MTK legendárium | 90. rész

1944. augusztus 15. Sötét lap az MTK almanachjában, mert ez Brüll Alfréd hivatalos holttá nyilvánításának napja. 10., befejező rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Cikksorozatunkban igyekeztünk felidézni az MTK legendás elnökének utolsó hónapjait. A közvetett és közvetlen források révén kísérletet tettünk az események minél hitelesebb rekonstruálására. Ennek köszönhetően elmondhatjuk, miszerint Brüll Alfréd letartóztatása vélhetően személyes behívó alapján, a Rökk Szilárd utcai toloncházban ment végbe, valamikor 1944 májusában. Innen több társával együtt került a csepeli Mauthner-telepre.

Ez a gyűjtőtábor ugyan némiképp „jobb” viszonyok között működött, azonban mégis megalázó és embertelen állapotok jellemezték. Az idekerült – többnyire fizikai munkához nem szokott – polgári internált kényszermunkaként szemestermény-válogatott és kertészeti munkát végzett. A helyzetet tovább súlyosbította a megalázó bánásmód, a rossz fizikai körülmények és az ismétlődő légitámadások. Itt készült (ismereteink szerint) az utolsó fényképfelvétel az MTK nagyhírű elnökéről, amint megtört tekintettel, lefogyva, szegényes öltözetben, mellén sárga csillaggal állt az egyik hangár téglafala előtt.

Még a csepeli telepek evakuálását megelőzően, valamikor 1944 júniusának első felében került (másodszor) a Rökk Szilárd utcába, ahol vélhetően egy hetet töltött, Ubrizsy parancsnok szadista terrorjától szenvedve. A kecskeméti téglagyárból alakított személytelenítő táborba számos értelmiségi társával együtt került átszállításra. Erről már Sós Endre (1905-1969) újságíró adott később hírt, miként auschwitzi továbbszállításáról, mely előbbi 1944. június 27-én vagy 29-én történt.

A forrásoktól telhetően felvillantottuk a kecskeméti tragikus viszonyokat, az elítéltek bevagonírozását és embertelen tovább szállítási körülményeiket. Auschwitzi tartózkodására és halálkörülményeire közvetett – bizonytalanabb – forrásként ismert az unokaöccs, ifjú Vázsonyi Vilmos kissé elnagyolt közlése: „Auschwitzban pusztították el, Mengele felismerte, felismerte valami németországi futballizéből. De nem ezért ölette meg, mindenképpen elpusztította volna, ez csak olyan pozitív, személyes valami volt, hogy igen?, doktor úr?, jó napot, nem tudom micsoda, balra...”

Va’sony  Vilmo-t (ahogy a franciák nevezték) kissé bohémre sikeredett élete kevéssé tette alkalmassá, hogy szavait minden esetben, mint betűhív forrást alkalmazzuk. Ez a Brüll és Mengele-féle eset is inkább lezser túlzás, mint valóság. A haláltábor borzalmas hétköznapjai után egyetlen nyitott kérdés maradt csupán. Meggyilkolásának ideje. Ennek minél pontosabb megválaszolására teszünk kísérletet amikor az eddig ismert adatokat összevetjük az egyik frissen felbukkant forrással.

Azt már hallottuk, miszerint állítólagos szemtanúk vallomása szerint 1944 decemberében gyilkolták meg. Amíg ezeknek az adatközlőknek személye és az adatközlés módja nem ismert, mindezt kellő elövigyázattal kell kezelnünk. Az mindenesetre komoly eredménynek számítana, hogy a közel hetvenesztendős, lefogyott és megtört férfi fél évet kibírt volna a haláltábor embertelen körülményei között.

Persze nem zárhatjuk ki, hogy valóban decemberig olyan fizikai állapotban maradt, hogy kényszermunkára alkalmasnak nyilvánították és így még fél évig életben hagyták volna. Ezzel szemben érdemes bevonni egy 1947-ben keletkezett és minden bizonnyal szemtanúk vallomására alapozott jogi iratot. Ezek értelmében a Budapesti Központi Járásbíróság Pk I.584098/11. számú végzése „1944. augusztus 15. napjával holtnak nyilvánította” Brüll Alfréd „volt budapesti VI. Andrássy út 9 szám alatti lakost”. Sajnálatos módon Budapest Főváros Levéltára (annyi más irathoz hasonlóan) ennek az ügyiratnak is kiselejtezte az előzményeit és kísérő dokumentumait, melyek tartalmazhattak volna az MTK-elnök halálkörülményeire vonatkozó bővebb információkat, tanúvallomásokat is.

