ugyanabban az évben a zsidók egyenjogúsítása is megvalósult.”  

A zsidóság gazdasági és politikai egyenjogúsításának folyamatát a magyar társadalom toleránsan, de nemzeti karakterére jellemző humorral fogadta:

„Budapesten most már ki van hirdetve, hogy minden zsidó vehet házat. Boldog zsidók, lám a keresztyének közöl minden tízezredik ember sem vehet házat. Kárpótlásul azonban mi viszont adósságokat csinálhatunk.”

Az 1848. március 15-i polgári forradalmat követően a nemesség politikai jogai csökkentek, ezzel egyidőben viszont a zsidóság mozgástere nőtt, melyet a keresztény polgárság kenyérféltésből némi aggodalommal szemlélt, a sajtó pedig ismét csak tréfás felütéssel kommentált: „Keresztény kereskedőink az izraelita kereskedők boltnyitási jogának megszorításáért folyamodtak, de pogány kérelmök természetesen visszautasíttatott. Ők alkalmasint így okoskodtak: minek az izraelita kereskedő, hiszen a keresztények közt is van elég zsidó.”

A zsidóság sajátos lelki karakterének és szorgalmának köszönhetően az egész ország területén jelentős gazdasági tényezővé nőtte ki magát. Sajátos lelki karaktere, mindent túlélő céltudatosságban nyilvánult meg, melyről egy 1812-es francia forrás a Moszkvát ostromló Napóleoni háború poklából így emlékezett: „Egy zsidóra akadtunk, ki szakállát s haját tépte, látva, hogy lángokban áll a zsinagógája, melynek rabbija volt. Nevetnem kell, ha csak eszembe jut, hogy e katasztrófa közepette a zsidó megkérdezte, nincs-e valami eladni vagy cserélnivalónk.”

E túlélésre roppant alkalmas gondolkodásmód ismerhető fel majd másfél század múltán Magyarországon, a zsidó származású báró Wolfner család egyik tagja és Odescalchi hercegné között lefolyt párbeszédből: „Wolfnernek volt egy kis unokája, talán 7-8 éves. Édesanyjával eljöttek hozzám. (ti. Odescalchi Sándorhoz, ki anyja révén örökölte címét) …Anyám volt a keresztanyja, mikor kikeresztelkedett. Erről egy szentképet kapva azt megmutatta édesanyámnak, ki biztatóan mondta, hogy milyen szép. Az élelmes kislány rögtön ráfelelte: – Megveszed? Eladom.”

A zsidó polgárság rendkívüli gyarapodásával párhuzamosan szemtanúi lehetünk a magyar nemes fokozódó hanyatlásának, mely az elkövetkező évtizedekben komoly társadalmi átalakulások előidézője lett és bármilyen furcsa, de még a sport területére valamint a hazai klubalapítási szempontokra is kihatott…

Ezt olvastad már?