Atlétika
Jankovics Dániel
MTK legendárium | 265. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szeme közé nevet a szélnek.” 46. rész.
A MTK-alapító második Balaton-átúszásáról így tudósít a korabeli szemtanú:
„Midőn Szekrényessy hirtelen ledobott magáról mindent, s aczélos izmaival, dülledő mellkasával egyszerre vetette magát át a csónakon a fölháborodott Balatonba. Mi meleg ruhában borzongtunk a hidegtől. A víz olyan alanti 16 fok volt, hogy nem szabadott volna belevetni még a rossz libát sem, s ő ott csapkodta szívós karjával, lábával meg rúgta a hullámot, hogy csak úgy porzott. Adieu! Neked Szekrényessy. […] Szekrényessy úszott. Himbált inkább. Nem úgy, ahogy mi szoktunk közönséges halandók, tempókkal, ütemre, formásan.
Ő nekifeküdt a víznek, néha mellel, de így legrövidebb ideig. Máskor alábújt a víz alá, s addig ölelgette magához nagy szerelmesen a fagyos elemet, míg az megengedte, hogy néhány öllel odább bukkanjon elő csapzott fejjel, vagy hanyatt feküdt s fölkapta a hullám, hogy egy öllel volt magasabban, mint csónakunk, vagy eltűnt a szemünk elől, hogy Miatyánkot akartunk mondani lelke üdvösségeért.
Ha szabályosan úszik, akkor is raffinált fortéllyal szabálytalan. Kiemelkedik a vízből derékig, aztán alácsapja magát, hogy csak úgy repül, s mikor ismét fölkapaszkodik, hát szeme közé nevet a szélnek. Azt hiszem, ezzel is segít magán.” […]
„Webb kapitány mielőtt átúszta a Calais-csatornát, 40 foknyi hőben dörzsöltetett magára vörösbort, kancsuknemű folyadékot, meg sok mindent. – S Szekrényessy ma nem használt semmit, pedig olyan fázós, borzongós hideg volt, hogy minden pillanatban attól féltünk, hogy görcs kapja meg s akkor igazán és örökre adieu!” […]
„Szekrényessy ráfeküdt a hullámra, lóbáltatta magát, s magas sugárba csapkodta a vizet, mint valami bálna.
Hurrá! Kiálták oda neki. S midőn láttam, hogy nem hallja, azzal toldám meg: Hipp, hipp – ez hatott. Szekrényessy hozzánk fordult s a csónak mellett ficzánkozva hatolt a magasabb vízészet titkaiba.” […]
„Kisvártatva azt mondá Szekrényessy: – Közelebb a csónakot. Fázom!
Bevettük szegényt. Csupa lúdbőr volt a teste. Izma meg-meg reszketett az izgatottságtól. Lepedőt vett a nyakába s a metsző éles szélben csak az egyetlen vékony lepel által védve, hozzáfogott cikket írni a bomlott víz lökdösései között. Vajjon Helsingforsba vagy Madridba írt? 1 órától délutáni ½ 3 ig pihent. Szekrényessy ½ 3 kor újra a vízbe szállt. Úszott, nem lebegett, inkább olyan könnyedén, annyi simuló hajlongással, mint valami balerina. Fútta a vizet, s a víz el-el borította ” […] A füredi part mind közelebb jött hozzánk. […] A Kisfaludy jött velünk szembe. Kendőlobogtatás, éljenzés, kalaplóbálás. Mi hajtogattuk magunkat, gondolva, hogy Szekrényessy nem teheti. Dehogynem. Kinyúlt karjával a vízből s egy negyedóráig úgy rázkódott üdvözletül, mint valami vidra. […]
Jöttek elibénk csónakok. Hipp, hipp hurrá, kiáltának. Aztán megjöttünk az úszófürdőhöz. Ott várt bennünket egy körülbelül ötven főből álló néptömeg.” […]
„Hogy van az – kérdők – hogy önt Szekrényessy úr, egyetlen csónak sem kíséri most? – Csak nem bolond valaki! Szólt ő a maga katonásan recsegő hangján, hogy kockára tegye az életét! – Hisz, ha nem olyan úszó, mint a hal, vagy én, nincs az az istenverte ember, aki ebből, ilyen háborgás között ki tudjon menekülni. – Tehát azt hiszi veszedelmes? – Hogy az é? De nagyon. Hanem érdekes!”
Füredre (másfél órai pihenőjét leszámítva) délután négy órakor úszott be a bajnok, ahol „Jókai, Császár, az Athletikai Klub titkára és nagy néptömeg várta.”
Az összesereglett sokaságon nincs mit csodálkozni, hisz Szekrényessy hírlapokban egyéb programokkal kapcsolta össze az eseményt. A leérkezőket kéjvonat” hozta, a bajnokkal díszebéd és bál várta őket. Szekrényessynek ez az első, tudatos, balatoni szezont hosszabbító törekvése, melynek kártékony rövidségére már nagybátyja, Slachta Miksa is felfigyelt, amikor így írt naplójában:
„Balatonfürednek hátrányára van azon baj is, hogy az erősebb fürdőidény igen rövid ideig tart, mert nyáron későn kezdődik. Ma már június 24-e van, mégis még tömérdek szoba áll üresen és a kádfürdők használata is igen gyenge volt.”
Míg első Balaton-átúszásával a magyar úszósport alapjait vetette meg, addig ezzel a másodikkal a rövid balatoni fürdőszezon meghosszabbításán dolgozott az MTK-alapító…