Azonban már az időmeghatározás (augusztus 15.) is támpontot adhat bizonyos következtetésekre. A bíróságnak Brüll személyes ügyében nyomós indoka kellett, hogy legyen az augusztus 15-i dátumot elfogadni. A könnyebb átláthatóság kedvéért érdemes néhány pontban összegezni mindazt, ami Brüll Alfréd pontosabb halálidejének a meghatározásához vezethet (a halálozás helyszíneként Kecskemét teljes bizonyossággal kizárható, ugyanis ezt cáfolja valamennyi szemtanú és az összes időmeghatározás, sőt jogi irat is)

Amiben egyetértés van:

1. Halálozás helyszíne: Auschwitz-Birkenau (szemtanúk, Yad Vasem Intézet és a Budapesti Központi Járásbíróság)

2. Halálozás éve: 1944 (szemtanúk és a Budapesti Központi Járásbíróság)

Ami vitatott:

1.Halálozás oka: gázkamra vagy egyéb mód

2. Halálozás pontosabb ideje: december vagy augusztus

Értelemszerűen a vitatott kérdéseket célszerű közelebbről megvizsgálni, a források alapján értelmezni. Mind a halál oka, mind pedig a halál pontosabb ideje egy-egy forrás köré csoportosítható. Nézzük részletesen! Az ismeretlen adatközlők szerint Brüll elnököt 1944 decemberében gázkamrában gyilkolták meg: „1944. decemberében, 68. születésnapja után néhány nappal a láger egyik gázkamrájában halt meg.” Mindkét állítás nehezen tartható. Mint említettük, egy megtört és legyengült hetven közeli ember kevéssé valószínű, hogy fél esztendeig tartó kényszermunkát kibírt volna. Ugyanakkor a decemberi időpontot cáfolja, miszerint a nácik (nyomeltüntetés céljából) még novemberben felrobbantották a gázkamrákat. A decemberi halálozás ily módon kizárható és mivel minden forrás egyértelműen 1944-et jelölte meg a halál esztendejének, tehát 1945 sem jöhet szóba (Auschwitz csak 1945. január 27-én szabadult fel), azt korábbi időpontban kell keresni. Mindezeket jól egészíti ki a most napvilágra került levéltári forrás.

Brüll Alfréd életét kutatva a Fővárosi Levéltárban bukkantam rá a Brüll hagyatékot tárgyaló irategyüttesre (lásd a héten induló BRÜLL ALFRÉD VÉGRENDELETE című sorozatot). Ez az új forrás jogi precízitással próbálja rendezni az MTK elnökének hagytékát. Ennek során a Budapesti Központi Járásbíróság (minden bizonnyal azóta már kiselejtezett tanúvallomások révén) „1944. augusztus 15. napjával” nyílvánítja holttá Brüllt. Honnan ez az időmeghatározás? Ne felejtsük el, 1947-et írunk, amikor mind nagyobb számmal szólalnak meg auschwitzi túlélők, minden bizonnyal az ő (máshol le nem jegyzett) vallomásuk alapján határozta meg a bíróság a haláleset augusztus 15-ig való bekövetkeztét. Mi más indokolhatná ezt az időpontválasztást, hisz köztudott, az auschwitzi haláltábor egészen 1945. január 27-ig állt. Abban az esetben, ha nem konkrétumra (pl. tanúvallomásra) alapozta volna a bíróság jogi állásfoglalását, az időpontválasztás, a jogi precízítás és óvatosság alapján (időráhagyással élve) 1945. január 27-e utáni időre, a tábor felszabadulását követő időre helyezte volna. A bíróság ezzel szemben olyan időpontot jelölt meg, melynek idejét az általános körülmények nem támasztják alá, az csakis konkrét információn, közeli szemtanú vallomásán alapulhatott. Ezek fényében alapos okunk van azt feltételezni, hogy az MTK felejthetetlen elnöke, a magyar sport elkötelezett támogatója 1944. augusztus 15-én vagy röviddel azt megelőzően halt meg, gyilkolták meg Auschwitz-Birkenauban... szellemi hagyatéka azonban elpusztíthatatlan és mindörökre kitörölhetetlen marad a magyar sport – és az MTK család életéből...

Ezt olvastad már?